Ónodi Esztert kisfia kiveszi a szerepelőből

Milyen munkáid vannak mostanában, forgatsz filmeket?

Forgatásra mostanában – nem meglepő módon – kevés lehetőségem van, bár van egy ígéret, de némi dotációra is szükség lenne hozzá. A Katona József Színházban, ahol játszom, egész június közepéig kinyúlik az évad, a sikerdarabjainkat ilyenkor tudjuk „kijátszani”. Ezenkívül megyek kétszer Pécsre, egyszer a Nemzeti Színházzal, a Három nővér című előadással, majd pedig a Katonával, a Mizantróppal. Zsúfolt lesz a nyár eleje, mivel a Szegedi Szabadtéri Játékokon fogom az Ember Tragédiájában Évát alakítani július 1-2-án. Ez egy elég váratlan felkérés volt. Pár évvel ezelőtt egyszer már dolgoztam a szegedi szabadtérin a III. Richárdban, azóta nem is volt ott prózai előadás. Midnyánszky Attila állítja színpadra – nagyon izgalmas színházi rendezőnek tartom őt. Ez sokat nyomott a latba, amikor elfogadtam a felkérést, és az is, hogy Szegeden nagyon jól éreztem magam első alkalommal.

Hogyan lehet prózai darabot játszani 4000 ember előtt?

Első alkalommal bennem is ugyanez a kérdés fogalmazódott meg, amikor a III. Richárdot mutattuk be, ami tényleg elég fajsúlyos darab. Nagyon érdekes volt, izgalmas előadás lett belőle, amit az is bizonyít, hogy a későbbiekben – némi változtatással – ez lett a Nemzeti Színházban Kulka János főszereplésével játszott III. Richárd. Én sajnos abban a darabban már nem tudtam részt venni, mivel a nyári előadás után a Katonában már nem tudtunk erről egyeztetni, de nagy sikerrel futott a Nemzetiben is. Érdekes lesz újra a szabadtéri színpadon, és nem is kell kiabálni, mikroportba beszélsz, ami azért is jó, mert ad egyfajta intimitást a játéknak, mintha filmeznél. Ugyanakkor ott a tudat, hogy gyakorlatilag a harmadik sortól kezdve kis pontokat lát az ember, és ez különleges hangulatot ad. Nekem jó élmény volt ott játszani.

Ha már a nyárról beszélünk, lesz időd vakációzni, utazni?

Igen, mindenképpen, de nem tudom még, hogy hová megyünk. Nagyon szeretnénk eljutni a tengerhez, mert a kisfiam, aki most ötéves, még nem látta, és elkezdett reklamálni, hiszen az Óperenciás tengerről nagyon sokat hallott, de kíváncsi, hogy tenger, mint olyan, hogy is nézhet ki. Általában a Balatonhoz szoktunk lemenni. Az évadkezdésig már nem szeretnék semmi mást csinálni, mert a szegedi fellépés eléggé kitolja a nyaralást, viszont Szegedre majd leköltözik a család, és amikor lesz szabadidőnk, azt együtt tudjuk tölteni.

A kisfiad látott már színpadon?

Még nem, de a színházban már volt bent egyszer-kétszer. Mivel a Katonában sajnos nincsenek gyerekdarabok, ezért még nem látott játszani, de majd talán ez is megtörténik egyszer. Eddig próbáltuk őt „normális” gyerekként nevelni, de persze úgyis tudom, hogy attól, hogy két színházi ember gyereke, biztosan egész máshogy gondolkozik a világról, más dolgokat szív magába. Azt nem akartuk, hogy az öltöző legyen a második gyerekszobája.

Nem haragszik a színházra, ami elveszi tőle a mamát?

Már megkaptam tőle, hogy majd én szépen kiveszlek téged a szerepelőből. A szerepelő neki a színpadot jelenti. Főpróba-héten már mondta, hogy anya, nem mehetsz el többet a Katona József Színházba. De szerintem ezt minden szülő megkapja a gyerekeitől, kétszer vagy háromszor hallottam ilyet tőle. Azt gondolom, hogy az úgynevezett normális gyerekek normális szülei is biztosan sokszor hallják, hogy most miért mész be megint a munkahelyedre?

Igen, csak a „normális gyerekek normális szülei” nem este hatra járnak dolgozni.

Tény és való, de ez az egyetlenegy hátulütője a mi szakmánknak, ugyanakkor azt gondoltam, hogy ha már ő ide született hozzánk, akkor ez „benne volt a csomagban”.

Ennyi elfoglaltság mellett van időd sportolni?

Futni szoktam, de csak szabadtéren, kerékpározom, és az otthoni torna fér bele a napirendembe. Meg emelgetem a gyerekemet.

Azt tudjuk, hogy a Bringázz a Munkába nagykövete vagy, az interjúra is kerékpárral érkeztél. A bicikli nálad csak közlekedési eszköz, vagy van mögötte egyfajta tudatosság? Egyáltalán nem ülsz autóba?

Teljes mértékben a kényszer ültetett rá a biciklire, ugyanis a Katona József Színház a belváros közepén található, és megfigyeltem, hogy ha autóval megyek a próbákra, akkor minimum egy órával korábban el kell indulnom. A negatív rekordom másfél óra körözés volt parkolóhely után. Ekkor rájöttem, hogy se időben, se energiában, se pénzben nem éri ez meg nekem, és nagyon megviseli az idegeimet az, hogy ülök a dugóban. A BKV-t valahogy nem annyira kultiváltam, így jött a bicikli – ez hat-hét évvel ezelőtt történt. Láttam, hogy egyre többen járnak kerékpárral a városban, és azt gondoltam, nem eshet bajom, ha veszek sisakot, meg mindent, ami kell. Felnőtt fejjel tanultam meg bringázni, nem vagyok nagy vagány, de a saját tempómban háztól házig 15 perc alatt megjárom, és a hat-hét év alatt eddig csak kétszer estem el. A Katonában pedig építettek egy nagyon komoly biciklitárolót, így a parkolás miatt sem kell már aggódnom. Ami nagyon zavar, az a levegőszennyezettség – van már maszkom, de inkább csak célirányosan közlekedek Budapesten. Bringával nem szoktam túrázni.

Télen is biciklivel jársz?

Eddig a hideg sem tántorított el, de múlt évben nagyon csúnyán megfáztam, és akkor azt mondtam, hogy ennyit nem ér a dolog. Nulla fok alatt BKV-val vagy nagyon ritkán autóval közlekedem, de amint itt a jó idő, újra nyeregbe pattanok. Azt hiszem, ez illik hozzám.