Vásárlás gyerekkel – Apaszemmel

2011. 05. 21.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szerző: Küttel Dávid
A 90-es évek végén volt egy brit óvszerreklám, amiben azt láttuk, hogy egy 30-as apuka 4 év körüli kisfiával vásárol egy szupermarketben. A gyerek egyik pillanatról a másikra leveti magát a földre és irtózatos hisztibe kezd – ordít, visít, felfelé toporzékol lábaival... –, a végén megjelenik a szlogen: „Használj óvszert!”
Én is elmosolyodtam rajta, hiszen szellemes a kreatív, de apaként már akkor is a gyereket sajnáltam. Minek cipelte magával a srác vásárolni? Jó, nem erről szólt a kisfilm, de remélem, arról sem, hogy a gyerek a szex egyik nem kívánt „mellékhatása”!

Ha jobban belegondolok, a vásárlás egy szükséges rossz, amit be kell nyelni átlagosan egy héten egyszer. A mi családunkban ez nem egy gyors program, mert hétköznap ugyan az iskolában étkezik mindenki, de a hétvégékre muszáj megvenni a kötelező élelmiszereket egy kisebb tábor számára. Ez a feladat, ha nagy ritkán rám marad, akkor szívem szerint én is ordítanék már a bevásárlóközpontba való bejutáskor. Rengeteg ember, mindenki középen bámészkodva tolja a kocsiját, nehogy valami kihagyhatatlan akciós termékről lecsússzon. Én próbálok minél hamarabb túl lenni az egész procedúrán, de lehetetlen. Mire a pénztárhoz érek, már a plafonon vagyok – és amikor kijön a végösszeg?! Na, akkor jöhetne az előbb említett reklámfilmből a hiszti-jelenet persze általam előadva. Nem is rossz. Benne lehetnék a hírekben: „Ma délután K. Dávid 30–40 év közötti férfi (a számla láttán) egy budapesti hipermarket pénztáránál levetette magát a földre, rúgkapált, sírt, majd ordítozott: Anyaaa! Nem akarok fizetnííí...!” Na jó, mi felnőttek már beletörődtünk, de mi van a gyerekekkel? Borzalmas lehet egy méter magasságból végignézni a tétova emberek lábát, csípőjét. Elviselni az aput, akit az infarktus kerülget, és mindezen túl az összes polcsor végén szembesülni a gyerekszem magasságban (szándékosan!) elhelyezett finomságokkal, amire hosszú éveken keresztül a szülői válaszok így hangzanak: fiam, az túl drága, kislányom, ez borzasztó egészségtelen, majd a nyuszi hozza a csokit, édesem, a déditől a múlt héten kaptatok ilyet, stb. Megértem hát, ha egy gyerek ezt az egészet utálja. Mi, ha tehetjük, kihagyjuk gyermekeinket a nagybevásárlások okozta horrorból. Ha nekem kell megoldani a mindennapi dolgok hiánypótlását, akkor a sarki boltot részesítem előnyben. Ott ismernek, KÖSZÖNNEK, és – ha a szükség úgy hozza – még hitelem is van. Persze ilyenkor jön az asszonyi kritika: „Szívem, az nagyon drága!” Ezt pedig el kell fogadjam, hiszen nálunk a feleségem a pénzügyminiszter, ő pedig folyamatosan számol, és kiborul, ha a hónap végén fogy el a mosópor. Ilyenkor én megnyugtatom: „Akkor pár napig nem mosol.” Mire ő furcsán néz rám és megkérdezi: „Jártál a fürdőben a szennyeskosár környékén?” Bevallom, nem figyeltem a szennyes-helyzetet, se a vasalatlan ruhák állapotát, és ha jobban belegondolok, az árakról sincs semmi fogalmam, hiszen, ahogy e sorokat írom, próbálom felidézni magamban, mennyi is most egy kiló kenyér? Gőzöm sincs.

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Kvíz

Olvassa el a Szimpatika magazint és válaszoljon a kérdésekre!

Tematikus kvíz

Böngésszen a honlap cikkei között és válaszoljon a kérdésekre!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Szimpatika akció

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!