Tinibuli - Apaszemmel

2011. 04. 21.
Szerző: Küttel Dávid
Mielőtt belekezdenék a tinibuli elmesélésébe, azért egy gondolatot muszáj megosztanom Önökkel. Az Anya által emlegetett „Rozizsúrt” sikerült arra a szombatra szervezni, amikor én hajnali 5-kor szálltam le Ferihegyen egy borzasztó, másfélnapos maratoni konferencia után. Így nem titkolom, 2 óra alvás és összesen 4 órányi reptéri várakozás után a délutáni parti hangjait már egészen elviselhetetlennek tartottam. Persze szuper volt, mert Rozi egész nap királylányos pompában, kb. 10 centivel a föld felett közlekedett, és ezt jó volt látni.
Ezután tartottuk meg a családi értekezletet a következő szülinapról. Az alapvető kívánságokról tudtam ajándék szinten, és a házibulival kapcsolatos elvárásokat is meghallgattam – mindenbe belementem, hiszen nem kell otthon legyek!

Na, egy vágyat nem vagyok hajlandó teljesíteni: a laptopot. Tudom, hogy számtalan 13 éves gyereknek van már, de MI A FRANCNAK?! Eljött hát a nagy nap. Szokatlanul korán távoztam a munkahelyemről, hiszen én a kicsikkel szövetkeztem: amíg Bori bulizik, addig mi is! Elmentem a bölcsibe Dávidért, a suliba Roziért és Bencéért, ezután egy hatalmas csavargás következett a ligetben, kicsi Állatkerttel, és végül anyáméknál kötöttünk ki. Természetesen a Nagyinál mindig minden jobb, így eszükbe sem jutott, hogy kimaradnak valamiből, mígnem apám megkérdezte, meddig is tart a buli. Ez elindította a lavinát, a gyerekek bezsongtak, hiszen meg akarták lesni, mit is csinálnak a nagyok. Tudtam, hogy nincs visszaút, haza kell vigyem őket, úgyhogy nagy valószínűséggel én sem úszom meg a buli végét. Fél hét múlt 5 perccel, ha trolizunk, fél óra, míg hazaérünk (busszal 15 perc), a maradék 55 percet pedig fél lábon is kibírom. Apámtól kértem egy kis pálinkát, biztos, ami biztos, és nekivágtunk. Persze a troli azonnal jött, és mi 20 perc alatt hazaértünk. A kicsik sohasem látott tempóban gyalogoltak a trolimegállótól hazáig, mondtam is nekik: egyszer látnám, hogy reggel a suliba ilyen sebességgel rohanunk... Hazaértünk: én 7 gyerekről tudtam, 11 volt nálunk. Sebaj, mindenki tévedhet, még Bori is, és ebben a „tévedésben”, azt hiszem, a nejem is benne volt nyakig. Természetesen betudtam annak, hogy kímélik az egészségemet. A kicsik berohantak, javában zajlott a buli, és én is próbáltam felvenni a tempót (na, azért nem fakadtam dalra), de így utólag bevallom, jól éreztem magam. A srácok jó fejek voltak, a lányok helyesek, én pedig megnyugodtam, mert Bori normális társaságban van. A mai világban annyi szörnyűséget hallani, hogy mit művelnek a fiatalok 13 évesen, hát, egyelőre én nyugodt vagyok. Hiszti van, a szerelem már kezdi felütni a fejét, de a tanulás rendben, és amíg ennyire nyitottak velünk a gyerekeink, addig nincs baj, és szerencsére a laptop is ráér még – ezt a jó hírt egy hatalmas puszi után tudtam meg este, amikor Borcsa megköszönte a buliját.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!