Szimpatika – Tinibuli - Apaszemmel

Ezután tartottuk meg a családi értekezletet a következő szülinapról. Az alapvető kívánságokról tudtam ajándék szinten, és a házibulival kapcsolatos elvárásokat is meghallgattam – mindenbe belementem, hiszen nem kell otthon legyek!

Na, egy vágyat nem vagyok hajlandó teljesíteni: a laptopot. Tudom, hogy számtalan 13 éves gyereknek van már, de MI A FRANCNAK?! Eljött hát a nagy nap. Szokatlanul korán távoztam a munkahelyemről, hiszen én a kicsikkel szövetkeztem: amíg Bori bulizik, addig mi is! Elmentem a bölcsibe Dávidért, a suliba Roziért és Bencéért, ezután egy hatalmas csavargás következett a ligetben, kicsi Állatkerttel, és végül anyáméknál kötöttünk ki. Természetesen a Nagyinál mindig minden jobb, így eszükbe sem jutott, hogy kimaradnak valamiből, mígnem apám megkérdezte, meddig is tart a buli. Ez elindította a lavinát, a gyerekek bezsongtak, hiszen meg akarták lesni, mit is csinálnak a nagyok. Tudtam, hogy nincs visszaút, haza kell vigyem őket, úgyhogy nagy valószínűséggel én sem úszom meg a buli végét. Fél hét múlt 5 perccel, ha trolizunk, fél óra, míg hazaérünk (busszal 15 perc), a maradék 55 percet pedig fél lábon is kibírom. Apámtól kértem egy kis pálinkát, biztos, ami biztos, és nekivágtunk. Persze a troli azonnal jött, és mi 20 perc alatt hazaértünk. A kicsik sohasem látott tempóban gyalogoltak a trolimegállótól hazáig, mondtam is nekik: egyszer látnám, hogy reggel a suliba ilyen sebességgel rohanunk... Hazaértünk: én 7 gyerekről tudtam, 11 volt nálunk. Sebaj, mindenki tévedhet, még Bori is, és ebben a „tévedésben”, azt hiszem, a nejem is benne volt nyakig. Természetesen betudtam annak, hogy kímélik az egészségemet. A kicsik berohantak, javában zajlott a buli, és én is próbáltam felvenni a tempót (na, azért nem fakadtam dalra), de így utólag bevallom, jól éreztem magam. A srácok jó fejek voltak, a lányok helyesek, én pedig megnyugodtam, mert Bori normális társaságban van. A mai világban annyi szörnyűséget hallani, hogy mit művelnek a fiatalok 13 évesen, hát, egyelőre én nyugodt vagyok. Hiszti van, a szerelem már kezdi felütni a fejét, de a tanulás rendben, és amíg ennyire nyitottak velünk a gyerekeink, addig nincs baj, és szerencsére a laptop is ráér még – ezt a jó hírt egy hatalmas puszi után tudtam meg este, amikor Borcsa megköszönte a buliját.