Az ózon példátlan méretet öltő fogyatkozásának oka a légkörben jelenlévő ózoncsökkentő anyagok és a sztratoszférában tapasztalt rendkívül hideg tél – mutatott rá közleményében az ENSZ szakosított intézményeként működő WMO. – Ha az elvékonyodott réteg elmozdul az Északi-sark fölül az alacsonyabb földrajzi szélességek felé, a bevett mértékűnél erősebb ultraviola-sugárzásra lehet számítani – magyarázta a szervezet, hozzátéve, hogy az embereknek jóval nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az UV-előrejelzésekre.

Az UV-sugárzás Arktisztól délre eső vidékeken tapasztalható növekedése – amely érintené Kanadát, az északi országokat, Oroszországot és Alaszkát – még így sem érné el a trópusokon tapasztalható ultraviola-sugárzás intenzitását a WMO szerint. A káros UVB-sugárzást összefüggésbe hozták a bőrrákkal, a szemen megjelenő hályoggal, és károsítja az emberi szervezet immunrendszerét is. A Nap káros sugarai a termésre és a tengeri élet egyes formáira is kedvezőtlen hatást gyakorolnak – mutatott rá a Meteorológiai Világszervezet. 
Az arktiszi ózonfogyatkozás a CFC-gázok és halogének felhasználásának és kibocsátásának visszaszorításáról rendelkező, és sikeresnek ítélt 1987-es montreali jegyzőkönyv ellenére is rekord mértéket öltött. E gázok azonban hosszan megmaradnak a légkörben, így évtizedekbe telik, mire koncentrációjuk a célba vett, 1980 előtti szintre csökken.

mti