Szimpatika – Hogyan választanak pasit a nők?

Amikor a lány kamaszodni kezd, beleszeret abba a férfiba, aki leginkább hasonlít a papájára. A szerelem plátói, tárgya lehet egy híres énekes, a szomszéd lány bátyja, de a negyedikesek osztályfőnöke is. A szerelem lényege ekkor az ábrándozás. Helyzetek elképzelése, amelyben a nővé érő lányt ostromolja a férfi, esetleg több férfi is, de az álmodozás még képzeletben sem jut el a szexualitásig.

Aztán jön a járni kéne már valakivel korszak. Ekkor mindegy, hogy a hím egyed pattanásos, szemüveges, netán pösze, a lényeg, hogy lássák a többiek, nekünk már van pasink.
Ebből a próbálgatós korszakból aztán, mint villámcsapás kinő az első igazi szerelem.
Hogy ki lesz az illető, akinek a lány odaadja magát, kiszámíthatatlan. Ha szerencséje van, az első együttlét, ha nem is jó, legalább egyenrangú, és nem megalázó. Ha így történik, az első szerelem kitart egy ideig, és gyakorló időszak végén jöhet a valódi párválasztás. Ha a lány nagyon szép, baj van. Mert válogat. Ha nagyon okos, akkor is, mert önmegvalósít. És telnek az évek, szaporodnak a ráncok, meg a diplomák. A független férfiak fogynak. Család, gyerek, férj meg sehol. És eljön a pillanat, amikor már úgy tűnik, hogy a magyar anyák kizárólag nős férfiakat szülnek. S már csak a maradékból lehet válogatni.
Jobban jár tehát, aki nem különösebben szép, és Nobel-díjra sem aspirál. Mert ő még időben kerít férfit magának. Akitől gyereket szül, és aki tíz év múlva megcsalja őt, azzal a válogatós bombázóval, akinek hasztalan csapta a szelet tizenévvel ezelőtt.
A félrelépés jót tesz az asszonynak, aki fogyókúrázni kezd, lecseréli a ruhatárát, felcsíp valakit bosszúból. Majd elválik. Rosszul teszi. Két gyerekkel átlépvén a negyvenet már csak a szerencse, vagy a megalkuvás sodorhatja olyan új párkapcsolatba, mely jobb, mint az előző volt. Ha nem válik el, a sérelem, bár örökre megmérgezi a házasságot, idővel elhalványul, miként a szépség és a vonzerő is.