Szimpatika – Az érzelmi bölcsesség dicsérete

Amikor az érzelem győz a józan ész felett, elronthatjuk az egész életünket. Ma már azt is tudjuk, miért.
Egy amerikai pszichológus, dr. Daniel Goleman írta meg először, hogy az életben az értelmi képességek, vagyis az IQ nem elég az érvényesüléshez. Goleman bevezetett a pszichológiába egy új fogalmat, ez a fogalom pedig gyökeresen megváltoztatta a sikeres élethez szükséges képességekről vallott eddigi tudásunkat. A szerző nem kevesebbet állított, mint azt, hogy az EQ fontosabb, mint az IQ, vagyis az érzelmi/emocionális intelligencia nélkül nehezebb boldogulni az életben, mint a hagyományosan mért és fontosnak tartott értelmi képességek nélkül.


Nézzük azonban először, hogy mi is az a sokat emlegetett IQ.
Az első, intelligencia mérésére alkalmas teszt megírására szóló megbízást a század elején a francia Alfred Binet kapta hazája oktatásügyi minisztériumától. Arra kellett megoldást találnia, hogyan lehet kiszűrni azokat a gyerekeket, akik nem tudnak megfelelni a szabályos iskolai követelményeknek. Az intelligenciatesztek második nagy áttörése akkor következett be, amikor az USA belépett az első világháborúba, és a hadsereg számára megfelelő képességű katonákat kellett kiválogatni a teszt segítségével. Az intelligenciahányados megállapítását célzó tesztek aztán bevonultak a civil életbe. Iskolai, munkahelyi felvételik dőltek, s dőlnek el ma is segítségével. Klubok alakultak a nagyon magas IQ-val rendelkezők számára, és iskolák az úgymond szerényebb képességű gyerekeknek.
Az életben aztán kiderült, ez a mérés nem mindenható. Magas intellektusú emberek rontják el az életüket, míg náluknál jóval gyengébb képességűek sikeresek és boldogok.
Ennek a ténynek tudományos magyarázata van. Kétféle elménk, az érzelmi és a racionális közül bizonyos helyzetekben az érzelmi kerül fölénybe. Az emberi agy háromszor akkora, mint legközelebbi evolúciós rokonaié, a főemlősöké. Sok millió év során az agy magasabb rendű központjai az alacsonyabb rendű, ősibb állományból fejlődtek ki. Az agy legprimitívebb régiója, a gerincoszlop tetejét körülvevő agytörzs szabályozza az alapvető életfunkciókat. Az agytörzsből sarjadtak ki az érzelmi központok, legelőször a szaglás, később az emlékezés és a tanulás. Ez a gyűrű formájú rész a limbikus rendszer. Körülbelül százmillió éve pedig megjelent a vékony, kétrétegű agykéreg, a gondolkodás területe. Mivel az agytörzs és a limbikus rendszer a túlélés szempontjából fontosabb, ősibb, veszélyhelyzetben átveszi a fiatalabbtól, a gondolkodó agykéregtől az irányítást. Vészhelyzetben gondolkodás nélkül védekezünk, menekülünk vagy támadunk. Túl heves érzelmeink, de az érzelmek figyelmen kívül hagyása is elronthatja döntéseinket.
A pályaválasztáshoz, a társra találáshoz, munkahely kiválasztásához, tehát személyes döntéseinkhez a tiszta ésszerűség nem elegendő. Szükségünk van érzelmi bölcsességre is. Ehhez azonban összhangban kell lennünk saját érzéseinkkel, szert kell tennünk a rossz hangulatoktól való szabadulás képességére. Meg kell tanulnunk a harag és a düh ördögi köréből való kiszakadás technikáit. Át kell tudnunk kapcsolni aggódó üzemmódból optimista szemléletre, és meg kell tudni birkóznunk az időnként ránk törő melankóliával.
Na jó, de hogyan kell ezt csinálni? Mint minden képességünket, érzelmi intelligenciánkat is lehet fejleszteni. Gyerekkorunkban szüleink, később szakember vagy környezetünk segítségével. A legfontosabb, amit el kell sajátítanunk, vágyaink késleltetése egy későbbi cél érdekében. Négyéves gyerekekkel végzett kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy azok a kicsik, akik le tudtak mondani egy azonnali jutalomról egy későbbi nagyobb jutalom reményében, felnőttként sokszorosan jobban teljesítettek az életben, gyakorlatilag függetlenül gyerekkorukban mért IQ-juktól. A jó vizsgaeredmények, a kimagasló sportteljesítmények, a zenei sikerek, a munkahelyi karrier, családi béke, az élet bármely területén elért siker ennek a képességnek, tehát a vágyteljesítés késleltetésnek képességén múlik. Ennek megszerzéséhez természetesen rengeteg dolog kell. Elsősorban persze cél. Aztán kitartás, empátia, kapcsolatteremtő, valamint kudarc- és konfliktustűrő képesség, sikerélmény, önbizalom és remény. Körülbelül ebben a sorrendben. Ha igazán akarunk valamit, és megvan hozzá a kitartásunk, az empátiánk és kapcsolatteremtő képességünk, ez segít elviselni az esetleges kudarcokat, megoldani a konfliktusokat, s akkor megszületik a siker. A siker pedig önbizalmat ad, és a következő nehéz helyzetben reményt.
Az érzelmi intelligenciával foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy a képesség tanulható, tanítható és fejleszthető.