Szimpatika – A szexmánia éppen úgy betegség, mint a drogfüggőség

Újkeletű betegség-e a szexmánia?

Semmiképpen sem. Minden egyéb mániához hasonlóan a szexmánia is klasszikus pszichiátriai kórkép. A mániás depresszió mániás szakaszában is előfordulhat, hogy kontrollálhatatlanná válnak a szexuális vágyak, de ez nem kizárólagos, másoknál például vásárlási mánia alakul ki ilyenkor.

Honnan ered ez a betegség?

Ez egy nehéz kérdés. Gyakran hallani a szexfüggőség genetikai eredetéről, de ez nem bizonyított teljesen egyértelműen. Annyi bizonyos, hogy ez a betegség is egy tőről fakad minden egyéb kényszerfüggőséggel, és ez genetikai jellegű kérdés: a beteg személyiségében meglévő függőségi hajlam éppen szexfüggőségben manifesztálódik. A dolgokat ugyanakkor nyilván a neveltetés is formálja, befolyásolja.

Milyen stádiumokról lehet beszélni a szexfüggőségnél, ha egyáltalán vannak ilyenek?

Haladjunk a végéről! A végső stádiumban a beteg teljes kontrollvesztéséről beszélhetünk, aminek akár büntetőjogi vonatkozásai is lehetnek. Szerencsér,e amilyen extrém, annyira extraritka is ez az állapot. Ennél egy fokkal enyhébb, amikor a beteg folyamatos szexuális kielégületlenséget érez, nehezen bír a vágyaival, és folyamatosan keresi az orgazmust: halmozza az ingereket, különféle pornográfiai szolgáltatásokat vesz igénybe, gyakorlatilag az egész élete erről szól. A legelső szakaszban pusztán folyamatos szexuális felfokozottságról beszélhetünk. Ha valaki például egy kapcsolatban naponta négyszer-ötször maszturbál, az már gyanús. Egyedülállók esetében pedig az ad okot gyanúra, ha valaki folyamatosan a szexuális teljesítményével kérkedik, és minden este más nőt visz haza, amolyan „skalpvadászatot" rendez. Ha valaki egyedül él, azt persze senki sem korlátozza, és ebből következően nem is feltétlenül jön rá, hogy túllépett egy határt. Gyakran pont a feleség küldi pszichológushoz a férjét, aki minden egyes helyzetet kihasznál a szexre, egyetlen adandó alkalmat sem bír kihagyni. Nagyon fontos hangsúlyozni: mindez nem azonos a csajozással! Egy függőségről, kényszerbetegségről beszélünk, nem pedig arról, hogy valaki érdeklődik az ellenkező nem iránt, és adott esetben több kalandja is van.

Hol húzódik a határ?

Akkor beszélünk problémáról, ha beköszönt a „nem tudom nem csinálni" állapot, a szex pedig mechanikus cselekvéssé válik. Bonyolítja a helyzetet, hogy a beteg egy olyan cselekvésre érez belső kényszert, aminek jó érzés a vége, de ebből fakadóan – az előbb említett nagyon ritka szélsőségeket leszámítva – nyilván kevésbé veszélyes is, mint például az alkoholizmus vagy a kábítószer-fogyasztás. Persze az is benne van ebben, hogy az illető éppen azért keresi ennyire a gyönyört, mert végre meg szeretné élni... És eközben mindez szenvedéllyé válik, amit nem képes abbahagyni.

Élvezi a szexfüggő ezt a mechanikus szeretkezést, vagy nem?

A szex a szexfüggőknél személytelenné, öncéllá válik: nem a saját magunknak és a partnernek való örömszerzés a lényeg, hanem maga a cselekvés. Az ember egyszerűen gépként szexel, az élményt pedig mindig fokozni kell, hogy ugyanazt az élvezetet, ugyanazt az élményt adja. Ilyenkor jön be a képbe a gruppenszex, a swingerklub, a különféle bizarr eszközök egész tárháza.

Mi a helyzet a pornóval? Gondolom, ez is szerves velejárója a szexfüggőségnek...

Önmagában semmi probléma vagy egészségtelen nincs abban, ha valaki érdeklődik a szexualitás ilyen formájú ábrázolása iránt, az viszont már egy szomorú kortünet, hogy a mindennapi szex is egyre inkább a pornó felé megy el. Megváltoztak a határok, és itt is egyre több és több kell ahhoz, hogy elérje ugyanazt a hatást: míg 60-80 évvel ezelőtt egy kivillanó boka, 20-30 évvel ezelőtt egy mély dekoltázs, a kilátszó has is óriási gerjedelmet okozott, addig ma már – kis túlzással – egy általános iskolás gyerek is legfeljebb vállat von egy átlagos pornófilmre. Szintén fontos tényező, hogy rengeteg ember esetében a pornódolgok, pornótartalmak hajszolása a libidó szinten tartása érdekében történik: a fantáziálás, az izgató vágyálmok elképzelése már nem elegendő, mindig valami új dologra van szükség az izgalmi állapothoz és a kielégüléshez, ami lehetőleg egyre extrémebb. Ilyenkor tulajdonképpen egy pótcselekvés fixálódásáról beszélhetünk: bizonyos minták rögzülnek, majd gerjesztik önmagukat.

Csak a férfiakra jellemző a szexfüggőség? Tényleg nem léteznek nimfomániás nők?

Ahogy mondani szokás, a nimfomániát az aszexuális férfiak találták ki... Komolyra fordítva a szót: számos olyan nő él, aki keresi a kapcsolatokat, mindig elmegy valakivel, és így tovább. Ezek a hölgyek valamit keresnek, arra számítanak, hogy most talán megtudják a „nagy tutit". Jellemzően azok a nők esnek ebbe a csoportba, akiknek soha nem volt még orgazmusuk. Mások pedig a saját nőiességüket akarják letesztelni, és emiatt mennek bele olyan helyzetekbe, amikbe nem kellene.

Hogyan kezelhető a betegség?

Elsősorban az Egyesült Államokban rendezkedtek be a szexfüggőség kezelésére, méghozzá hasonló módon, mint minden más szenvedélybetegségnél, az alkoholizmusnál, a kábítószer-függőségnél. Magyarországon intézmény szintjén, ha valahol kezelik, ezekben a rehabilitációs intézményekben történhet, bár nálunk még kevésbé fekszenek be ezekbe emiatt emberek. Enyhébb esetben ambulánsan mi is foglalkozunk ilyen problémákkal viselkedés-kognitív terápiás módszerekkel, relaxációs technikával kombinálva.

Dr. Draveczki Ádám

Forrás: www.mypin.hu