Szexuális eltévelyedések – amikről nem illik beszélni

2011. 02. 24.
A televíziókban, magazinokban gyakran hallunk-olvasunk szadizmusról, mazochizmusról, különféle -fíliákról, és az internet által a hétköznapi ember számára zavarba ejtőbbnél zavarba ejtőbb filmekhez, képekhez juthatunk el akár néhány kattintással is. Mikortól tekinthető valami abnormálisnak, hol húzódnak az egészséges szexualitás határai, és mennyit változtak ezek térben és időben az emberiség történelme során? Ezeket a kérdéseket is érintettük Bede Zsuzsa szexuálpszichológussal folytatott beszélgetésünk során.

Mit tekinthetünk szexuális értelemben deviáns magatartásnak, a normálistól eltérőnek? Hol húzódik a határvonal?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Általános megfogalmazás szerint amit két ember önként, saját elhatározásából tesz, és mindkettejüknek örömet okoz, az normálisnak tekinthető. Ez azonban egy igen tág fogalom, hiszen nem mindegy, hogy a többség mit tart normálisnak. Utóbbi számtalan tényező függvénye a neveltetéstől kezdve a vallásos háttéren át egészen a kulturális gyökerekig. Hogy csak egy példát mondjak, száz éve például az orális szex sem számított elfogadottnak, ma viszont teljesen hétköznapi és természetes. Napjainkban pedig az anális szex kezd „átmentődni" a pornófilmekből a mindennapokba. Összességében azt hiszem, ott keresendő a megoldás, hogy az adott párnál összhangban vannak-e az igények. Akkor beszélünk problémáról, ha a konkrét pár tagjainak mást jelent a szex: az egyiknek teljesen természetes valami, ami a másiknak már nem fér bele. Például mennyire gyakori az, hogy egy szadista és egy mazochista irányultságú ember egymásra találjon? De nem is kell itt feltétlenül extrémitásokra gondolni, mert akár olyasmiről is lehet szó, hogy ki hová nyúl.

Vagyis akkor a perverzió fogalmát nem is lehet definiálni?

Amit a hétköznapokban perverzióként emlegetünk, azt a szaknyelv ma parafíliának nevezi, és léteznek bizonyos meghatározások arra, mi tartozik ide. A teljesség igénye nélkül mondanék pár jellemzőt. A legtipikusabb talán a személytelenség: ilyenkor a szexben nincs benne a másik ember, a partner személye, a szex csakis önmagáért, a szexért zajlik. Vagyis nem a másik a lényeg, hanem maga a cselekvés. Ilyen jellemző az anonimitás is, amit az internet csak még jobban felerősít, hiszen nagyban kedvez neki. Jellemző lehet az ilyen esetekben a tapintás, a testi kontaktus, a hagyományos értelemben vett erotika hiánya is: a kukkolás, az úgynevezett voyeurizmus a személyiségjegyekből adódik, ezen az elven alapulnak egyébként a peep show-k is. Aztán léteznek azok a perverznek tekinthető helyzetek, melyekben az egyik fél kizárja a másikat a szexuális izgalomból. Itt természetesen nem az önkielégítésre gondolok, az ugyanis teljesen normális, hanem inkább az aszimmetrikus, alá-fölérendeltségi viszonyon alapuló szexuális cselekedetekre. Ezekben nem játszik szerepet az örömszerzés, hanem sokkal inkább a megalázás, a bántalmazás a lényeg. Az ilyen irányultság mindenképpen parafíliának, perverziónak tekinthető. Másik fontos ismérv a perverzióknál, hogy olyanok, mint a drogok: ahogy telik az idő, egyre nagyobb dózis kell az adott ingerből ugyanahhoz az érzéshez. Fokozni kell mindent, így egyre extrémebb dolgok felé fordul az érdeklődés. Az egyes elfajulásoknak természetesen megvan a saját szakmai betegségkódjuk.

Az előbb említette a pornófilmeket, így adja magát a kérdés, hogy mennyire hatnak ezek a való életre, a szexuális szokások változására?

Mindenképpen hatnak, és megérne egy alapos kutatást, hogy pontosan miként. De eleve nem mindegy, kik nézik ezeket a filmeket. Ha egy fiatal felvilágosító filmnek veszi a pornót, és abból szerzi a páros szex mintáját, az lehet káros. Én magam is találkoztam olyannal, aki azt hitte, valamit rosszul csinál, mert a partnernője nem úgy viselkedett aktus közben, mint ahogy azt a tévében látta... De mondok konkrét példát is, pont azt, amit az előbb említettem. Huszonnyolc éve dolgozom szexuálpszichológusként, és az első tizenöt évben az anális szex például soha nem került szóba. Ez egy amolyan kis extra volt, akit érdekelt, az kipróbálta, általánosnak azonban semmiképp sem lehetett tekinteni. Mára viszont kezd azzá válni, és ez egyértelműen a pornó hatása. Itt egyébként visszakapcsolódhatunk ahhoz, amit az előbb mondtam: a pornó is egyre extrémebbé válik. Ami korábban a maximum volt, ma az már a minimum. Nehéz látni, hol van mindennek a vége.

Ön is úgy gondolja eszerint, hogy a pornó káros?

Nem a pornó káros önmagában, hanem, ha nem társul mellé kellő odafigyelés vagy a fiatalok esetében felvilágosítás. Ritkán említik, de a pornónak például olyan hatása is van, hogy a pszichoszexuálisan nem egészséges emberek jobban kiélhetik általa a saját vágyaikat: nem kell mást kukkolni, mert ott a film, és a saját lakásában adott esetben ehhez egy férfi is olyan női fehérneműt húz fel, amilyet csak akar. Vagyis a dolognak ez a része semmiképpen sem káros. A baj ott kezdődik, ha valaki függővé válik, és hazaérve az az első dolga, hogy rohan a számítógéphez újabb és újabb pornófilmeket letölteni az internetről.

Ha már így szóba jöttek az eltérő irányultságok, min múlik az, hogy kit, mi izgat fel? Miért taszító és extrém az egyik embernek az, ami a másik számára teljesen hétköznapi és normális?

Ez a pszichoszexuális fejlődés alakulásától függ, és egészen a gyermekkorig nyúlik vissza. Vegyük a legextrémebb példát, a legdurvább perverziót, a pedofíliát! Nyilvánvaló, hogy a pedofilok infantilis, mentálisan sérült személyiségek, akik egy velük azonos korú nő mellett nem érzik magukat férfinak, egyenrangú partnernek. Ennek nyilvánvalóan oka van, ami egészen az egyén csecsemőkoráig nyúlik vissza. Hangsúlyozom: ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenkiből közveszélyes, perverz alak válik, akinél valami nem volt rendben gyermekkorban, de tény, hogy rengetegen azért nem tanulnak meg szeretni, mert annak idején a saját családi viszonyaik szerencsétlenül alakultak. És ez természetesen a szexre, a szexuális életre is kihat, hiszen aki nem tud normálisan szeretni, az a szexbe sem képes beletenni a szívét. És itt most nem a lángoló, rózsaszín szerelemről beszélek, hanem arra, ha valaki képtelen tartós partnerkapcsolatot kialakítani.

Itt most azokra a notórius skalpvadászokra is gondol, akik minden nap más mellett ébrednek?

Adódik olyan élethelyzet vagy életszakasz – főleg fiatal korban –, amikor belefér az ember életébe, hogy egy kellemes görbe este után úgy ébred fel valaki mellett, hogy az illető nevét sem tudja. Az ilyesmi néha megesik, és nem is érdemes belőle messzemenő következtetéseket levonni. Az a gond, ha ez a fajta életstílus állandósul, és mondjuk harmincas-negyvenes korban sincs változás. Rengetegen azért élnek így, mert félnek a komoly kapcsolattól, az elkötelezettségtől, de közben ők maguk is gyakran elgondolkodnak azon, vajon miért nem tudnak megtartani tartósan maguk mellett senkit. Nekik van esélyük változtatni. Sokan persze megideologizálják az életmódjukat, mondván, nincs szükségük gyerekekre és a velük járó nyűgre, és így tovább... Ez a kérdéskör alapvetően természetesen szintén nem a szexuális életről szól, mert az már csak a folyománya valaminek: hogy kinek milyenek voltak a gyermekkori kapcsolatai, milyen mintákat látott otthon, mennyire volt önálló, mennyire nevelték burokban és így tovább.

Nem kerülhetjük meg a „normális – nem normális" kérdéskör egy másik vetületét sem. Ha ránézünk egy ókori indiai szoborcsoportra, pontosan látjuk, hogy akkor és ott más szerepe volt a szexualitásnak, mint mondjuk a középkori Európában. Ahol viszont az általános prüdéria mellett szintén léteztek vadhajtások, például az albigens eretnekek extrém szexuális rituáléi és így tovább. Min múlik, hogy térben és időben éppen mi számít elfogadottnak, és mi nem?

Ez elsősorban kultúrtörténeti kérdés. A nemi szerepek a történelem során folyamatosan változtak – a mi nyugatinak nevezett kultúrkörünkben is. Arról, hogy éppen mit tekintünk parafíliának, hivatalos nemzetközi megegyezések, ajánlások léteznek a WHO és a hasonló nemzetközi szervezetek égisze alatt. Ezek a dokumentumok rögzítik, hogy az adott kor erkölcsi normái, pszichológiai, biológiai kutatásai alapján mi számít normálisnak, mi nem tekinthető annak, és mi az, ami már betegség. Azt pedig a jogszabályok rendezik, mi minősül bűncselekménynek a fenti kategóriákból. Egy példát mondanék ezzel kapcsolatban, ami jól érzékelteti, hogy egy konkrét jelenség megítélése is mennyit változhat, ez pedig a homoszexualitás példája. Mint tudjuk, az ókori görögöknél és rómaiaknál teljesen természetes és hétköznapi volt az azonos neműek szexuális érintkezése, később azonban büntetendővé, megvetett, elítélt dologgá vált. Továbbra is létezett homoszexualitás, de a nyugati világ országainak jelentős hányadában egészen a 20. századig bűncselekménynek számított, amikor is már inkább betegségnek kezdték tekinteni. Ez persze nem volt egységes, hiszen még az Egyesült Államok egyes tagállamai is teljesen másként rendelkeztek a kérdésről. A '70-es, '80-as években kezdett csak elterjedni a ma tudományosan és jogilag is általánosan elfogadott nézet, mely szerint a homoszexualitás nem bűn, nem betegség és nem is perverzió, hanem egyfajta szexuális irányultság.

Ön a praxisában gyakran találkozik extrém jelenségekkel, furcsa szexuális irányultságú emberekkel?

Inkább az a jellemző, hogy akkor jutnak el hozzám extrém, a normálistól eltérő szexuális érdeklődésű emberek, ha ez az irányultságuk bezavar a párkapcsolatukba, és a másik fél unszolására közösen hozzám fordulnak. De ez is ritka. Aki perverz, az általában nem akar megváltozni, mert nincs erre motivációja: annyira erős benne a késztetés, hogy csak az adott módon tud kielégülni, e nélkül nincs libidója, merevedése. Vagyis ha megváltozna, magáról a szexről kellene lemondania.

Forrás: mypin.hu

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!