Ferde, csámpás, aszimmetrikus? Teljesen rendben van!

A tökéletes szimmetria nem életszerű

Az emberi test rendkívüli alkalmazkodó képességgel rendelkezik, amivel képes kompenzálni ezeket a kisebb aszimmetriákat, így nem kell rájuk rizikótényezőként tekinteni – fogalmazott Olosz József, a Sherlock Rehab vezető gyógytornásza, aki szeretne meggyőzni és megnyugtatni mindenkit: teljesen rendben van, hogy mindannyian aszimmetrikusak vagyunk.

A világ legaszimmetrikusabb tevékenysége: a kaszálás

Ha megfigyeljük, akkor kiderül: az élet, a tevékenységeink alapvetően aszimmetrikusak. Mindenki tudja, melyik kezével fogja meg a kanalat, melyik lábbal lép fel először a buszra - de mégsem tartja számon csak azért, hogy tudatosan váltson. Az edzőtermekben azonban gyakran figyelmeztetnek bennünket, amennyiben egy gyakorlatot csak az egyik irányba végzünk, baj lehet belőle.

De ez valóban így van? Nem feltétlenül. Gondoljunk csak a kaszálásra, ahol egy kaszás napi 6 óra munkával folyamatosan egy irányba húzza a kaszát (legalább 3200 húzás/nap) és mégsem görbül meg. Miért? Mert a testünk megbirkózik az aszimmetrikus terheléssel.

Hogyan alkalmazkodik a testünk az asszimmetriához?

Kutatásokkal igazolták például, hogy a teniszezők domináns karjának az izmai és a csontjai jelentős mértékben, 13%-al nagyobbak és erősebbek, mint a nem domináns karjuké. Ez az alkalmazkodás a természetes válasz a rendszeres és intenzív használatra, amelynek során az izmok és a csontok annak érdekében erősödnek meg, hogy jobban tudjanak ellenállni a terhelésnek.

Ez az adaptív mechanizmus az, ami segít jobban elviselni a sportolás során jelentkező erőket, ezzel csökkentve a sérülés kockázatát és növelve a teljesítményt.

A futósérülések vizsgálata során bár a fizikai aszimmetriák jelentősnek tűnhetnek, valójában az esetek többségében nem állnak közvetlen összefüggésben a keletkezett sérülésekkel. A futókat érintő sérülések hátterében két fő rizikófaktort határoztak meg:

●     a korábbi sérülések jelenlétét, ami növelte az újbóli sérülések kockázatát

●  az edzési hibákat, például a túl gyors edzésmennyiség-növekedést, a nem megfelelő pihenési időt

Gyakori panasz: az egyik láb rövidebb, mint a másik

Sok páciens érkezik a rendelőbe ezzel a panasszal, rettegve annak a következményeitől. Gary A. Knutson kutató, – aki a lábhossz-különbségekkel foglalkozik – egy tanulmányában megállapítja, hogy nagyon gyakori az anatómiai lábhossz-különbség, aminek átlagos nagysága 5.2 mm. A legtöbb esetben ez az eltérés nem okoz panaszokat, csak a jelentős, 20 mm-es eltérés vagy afeletti tud kellemetlen mozgásszervi tüneteket generálni.

A gerincferdülés

A gerincferdülés (scoliosis) az az állapot, amelynek során a gerinc oldalirányban görbül. A szülők és az edzők nagyon gyakran félreértik és félrediagnosztizálják, mert pusztán a hát aszimmetriája alapján állítják fel scoliosis diagnózisát. Azonban a scoliosis diagnosztizálásához nem elég csak a testtartás megfigyelése, ahhoz röntgenfelvétel is kell. A diagnózis felállításához az úgynevezett Cobb-szöget mérik, amely a két leginkább ferde csigolya által bezárt szög és csak a 10 fok feletti értéke jelenti a scoliosis diagnózisát.

Az interneten sok olyan speciális gyakorlat található, amelyek azt ígérik, hogy javítják a scoliosist. Azonban nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezek valóban csökkentik a Cobb-szöget, illetve megakadályoznák a görbület súlyosbodását. Viszont léteznek olyan módszerek, például a Schroth-módszer, ami szakszerűen alkalmazva a testtartás javításában és a funkcionális képességek növelésében hatékonyan segíthet.

Gyakori tévhit az is, hogy a scoliosis fájdalommal jár. Tapasztalatok szerint a mérsékelt, sőt sok esetben még az előrehaladott scoliosis sem feltétlenül generál fájdalmat. A fájdalom az agyunk értelmezésétől függ, attól, hogy miként értelmezi: veszélyben vagyunk-e vagy sem – sok esetben csekély az összefüggés a testi aszimmetriák és a fájdalom között.

Fontos kiemelni azt is, hogy nem létezik olyan gyakorlat vagy tevékenység, amelyet el kellene kerülni. Jól bizonyítja ezt számos híres sportoló életútja, az, hogy a scoliosis mellett is képesek voltak magas szinten teljesíteni, kimagasló eredményeket elérni – megfelelő edzésprogrammal a scoliosis nem képezi akadályát a sportban való sikeres részvételnek.

Régebben az emberi testre statikus szerkezetként tekintettünk, hasonlóan, mint egy házhoz. Azt hittük, ha az alap nem tökéletesen szimmetrikus, akkor a test kompenzálni fog, ami gondokhoz vezethet. Azonban kiderült, hogy a testünk lényegesen összetettebb és alkalmazkodóképesebb ennél és képes arra, hogy kezelje az apró egyenetlenségeket, hosszú távon fenntartsa a funkcionális egyensúlyt a szimmetria hiányában is. 

Az emberi test alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy hatékonyan kompenzálja a legtöbb anatómiai eltérést, fenntartva az egészséges működést és teljesítményt.

Borítókép: Envato Elements