Szimpatika – Tanulj meg boldogan élni!

Sonja Lyubomirsky, a pozitív pszichológia elismert amerikai kutatója szerint kedélyállapotunkat, a boldogságra való képességünket, azt, hogy milyen színben látjuk általában a dolgokat, alapvetően örököljük. Habitusunk, kedélyállapotunk, az a képességünk, hogy mennyire tudunk megküzdeni a felmerülő problémákkal, illetve elhagyjuk-e magunkat, ahelyett hogy küzdenénk, genetikailag meghatározott.

Tehát nincs mit tenni?

De van. A hosszú éveken keresztül végzett, reprezentatív kutatások azt bizonyítjá k, hogy képességünk a boldogságra nagyjából ötven százalékban génjeinktől függ.  Körülményeink, családi állapotunk, korunk, anyagi helyzetünk hozzávetőlegesen tíz százalékban határozzák meg jóllétünk érzését. Boldogságérzésünket azonban negyven százalékban saját hatalmunkban áll megváltoztatni a tetteink és gondolataink révén. Negyven százalékban magunk tehetünk azért, hogy boldogok legyünk

Hogyan?

Ha független személyiséggé válunk, ha nem az anyagiaktól és nem a nyeréstől vagy vesztéstől tesszük függővé önbecsülésünket, jobban fogjuk érezni magunkat. Ha nem vagyunk kiszolgáltatva annak, hogy mások hogyan értékelik tehetségünket, a képességeinket és a teljesítményünket. Ha nem bosszankodunk a nehézségeken, hanem teszünk ellenük. Ha nem a világot okoljuk az esetleges kellemetlenségekért. Ha megtanulunk örülni.

Az örömöt lehet tanulni?

Persze. Az öröm egyik legismertebb formája a cél elérésének érzése. Nem csak nagy célokat tűzhetünk magunk elé. A kicsik is fontosak. Lehet cél az, hogy két cigarettával kevesebbet szívunk ma, mint tegnap. Vagy hogy gyalog megyünk fel a harmadikra. Minden új cél, amit elértünk, növeli elégedettségünket. De nagyon fontos, hogy amikor elértük a kívánt eredményt, álljunk meg. Pihenjünk. És tek intsünk elért célunkra büszkén és elégedetten. Ezzel elismerjük magunkat. A teljesítményünket. Ennek hiányában csak hajszoljuk a célokat. A megélt öröm helyett állandó rohanássá válik az élet.

Örömforrás lehet a mozgás. A testi tevékenység. Nagyon sok ember egyik legsúlyosabb problémája a napi egészséges mozgásigény kielégítetlensége. Hiányzik a test szükséges edzése, a létezés élményének derűje. Pedig a régi szlogen szerint a láb mindig kéznél van. Sétálni, gyalog vagy biciklivel menni a munkahelyre mindig lehet.

Mások számára a legnagyobb probléma az, hogy nem tudnak pihenni, kikapcsolódni. Megfelelő szakember segítségével meg lehet tanulni ellazítani nemcsak az izomzatot, de a lelket is.

Örömforrás az intimitás. Az érintés. Csecsemőkorunktól szükségünk van az érintésre. A simogatás, az elfogadás és a mosoly sokszor még az ételnél is fontosabb. A házastárssal való ölelések gyakorisága összefüggést mutat a vérben található szív- és érrendszeri védőfaktorok mennyiségével és a vérnyomás értékével. A jó párkapcsolatban élők egészségesebbek, mint a magányosok.

Jó, de mit tegyünk, ha magányosak vagyunk?

Az elfogadást, az intimitásra való képességet, a megbocsátani tudást, az okos kompromisszumkészséget, a harmóniát – vagyis a jó kapcsolatot – is lehet tanulni. Legeredményesebben persze a családban, de külső, például pszichológiai tréningeken is.

A pozitív pszichológia nemzetközileg elismert képviselője a Chicagói Egyetem professzora, Csikszentmihályi Mihály Flow című, magyarul is megjelent könyve gyakorlati tanácsokat nyújt mindehhez. Néhány a tanácsok közül:

Úgy éld az életed, mint a gyermek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással! Inkább új dolgokat próbálj ki, mintsem ragaszkodj a biztos módszerekhez!  Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy a többség hangjára. Légy őszinte, légy valódi; kerüld a színlelést és szerepjátszást! Vállalj felelősséget! Amit eldöntöttél, hogy megteszel, vidd is véghez!

Sonja Lyubomirsky boldogságkutató szintén megfogalmazott pofonegyszerű, szinte közhelyes boldogságfokozó gyakorlatokat.

Tanuld meg kifejezni háládat, gyakorold az optimista szemléletet, igyekezz jót tenni, például, ha módod van rá, jótékonykodj. Keresd meg a rossz események jó oldalát. Élj a jelenben, sajátítsd el a megbocsátás képességét.

Egyszerűnek tűnik és természetesnek. Mégse így élünk.

Vajon miért nem?

Mert a hétköznapok elnyelnek, a gyűlölködés beborít, a pénzért való öldöklés megalkuvóvá tesz. Szorongóvá és depresszióssá. Az utóbbi évtizedben az élettel való elégedettség, a boldogság vizsgálata egyre fontosabbá vált. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a boldogság mind az egészségi állapot, mind a gazdasági fejlődés szempontjából alapvető. A legboldogabb országok Hollandia, Dánia, Kanada, Svájc egyúttal a leggazdagabbak és legegészségesebbek is. A legkevésbé boldogok Ukrajna, Oroszország, Moldávia, Zimbabwe pedig éppen ellenkezőleg. Az élettel való szubjektív elégedettségi skálán 2006-ban Magyarország a 105. helyen volt.

Kell-e ehhez bármit is hozzátenni?