Szimpatika – Baj van a kamasszal

„Van, akinél már tizenhárom évesen előfordulnak kamaszos viselkedésminták, másoknál csak tizenhét-tizennyolc évesen kezdődik ez a folyamat” – magyarázza Varjasi Balázs okleveles pszichológus, a Serdülőtanácsadás oldal gazdája.

„Egy gyermek sokáig a családi rendszer részeként definiálja magát, ám kamaszkorban azt keresi, kicsoda is ő maga a családja nélkül. Közben egyszerre zajlanak benne testi, lelki és mentális változások, amit szintén nem könnyű kezelni. Szüksége van a feltétlen odafordulásra és következetes keretekre is, hogy ne érezze magát még elveszettebbnek.

Ugyanakkor túlságosan szorítani sem szabad őt, mert minél nagyobb a nyomás, annál jobban próbál szabadulni. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy kortárs csoportokban keresi az igazodási pontokat.”

Zavaró, extrém, egészségtelen

Az útkeresés során előfordulnak deviáns viselkedésformák is, sok tini tesz olyasmit, ami a szülei értékrendjébe már nem fér bele, de Varjasi Balázs megnyugtat minket: bizonyos szintig ez normálisnak, egészségesnek tekinthető kamaszkorban.

A kérdés mindig az, hogy tartósak maradnak-e ezek a jelenségek, illetve hogy mennyire szélsőségesek, érintik-e a gyermekünk alapvető személyiségét, károsítják-e az egészségét, esetleg zavarják-e a normál szociális életét, a kitűzött célokat – mert csak abban az esetben szabad erőteljesen közbelépni, ha igen a válasz.

„Nem érdemes csak a tiltás kedvéért tiltani – magyarázza a szakember, aki alapvetően az egyenrangú kommunikációban hisz, és persze a szülői minta hitelességében. – Nehéz azt mondani egy fiatalnak, hogy rakja le végre a telefont, ha a szülei is folyton azt nyomogatják – mondja.– Jó, ha mi is  beszélünk az érzelmeinkről, ha a gyerekünk tudja, hogy nekünk is vannak gondjaink, így könnyebben megosztja velünk az övéit, és jó esetben egyezkedni lehet vele olyan területekről, amelyeken szeretnénk változást elérni.”

Persze az sem mindegy, hogy a kívánt változás milyen mértékű és irányú. „Csak reális célokat szabad kitűzni. Ne várjuk el például, hogy minden tárgyból legyen ötös, elégedjünk meg a lényegesebbekkel. A legjobb, ha a közös életünk szabályait őt bevonva állítjuk fel, akár le is írjuk.

Ez kiszámíthatóvá teszi az életet: tudni fogja, hogy akkor várhat el bármit, ha ő is teljesít. Nincs olyan tinédzser, akit ne lehetne megfogni valamivel – legyen az egy ruhadarab, a telefon, egy baráti összejövetel, bármi, ami fontos neki. De mindig hagyjunk meg neki egy privát szférát, ahol egyedül valósíthat meg dolgokat.”

Minden az önbizalmon múlik

Kérdés persze, hogy mer-e egy tizenéves elébe menni a kihívásoknak. Varjasi Balázs ugyanis úgy látja, a legtöbb probléma az önbizalomhiányból adódik ebben a korban.

„Sok a félelem, ami gúzsba köti őket, és akár a mindennapi életvitelt is gátolhatja. Sokan nehezen építenek kapcsolatokat, nem találják a helyüket vagy épp a teljesítményük miatt szoronganak.”

A szakember ezért nem a tüneti kezelésben, hanem az önbizalomfejlesztésben hisz, mint mondja, ez minden további siker alapja. „Az önbizalom multifunkcionális erő, amivel gyermekünk felnőttkorban is jobban le tudja győzni a kihívásokat. Kívülről nem csepegtethetünk senkibe önbizalmat, de egy szülő is tud segíteni azzal, hogy azt üzeni: meg tudod csinálni. És persze az sem baj, ha valami nem sikerül.”

Mégis, sok tini nagyon maga alá tud kerülni, ha kudarc éri. Egy-egy rosszabb hangulattól azonban nem szabad megijedni, ahogy a szakember fogalmaz: a depresszív epizódok normálisak ebben az életkorban.

„Tulajdonképpen egy-két év alatt »újraépítik magukat«, ez azt jelenti, hogy az összes addigi fejlődési szakaszukon végigmennek, a csecsemőkortól fogva. Az például, amikor begubózva a szobájukban zenét hallgatnak a sötétben, a legelső, védett szakaszt idézi számukra.”

De meddig tart a rosszkedv, és hol kezdődik a depresszió?

Utóbbinak komoly kritériumrendszere van, amit a pszichológus az Anyapercek című podcastben is megosztott. Szerinte érdemes komolyan venni a helyzetet, ha két héten át  legalább öt tünet fennáll az alábbiak közül:

▸ levertség
▸ az érdeklődés vagy az öröm hiánya
▸ energiacsökkenés, fáradtság
▸ koncentrációzavar
▸ lelassult vagy épp felgyorsult mozgás vagy beszéd
▸ alvási nehézségek, önsértési, öngyilkossági kísérlet vagy az ezeken való gondolkodás
▸ túlzott vagy csökkent étvágy

Ha még mindig bizonytalanok vagyunk, egy pszichológus természetesen abban is tud segíteni, hogy egyáltalán van-e szükség beavatkozásra – ilyenkor elég lehet egy szülőkonzultációs alkalom is.

Amitől viszont óva int a szakember: „semmiképp ne rakjuk a fejébe a betegség gondolatát, ne adjunk tünetötleteket, mert hajlamosak onnantól azokba kapaszkodni.

Ami valóban komoly jel lehet, ha a gyermek maga is szeretne segítséget kapni – ez nagy szenvedésnyomásról árulkodik”.

Ki nyújtja a megfelelő segítséget?

Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus A magabiztos szülő című könyvében konkrét példákat is hoz. Eszerint aggodalomra adhat okot, ha egy gyerek viselkedése hirtelen megváltozik, mondjuk az addig barátkozó, nyitott személyiség zárkózottá válik.

Ha nem mondja el, mi bántja, nem kíváncsi a barátaira sem, ha értelmetlennek tartja az életet.

„Nem tekintjük normálisnak, ha a kamasz rövid időn belül sokat veszít a testsúlyából, és ennek ellenére tovább diétázik, mert kövérnek tartja magát. Kivizsgálást igényel, ha alvási nehézségei akadályozzák a hétköznapi életvezetését – részletezi.

Azonnali segítséget kell kérni, ha egy gyerek valódi előkészületeket tesz az öngyilkosságra. Akut pszichés krízis esetén, az őrjöngő, dühöngő, önmagában és a környezetében kárt tevő vagy pszichoaktív szer befolyása alatt álló gyereknek is kórházi ellátásra van szüksége. Ilyen esetekben ki kell hívni a mentőszolgálatot, akik intézkednek a megfelelő ellátásról.”

Ha viszont ennyire nem nagy a baj, mégis szükségünk lenne egy szakértő szemre, hogyan találjuk meg a megfelelő pszichológust? Bojti Andrea hangsúlyozza, a személyes benyomás és a szimpátia sokszor többet számít, mint a munkatapasztalat.

Mint mondja, a gyerek pszichés problémájával érdemes először a helyi, államilag finanszírozott lehetőségeket feltérképezni. Kisebb gyerekek esetében annak az intézménynek a pszichológusa tud a leginkább segíteni, ahova jár a gyermek, de jogosultak vagyunk a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat szolgáltatásait is igénybe venni.

Az itt dolgozók szükség esetén terápiás ellátást is tudnak biztosítani, de a probléma feltárása után akár elirányítják a családot a megfelelő ellátóhelyre Ha depresszió, szorongás, kényszeresség, öngyilkossági gondolatok, pánik, pszichoszomatikus tünetek vagy súlyos traumatizáltság gyanúja áll fenn, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus lehet a megfelelő szakember, akár állami, akár magánellátásban.

Életvezetési nehézségek, nevelési elakadás esetén és fejlődési kérdésekben viszont nyugodtan fordulhatunk egy gyerekterápiás tapasztalattal rendelkező pszichológushoz is.

„Nagyon fontos, hogy tudjuk: mindig kérdezhetünk – véli Bojti Andrea. – Már a telefonban érdemes egy-két mondatban összefoglalni a helyzetet, az első alkalomra pedig érdemes úgy tekinteni, mint tájékozódó beszélgetésre."

A probléma részletesebb ismeretében ugyanis még mindig fennáll a lehetőség, hogy más szakemberhez kell fordulni, például a pszichológus családterápiát ajánlhat. Sőt, nekünk is jogunk van mást választani, ha ellenérzéseink vannak, hiszen ebben a fajta viszonyban is csak kölcsönös bizalommal juthatunk előre.

Borítókép: Envato Elements