Én időt kérek a Jézuskától!

2011. 01. 21.
Szerző: Szonda Györgyi
Még decemberben voltam Bence fiam fogadóóráján, ahol arról mesélt a tanító néni, hogy mit kérne a fiam a Jézuskától, ha nem ajándékot írna, hanem azt, hogy kivel töltene el több időt. Majdnem elsírtam magam, mert Ő Apával kettesben szeretne többet együtt lenni, én meg mindig azt hiszem, hogy nagyon figyelünk rájuk, tudom, mikor, mire van szükségük...
Egy szó, mint száz, ezt a kívánságot is teljesítette, teljesíteni fogja egész évben a Jézuska, mert leültünk Apával, és készítettünk egy időbeosztást, amiben minden gyermekre számoltunk egy pár órát, ami csak róla szól, amikor vagy Apával vagy Anyával, vagy estleg mindkettőnkkel lehet csak Ő, egyedül. Nem mondom, hogy egyszerű ezt a gyakorlatban betartani, de megígértük egymásnak, hogy megpróbáljuk. Ez lehet egy iskolából hazaséta, cukrászdával fűszerezve, egy kirakatnézegetés, vásárlás, stúdiózás Apával, közös sütés-főzés a többieknek, vagy bármi, amikor tényleg csak Ádámra, Borira, Rozira, Bencére vagy Dávidkára figyelünk, és nem vág a szavunkba egyik tesó sem.

Tudom, hogy nem ők választották a nagycsaládos életformát, mi ketten döntöttünk így, ezért a legtermészetesebb vágyuk lehet, hogy néha "egykék" lehessenek. Eddig nem tulajdonítottam ennek ekkora jelentőséget, azt hiszem, ez hiba volt. Persze figyeltünk, hogy egyformán legyen időnk rájuk, külön-külön is foglalkoztunk velük, de most tudatosan készülünk ezt megváltoztatni.
Egy pár egyedül töltött óra után jobban fogják értékelni, hogy ennyien vannak, hogy mindig van valaki, aki hozzájuk szól, aki játszik velük, aki csacsog, aki durcás, akivel össze lehet veszni, ki lehet békülni, akivel együtt lehet nevetni vagy sírni, és hogy milyen jó is, ha nemcsak két felnőtt szereti ennyire őket, hanem a négy testvérük is. Amennyire jó elszabadulni a többiektől, annyira jó lesz újra velük lenni, hiszen hihetetlen az a testvéri összetartás, ami öt gyerek között jön létre, akkor is, ha a legnagyobb tizenhét, a legkisebb meg csak két éves.

Szóval 2011-ben bűvészkedünk az idővel, megpróbálunk a "végre együtt a család" mellé becsempészni ötször két óra "most csak az enyém vagy" időt. Nem lesz könnyű, hiszen így is a fél életüket az iskolában töltik, majd a különórákon, és boldog vagyok, ha mindenki hazaér vacsorára, és egymás szavába vágva mesélik el a nap történéseit. A közös vacsi nem fog megváltozni, de a naptárban mindenki kapott kéthetente két órát, és mivel Bence kérte karácsonyra, már túl is vannak az első Bence-időn Apával, és tényleg csak a jó Isten tudja, hogy mit csináltak télen, hóban, egy bicajboltban kettesben...

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!