Értékes nedű a kecsketej

Tejét ősidők óta hasznosítják

A kecske az egyik legkorábban háziasított állat, erre a tényre számos lelet utal, főként a mai Irak területéről. A kecsketej, valamint az abból készült termékek, például sajtok már az ókori Egyiptomban is nagy jelentőséggel bírtak, a fáraók sírkamrájába is helyeztek belőle.

A 20. század vége felé, valamint a 21. század elején jelentősége újra előtérbe került, ugyanis számos kutatás igazolta tejének jó minőségét, könnyebb emészthetőségét és szerepét bizonyos „modern kori” betegségek, például az allergiák kialakulásánál. Ebből kifolyólag jelenleg ezt fogyasztják a világon a legnagyobb mennyiségben.

Könnyebben emészthető

A kecsketej az anyatejhez hasonló módon, apokrin mirigyekben termelődik, aminek köszönhetően fehérje összetétele jobb, kedvezőbb a tehéntejénél, és kevésbé okoz nyáktermelést a gyomorban, valamint a bélrendszerben. Az értékes nedű a gyomorba érkezve a pepszin hatására megalvad.

A tehéntej – összetételéből és jellegéből adódóan – nagy pelyhekben alvad, míg a kecsketej kisebbekben. Az alvadék, a tehéntej esetében keményebb, nehezebben emészthető, míg a kecsketej vonatkozásában lágyabb, porózusabb szerkezetű, ezért nem csak gyorsabb és könnyebb emésztést eredményez az emberi gyomorban (főleg babáknál, akiknek még nem annyira savas a gyomra), de megakadályozza a különböző emésztéssel kapcsolatos problémákat is, mint amilyenek például a görcsök, vagy a bélgáz képződése.

Édes kísértés

A kecsketej a tehéntejnél enyhén édesebb, lágyabb, tejszínesebb ízű. Benne a zsírcseppek kisebbek, és egyenletesebben oszlanak el, nem gyűlnek össze a tetején, így homogenizálásra sincs szükség.

Egészségben betöltött szerepe

A kecsketej alacsonyabb kazein szintje miatt segít csökkenteni a tejfehérje-allergia kialakulásának esélyét. Amennyiben a kecskét parlagfüves legelőn tartják, akkor a lelegelt parlagfű allergén anyagaira ellenanyag képződik a kecske vérében, ami a tejében is megjelenik. Az újabb kutatások szerint éppen ezért a parlagfű-allergiát a szokásos medicinák helyett jól lehet kezelni kecsketejjel.

A népgyógyászat számos betegség gyógyításában is használta a kecsketejet. A világ több részén az antibiotikumok felfedezése előtt a TBC gyógyításának fontos eszköze a kecsketejkúra volt.

Csecsemőtápszernek tökéletes

A kecsketej számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik, így fehérje és zsírtartalma miatt könnyebben emészthető, kedvezőbb prebiotikus hatáshoz vezet, mint a tehéntejalapú tápszerek. Az az αs1-kazein tartalma alacsonyabb, és kevésbé allergizál, megfelelő vas- és folsavpótlással együtt, emellett kedvezőbb antioxidáns-profillal rendelkeznek, mint a hagyományos tápszerek.

Klinikai vizsgálatok alapján a kecsketej-alapú tápszerek mind anyatej-helyettesítő, mind pedig anyatej-kiegészítő formában megfelelnek az európai direktívának, és megfelelő súly-, hossz-, testtömegindex-, fejkörfogat-növekedést eredményeznek. A kecsketej megfelelő formában feldolgozva, csecsemőtápszerként biztonságosan adható és sikeresen helyettesítheti a tehéntejet olyan babák étrendjében, akik allergiásak a tehéntejre.

Tévhit azonban, hogy kecsketej alapú tápszerek vashiányos vérszegénység kialakulásához vezetnének, ami az egyik legfontosabb népegészségügyi probléma mind a mai napig. A kecsketejnek magasabb a zsírsavtartalma, és vasban is gazdagabb.

Ugyanakkor folsav- és B12-vitamin-tartalma alacsonyabb, ezért ezek pótlása szükséges kizárólagos fogyasztása esetén. Állatkísérletes adatok alapján, a folsavval kiegészített kecsketej csökkenti a vastúlterhelésből adódó hepatotoxicitás lehetőségét, és fokozott antioxidáns védelmet jelent.

Borítókép:elements.envato.com