Szimpatika – Kovács Katalin: „Céltudatos vagyok, és többnyire a megoldást keresem”

Lassan három éve működik Sukorón a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia, amelynek a névadója egyben az elnöke is.

Kovács Katalin a munkatársaival közösen világviszonylatban is különleges, a kiemelkedő utánpótlás megteremtésén dolgozó központot alkotott meg, és a kezdetek óta már közel kétszáz gyermek, kölyök, serdülő, ifjúsági és U23-as kajakos és kenus készül az Akadémia keretei között.

A végleges sportkomplexum építése jelenleg is folyik, átadása 2024-ben várható.

„A mai napig furcsa érzéssel tölt el, hogy az én nevemet viseli az Akadémia, de roppant büszke vagyok rá,nagyon megtisztelő. Igyekszem mindent megtenni, hogy méltó legyek és sportvezetőként is rászolgáljak erre” – mondja Kovács Katalin.

A család segített a váltásban

Miután sportága minden elérhető csúcsát meghódította, a sajtóban ezekben az években rendszerint csak „Kajakkirálynőként” emlegetett bajnok 2016-ban hagyott fel az aktív versenyzéssel.

„Egy élsportoló az évek múltával érzi, ha közeleg a pályafutása vége. Nekem is inkább az idáig vezető út volt nehéz – mondja. – Körülbelül egy évvel a tényleges befejezés előtt tudtam valóban nagyon határozottan kimondani, hol a vége, akkor került a lelkemben a helyére a kérdés.

Amikor a nagyobbik lányom, Luca megszületett, még bennem volt, hogy szeretnék kijutni a riói olimpiára, utána mindenképpen befejeztem volna. A szülés után pár hónappal elkezdtem a felkészülést, és amikor nem sikerült bekerülnöm a hazai női válogatottba, tudtam: itt a vége.”

Számos élsportoló nehezen találja a helyét a versenyzés éveinek végeztével, Kovács Katalinnál azonban még neki is meglepően rövid idő alatt helyükre kerültek a dolgok.

„Sosem fogom elfelejteni, akkoriban volt egy hosszú utam Szegedről hazáig, amikor tudatosult: a jövő hét már nem úgy fog kezdődni, hogy összepakolom a cuccomat, és lemegyek az edzőtáborba. Akkor úgy gondoltam, nehéz lesz megélni ezt az időszakot, de végül mindössze úgy két hétig kerestem a helyemet.

Ugyanis ott volt a pici lányom, és egyből rengeteg olyan program, pillanat adatott meg vele, amit hosszú ideig nem élhettünk át együtt. Így aztán gyorsan átfordult a helyzet: utána már azt nem tudtam elképzelni, hogy összepakoljak, és hosszú-hosszú időre távol legyek a családomtól.”

Állandó menetben

Miután felhagyott az élsporttal, elsősorban úszni és futni járt.

„A második kislányom, Júlia születése után már nem tudtam a mindennapokba visszaállítani a rendszeres sportolást. Ugyanakkor két kisgyerek mellett az ember állandóan menetben van, rendesen karbantartanak a mai napig. Hiányzik a sport általi kikapcsolódás, néha lelkiismeret-furdalásom is támad, de összességében jól érzem magam a bőrömben.

Amikor a rakparton autózom, és szép idő van, természetesen egyből eszembe jut, milyen élvezetes lenne vízre szállni, de a mai életemmel meglehetősen körülményes lenne ezt összeegyeztetni: egy óra evezés minimum két és fél óra kiesést jelent a napból, és ehhez egyelőre nincs meg bennem a késztetés.”

A gyerekek természetesen aktív, a mozgást szerető családban nevelkednek.

„A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a gyerekek sportoljanak. Úgy gondolom, a legtöbb családban alapvető, hogy meg kell tanulniuk úszni, és nálunk sincs ez másképp. Lucával volt egy megállapodásunk: tízéves koráig úsznia kell, utána pedig eldöntheti, mit szeretne sportolni. A kisebbik lányom pedig most tanul úszni.

De nyáron emellett is próbáljuk színesebbé tenni a napjaikat: Luca volt már kajaktáborban, műugrótáborban, az apjával rendszeresen jár futni, vagyis jelen van az életükben a sport. Nem erőltetünk semmit, inkább igyekszünk elmagyarázni, miért fontos ez.”

Céltudatosságot ad a sport

Minderre azért is szükség van, mert éles a kontraszt az aktív életet élő és a nem sportoló gyerekek között.

„Természetesen a mozgáskoordináción, a viselkedésen egyből látom, melyik gyerek sportol, és melyik nem. Igenis szükség van a mozgásra már a kicsiknél is, és természetesen felnőttkorban is.

Utóbbi téren szerintem jó irányba haladunk: rengetegen futnak, fordítanak időt a sportra a szabadidejükben, ami régebben nem feltétlenül volt jellemző ilyen arányban. Remélem, tovább folytatódik majd ez a tendencia.”

Annál is inkább, mert a civil életében Kovács Katalin is a mai napig támaszkodik a sportban tanultakra.

„Céltudatos vagyok, és többnyire a megoldást keresem. Tudom, hogy a buktatókra is oda kell figyelni, de sosem azt nézem, mit miért nem lehet megcsinálni, hanem az ellenkezőjét.

És természetesen az élsportolói életemben kialakított kapcsolatok is sokat segítenek, úgy a sportvezetőkkel, mint például a médiával. Ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy még eredményesebb tudjak lenni a mostani szerepköreimben.”

Nem képeznek kivételt ez alól a régi sporttársak sem.

„Janics Natasa világjáró, így vele például nem olyan egyszerű meginni egy kávét, de a közösségi oldalakon azért rendszeresen írunk egymásnak. Más csapattársakkal is tartjuk a kapcsolatot, de a legtöbbünknek kisgyerekei vannak, mindenkinél a család a prioritás.”

A személyes célok ennek megfelelően ma már elsősorban a családra vonatkoznak.

„Boldog, egészséges és büszke anyuka szeretnék lenni, és azt szeretném, hogy a gyermekeim is boldogok és egészségesek legyenek – ha ez megvalósul, én is elégedett leszek.”
 

NÉVJEGY 

Kovács Katalin 1976-ban született Budapesten. Minden idők legeredményesebb női kajakozója és a magyar sporttörténelem egyik legtöbbet elért versenyzője. Első világbajnoki címét 1997-ben, első Európa-bajnoki címét 1999-ben, első olimpiai aranyérmét 2004-ben, Athénban szerezte. Két lánya van, a 9 éves Luca és a 4 éves Júlia. Férje Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár.