Szimpatika – Halottak napja a nagyvilágban

Mindenszentek ünnepének első napján az üdvözült lelkekre, míg második napján az üdvösséget még el nem nyert elhunytakra emlékezünk. A kezdetben keresztény kultúrkörhöz köthető, katolikus egyházi ünnep – felekezeti hovatartozástól függetlenül – fokozatosan vált az elhunytakról való emlékezés napjává.

Hazánkban és Európa-szerte a meghittség uralkodik kegyelet idején. A temetőket ellepik a krizantémok, őszirózsák és a pislákoló mécsesek. A földi világból eltávozottak tiszteletére az emberek csendes megemlékezéseket tartanak, általában családi körben idézik fel elhunyt szeretteik emlékét.

A világ számos pontján számunkra olykor meghökkentőnek tűnő módon, látványos ünnepléssel egybekötve idézik meg az elhunytak lelkét. Vidám közösségi együttlét, sokszor karneváli hangulat jellemzi a halottak napi ünnepkört.

Elsőként az emléknap mexikói megfelelőjét említhetjük. A világörökség részét képező Día de Muertos, a mexikóiak legvallásosabb ünnepe, egy hamisítatlan fieszta, melyhez számos szimbólum kapcsolódik. A halál jelképeként egy elegáns öltözetű csontvázhölgy, La Catrina jelenik meg, melyet José Guadalupe Posada mexikói művész alkotott. La Catrina csontvázfigurája nem ijesztő, hiszen a mexikóiak a halált az élet folytatásaként képzelik el.

A hagyomány szerint a csontvázhölgy „intelme” erős életigenlésre, egyfajta carpe diem szemléletre szólítja fel az embereket, akik az „üzenet” követőiként két napra kivonulnak a temetőkbe, ahol virágokkal díszítik, az egyébként is színesre festett sírokat.

Csontváz ihlette jelmezekbe bújva zenés-táncos mulatságot tartanak a temetőkben, kiviszik az elhunytak kedvenc ételeit, italait, nem ritka, hogy ott is éjszakáznak. Meggyőződésük szerint a holt lelkekkel való találkozás a kegyelet idején jóllétet biztosít számukra, megvédi őket a szerencsétlenségektől és a betegségektől.

Az ünnepkör további szimbolikus elemei az otthonokban és a köztereken felállított többszintes oltárok, az úgynevezett ofrendák, melyek arra hivatottak, hogy segítsék a holt lelkek hazajutását. Ezeket az oltárokat többek között az elhunytat ábrázoló fotók, színes koponyák, körömvirágok, ételek (köztük pan de muerto, vagyis a halottak napi kalács), az elhunytak kedvenc italai, gyümölcsök, termések, magvak, színes kövek díszítik.

A felkelő nap országában, szintén örömünnep a halottak napja. Japánban lámpások éjszakájaként említik a nyár végén tartott, obon névre keresztelt, ugyancsak tánccal, énekléssel, családi együttléttel tarkított megemlékezést. A nagyobb tereket fényfüzérek, lampionok színesítik. A japánok hitvilága szerint, amikor megnyílik a pokol és a menny kapuja, a holtak ráláthatnak az élőkre, a fényesség pedig megkönnyíti az elhunyt lelkek hazajutását.

A guatemalaiak kevésbé parádésan emlékeznek, de a csendesebb és szomorkásabb megnyilvánulás tőlük is távol áll. Ők színes textilsárkányokat reptetnek a magasba, szertartásukkal megnyitják a mennyország és a föld közötti kaput az elhunyt szeretteik előtt.

Az éhes szellemek fesztiválja, vagyis a Yu Lan egy tradicionális kínai fesztivál, amelyet számos kelet-ázsiai országban hasonlóképpen ünnepelnek, a holdnaptár hetedik hónapjának 15. napján. A több mint kétezer éves hagyomány a buddhista és a taoista hitben gyökerezik, és azon alapszik, hogy az elhunytak szelleme visszatérhet a földi birodalomba.

A hozzátartozók ételekből, tömjénből és tárgyakból álló felajánlásokat tesznek a visszatérő éhes szellemeknek, azon túl, hogy a sírok megtisztításával, virágok és mécsesek elhelyezésével is kifejezik gyászukat. A tömjénrudak füstje a szellemek irányítását szolgálja, emellett pedig szellempénzt is elégetnek, hogy a túlvilágon pénzt és anyagi javakat biztosítsanak nekik.

Gyakran papírlámpásokat engednek az égre, vagy a folyókon lebegtetik azokat, hogy visszavezessék a szellemeket a túlvilágra. A fesztiválhoz számos tabu és babona is kapcsolódik, többek között nem szabad vízben úszni, hogy elkerüljék a bosszúálló szellemekkel való találkozást. A családok összegyűlnek, hogy leróják tiszteletüket őseik sírhelyein, a templomokban pedig imákkal és szertartásokkal kérnek áldást a családjuk számára, valamint védelmet a rosszindulatú szellemek ellen.

Boritókép: pixabay.com