Szimpatika – Gyermekvállalás negyven felett

Az előző évtized utolsó éveiben még ritkán fordult elő az olyan sikeres gyermekáldás, amikor az édesanya betöltötte, vagy már meg is haladta a negyvenedik életévét, napjainkban ez már kevésbé számít rendkívüli eseménynek.

A kései anyaság jelenségének hátterében több tényező is szerepet játszik: a megváltozott tanulási szokások (többen és tovább tanulunk felsőoktatási intézményben), a karrierépítés, a biztos egzisztencia megteremtésének vágya, illetve a családalapításhoz megfelelő partner megtalálásának ideje is kitolódott.

A nők egyre tudatosabban bánnak jól a testükkel, odafigyelnek a táplálkozásukra, a mozgásra, nem zsigerelik ki a szervezetüket, összességében később öregszenek, mint nagyanyáik idejében. Fejben és lélekben sokszor felkészültebbek az anyaságra, mint fiatalabb nőtársaik.

A test biológiai óráját azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor a gyermekvállalási szándék nem paralel a nő legtermékenyebb időszakával, és a spontán fogantatás nem történik meg, az innovatív orvostudomány segítsége szükséges. Nem ritka jelenség, hogy nagy utat kell bejárni a sikeres gyermekvállaláshoz.

Amíg lelkileg talán a legfelkészültebbek a negyvenes éveikben járó nők a családalapításra, életkorukból adódóan több kockázati tényezővel kell szembenézniük: csökken az ösztrogénszint, a petesejtek minősége romlik, nő a magas vérnyomás és a terhességi cukorbetegség kockázata. Magasabb a rizikója a vetélésnek, a koraszülésnek, a császármetszésnek, a gyermekeknél nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő kromoszóma-rendellenességek.

Ugyanakkor előnyei is vannak a késői anyaságnak mind az anya, mind a gyermek számára. Azoknak a nőknek, akik természetes módon esnek teherbe negyvenéves koruk fölött, négyszer akkora az esélyük arra, hogy megéljék a százéves kort, mint a kortársaiknak.

Kitolódnak az öregedési folyamatok, az anyaság megfiatalítja a nőket, hiszen lépést kell tartaniuk egy örökmozgó, a világra állandó kíváncsisággal tekintő aprósággal a babaévek alatt.

Az idősebb anyától született gyerekek pedig – a kutatások szerint – egészségesebben étkeznek, magasabbra nőnek, ritkábban kerülnek kórházba, kevesebb a krónikus betegségük és az érzelmi intelligenciájuk is kiemelkedő.

A nehézségek ellenére a kései anyaság mellett dönteni erős hittel és biztos szakmai alapokon nyugvó orvosi háttérrel érdemes.

Esetemben maximálisan így történt. Szüléstörténetemhez hozzátartozik egy, a bűvös kor küszöbén felállított orvosi diagnózis, mely szerint elfogytak a petesejtjeim, a lombikbébiprogram, sőt még a petesejt-donáció sem lehetséges út számomra.

Ezzel a lelkemet kaszaboló szakvéleménnyel a birtokomban, szívfájdalommal ugyan, de búcsút vettem attól a kislánykorom óta dédelgetett álomképtől, miszerint majd egyszer én is anyuka lehetek. Igyekeztem feldolgozni a történteket, és fejben berendezkedtem a gyermek nélküli létre.

Ám a világjárvány árnyékában egy pici lélek mégis engem választott: spontán megfogant a kislányom.

Az élet képes rácáfolni a tényekre, csodák igenis léteznek.

A negyedik iksz után a várandósságom első hetei extrém szorongással teltek, mígnem rátaláltam egy rendkívül jó szülész-nőgyógyászra, aki támaszom, segítőm volt egészen a szülésem pillanatáig. Megerősített abban, hogy a babavárásom a lehető legjobb, ami csak történhetett velem.

A „paramamiság” végigkísért, de tolerálható szinten, szerencsére minden vizsgálati eredményem rendben volt. Erősen hittem a gondolat teremtő erejében, a félelmeket pozitív érzésekkel oldottam. Vezetett meditációkat hallgattam, a magzatommal teljes szimbiózisban léteztem.

A fürdőszobai tükröt kitapétáztam a mantráimmal, amelyekben leírtam a legjobb forgatókönyvet, egészen a szülés pillanatáig.

A babavárás azon szakaszára, amikor már éreztem a bennem növekvő kisbaba mozgását, két és fél év távlatából is nosztalgiával emlékszem vissza. A kezdetben apró pillangók szárnycsapásaihoz hasonlítható rúgásokat az utolsó trimeszterben erőteljes dörömböléssé fejlesztette.

Az együtt eltöltött kilenc hónap után végül császármetszéssel hoztam világra a kislányomat. A pillanat, amikor először felsírt, örökre belém égett. Megpillantva őt, tudtam: szeretetszövetségünk megpecsételődött.

Személyes példám, bízom benne, erőt ad az érintetteknek: megmutatja, hogy az aggodalmak mellett a kései anyaság egy szépségekkel teletűzdelt utazás, melynek végén az élet legnagyobb ajándéka vár minden édesanyára.

Borsos Renáta

Borítókép: stock.adobe.com