Gyermekvállalás negyven felett
Módosítva: 10/9/2024 4 perc AktuálisGyermekNőkBaba-mamaSzülésTerhességAnyaságMeddőségVetélésKoraszüléslombikprogrammagas vérnyomásterhességi cukorbetegségcsászármetszésÖsszes cikk
Orvosi szempontból 23 és 32 éves kor között lehet a legbiztonságosabb a gyermekvállalás, mert bizonyos születési rendellenességek előfordulási esélye ekkor a legalacsonyabb. Ám legtöbbször kiszámíthatatlanul alakul az élet. Egyedi sorsok vannak, ezért nem lehet meghatározni pontosan, hogy mikor, milyen életkorban adjanak életet a nők gyermeküknek.
Az előző évtized utolsó éveiben még ritkán fordult elő az olyan sikeres gyermekáldás, amikor az édesanya betöltötte, vagy már meg is haladta a negyvenedik életévét, napjainkban ez már kevésbé számít rendkívüli eseménynek.
A kései anyaság jelenségének hátterében több tényező is szerepet játszik: a megváltozott tanulási szokások (többen és tovább tanulunk felsőoktatási intézményben), a karrierépítés, a biztos egzisztencia megteremtésének vágya, illetve a családalapításhoz megfelelő partner megtalálásának ideje is kitolódott.
A nők egyre tudatosabban bánnak jól a testükkel, odafigyelnek a táplálkozásukra, a mozgásra, nem zsigerelik ki a szervezetüket, összességében később öregszenek, mint nagyanyáik idejében. Fejben és lélekben sokszor felkészültebbek az anyaságra, mint fiatalabb nőtársaik.
A test biológiai óráját azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor a gyermekvállalási szándék nem paralel a nő legtermékenyebb időszakával, és a spontán fogantatás nem történik meg, az innovatív orvostudomány segítsége szükséges. Nem ritka jelenség, hogy nagy utat kell bejárni a sikeres gyermekvállaláshoz.
Amíg lelkileg talán a legfelkészültebbek a negyvenes éveikben járó nők a családalapításra, életkorukból adódóan több kockázati tényezővel kell szembenézniük: csökken az ösztrogénszint, a petesejtek minősége romlik, nő a magas vérnyomás és a terhességi cukorbetegség kockázata. Magasabb a rizikója a vetélésnek, a koraszülésnek, a császármetszésnek, a gyermekeknél nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő kromoszóma-rendellenességek.
Ugyanakkor előnyei is vannak a késői anyaságnak mind az anya, mind a gyermek számára. Azoknak a nőknek, akik természetes módon esnek teherbe negyvenéves koruk fölött, négyszer akkora az esélyük arra, hogy megéljék a százéves kort, mint a kortársaiknak.
Kitolódnak az öregedési folyamatok, az anyaság megfiatalítja a nőket, hiszen lépést kell tartaniuk egy örökmozgó, a világra állandó kíváncsisággal tekintő aprósággal a babaévek alatt.
Az idősebb anyától született gyerekek pedig – a kutatások szerint – egészségesebben étkeznek, magasabbra nőnek, ritkábban kerülnek kórházba, kevesebb a krónikus betegségük és az érzelmi intelligenciájuk is kiemelkedő.
A nehézségek ellenére a kései anyaság mellett dönteni erős hittel és biztos szakmai alapokon nyugvó orvosi háttérrel érdemes.
Esetemben maximálisan így történt. Szüléstörténetemhez hozzátartozik egy, a bűvös kor küszöbén felállított orvosi diagnózis, mely szerint elfogytak a petesejtjeim, a lombikbébiprogram, sőt még a petesejt-donáció sem lehetséges út számomra.
Ezzel a lelkemet kaszaboló szakvéleménnyel a birtokomban, szívfájdalommal ugyan, de búcsút vettem attól a kislánykorom óta dédelgetett álomképtől, miszerint majd egyszer én is anyuka lehetek. Igyekeztem feldolgozni a történteket, és fejben berendezkedtem a gyermek nélküli létre.
Ám a világjárvány árnyékában egy pici lélek mégis engem választott: spontán megfogant a kislányom.
Az élet képes rácáfolni a tényekre, csodák igenis léteznek.
A negyedik iksz után a várandósságom első hetei extrém szorongással teltek, mígnem rátaláltam egy rendkívül jó szülész-nőgyógyászra, aki támaszom, segítőm volt egészen a szülésem pillanatáig. Megerősített abban, hogy a babavárásom a lehető legjobb, ami csak történhetett velem.
A „paramamiság” végigkísért, de tolerálható szinten, szerencsére minden vizsgálati eredményem rendben volt. Erősen hittem a gondolat teremtő erejében, a félelmeket pozitív érzésekkel oldottam. Vezetett meditációkat hallgattam, a magzatommal teljes szimbiózisban léteztem.
A fürdőszobai tükröt kitapétáztam a mantráimmal, amelyekben leírtam a legjobb forgatókönyvet, egészen a szülés pillanatáig.
A babavárás azon szakaszára, amikor már éreztem a bennem növekvő kisbaba mozgását, két és fél év távlatából is nosztalgiával emlékszem vissza. A kezdetben apró pillangók szárnycsapásaihoz hasonlítható rúgásokat az utolsó trimeszterben erőteljes dörömböléssé fejlesztette.
Az együtt eltöltött kilenc hónap után végül császármetszéssel hoztam világra a kislányomat. A pillanat, amikor először felsírt, örökre belém égett. Megpillantva őt, tudtam: szeretetszövetségünk megpecsételődött.
Személyes példám, bízom benne, erőt ad az érintetteknek: megmutatja, hogy az aggodalmak mellett a kései anyaság egy szépségekkel teletűzdelt utazás, melynek végén az élet legnagyobb ajándéka vár minden édesanyára.
Borsos Renáta
A meddőség kezelése
INSZEMINÁCIÓ
A legkisebb megterheléssel járó beavatkozás a meddőség kezelésében. A mesterséges megtermékenyítési eljárás során közösülés nélkül, külső segítséggel valósul meg a petesejt megtermékenyülése. Tűszőérés zavarai, enyhe vagy közepes fokú endometriózis, illetve méhnyak eredetű problémák esetén segíthet. A beavatkozás előtt a hüvelyt steril fiziológiás sóoldattal öblítik ki, majd a tisztított, előkezelt spermiumokat egy vékony inszeminációs katéteren keresztül juttatják be a méhüregbe. Sikeressége 15-20 százalékra tehető.
PETESEJT-DONÁCIÓ
A meddőség kezelésének egy ritkábban emlegetett formája a petesejt-donáció, más néven petesejt-adományozás. A módszer azon pároknak jelenthet segítséget, akiknél a teherbeesés akadálya a női partner részéről jelentkezik, konkrétan annak petefészek- elégtelensége, vagy a petesejtek eltérései formájában. Az okok közé sorolható a nő előrehaladottabb életkora, amikor a petefészek működése csökken, és kisebb az esélye a teherbeesésnek, illetve nagy a kockázata, hogy a petesejtek nagy százaléka kromoszómahibás. A beavatkozás előtt mind a donor, mind a petesejtet kapó nő számos vizsgálaton esik át. Az eljárás során az adományozó érett petesejtjének vagy petesejtjeinek kivétele után a szervezeten kívül, laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik a petesejtet kapó nő partnerének hímivarsejtjeivel, majd az így keletkezett embriót lefagyasztják. Ezután egy későbbi időpontban, legtöbbször három hónap múlva az embriót beültetik a méhbe, a menstruációs ciklus erre legmegfelelőbb napján. Az eljárás sikeresnek mondható, egy ciklusból 30-50 százalékos eséllyel alakul ki terhesség.
LOMBIKBÉBIPROGRAM
Az Angliában 1978-ban született Louise Brown volt az első baba, aki édesanyja méhén kívül fogant – ekkortól terjedt el a lombikbébi kifejezés is. Amikor nem segítenek a szóba jöhető egyéb kezelések, akkor egy további lehetőséget kínál a méhen kívül létrehozott embrió vagy embriók beültetése. Lombikprogramra két esetben kerülhet sor: egyrészt akkor, ha a többszöri inszeminációs próbálkozások sem segítenek, másrészt akkor, ha a férfinak eleve túl alacsony a spermiumszáma, és ezt szakember közreműködésével sem sikerül megnövelni. Az eljárás során a legmozgékonyabb hímivarsejtet a méhen kívül, laboratóriumi körülmények között „hozzák össze” a petesejttel, majd az így létrejött embriót (vagy embriókat) ültetik a méhbe. Sikerét tekintve döntő jelentőségű a nők kora: a 35 év alatti nők 39,6 százalékának van esélye a teherbeesésre ezzel a módszerrel, míg a 40 felettieknél ugyanez már csak 11,5 százalék
Borítókép: stock.adobe.com
Egy nőnek a szíve alatt hordani, majd világra hozni a gyermekét az élet rendkívüli csodáinak egyike. Napjainkban egyre többen viszonylag későn, a negyvenes éveikben válnak édesanyává.