A tanulmányt az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusai jegyzik, megállapításaikat pedig a Scientific Reports folyóiratban publikálták néhány napja.
A vizsgálatokhoz a kutyákat olyan eszközökre kötötték, amelyek mérni tudják az állatok agyhullámait az egyes eseményekhez kapcsolódóan. Ezt követően emberi és kutyahangoknak tették ki őket, miközben ébren voltak, valamint álmosak voltak, vagy már teljesen elaludtak.
Valamennyi hangot ugyanazon a hangerőn játszottak, és egységesen egy másodpercesek voltak. Többféle hang is volt ezek között, egyebek mellett ugatás, nevetés, sóhaj, ásítás és köhögés is – de olyanok nem, amelyek az állatok felébredéséhez vezettek volna.
Mint kiderült: a kutyák a jelek szerint – még akkor is, amikor nem REM-fázisban aludtak – képesek voltak megállapítani, hogy az adott hanghatás embertől vagy kutyától származik, és hogy az pozitív vagy semleges.
Mint a Science Reports írja, ezt a képességet már főemlősök esetében is kimutatták (például embereken), valamint nem főemlősökön is (egereken). Ez pedig, mivel sok időt töltünk alvással, kulcsfontosságú szerepet játszhatott a túlélésben.
A kutyákkal kapcsolatos megállapítások igazolásához még további vizsgálatok szükségesek – ám már ez is egy újabb eleme annak a listának, amelyen az emberek és a kutyák alvási szokásainak hasonlóságai sorakoznak.
Borítókép: elements.envato.com