A kisgyerekek nem jól értelmezik a kutyák arckifejezéseit

A kutatás során kutyafotók segítségével azt vizsgálták, hogy 4 és 6 éves gyerekek, valamint felnőttek kutyaarcokról és emberi arcokról azok érzelmeit képesek voltak-e kiolvasni. A felmérés során azt is kiértékelték, hogy az illető családnak volt-e saját kutyája, vagyis, mennyire lehetett tapasztalt az adott kisgyerek vagy felnőtt a kutyákkal.

A kutyafotó-gyűjteményt tapasztalt kutyakiképző válogatta össze, amit az alanyok számítógép képernyőjén néztek meg, és osztályozták a rajtuk látni vélt érzelmeket, a kisgyerekek ezt szmájli jellegű ábrák segítségével és szóban tették meg.

Nem meglepő módon a legjobbak a kutyákkal élő felnőttek voltak a tesztekben, de a felnőttek általában helyesen ismerték fel az agresszív kutyát. A 4 és 6 éves gyerekek az emberi arcok érzelmeinek felismerésében egyforma jók voltak, a kutyákéban azonban a 4 évesek kevésbé tudtak helyes választ adni, különösen az agresszivitást nem ismerték fel.

Minden esetben javított a válaszokon, ha a családban volt kutya, vagyis tapasztaltabb volt az alany. Akiknek nem volt saját kutyájuk, azok az agresszív kutyaarcokat is pozitívabbnak és kevésbé izgatottnak értelmezték.

A vidám, boldog kutyaarcokat sokkal pontosabban felismerték már a kicsik is, ez egybecseng azzal az elképzeléssel, hogy ezeket az arckifejezéseket alapvetően fiatalabb kortól képes az ember jól felismerni, mint a közömbös vagy agresszív arcokat.

Fontos megjegyezni, hogy a kutyák, bár felismerhető arckifejezésekkel járó érzelmeik vannak, a teljes testükkel és a hangjukkal is kommunikálnak, most pedig csak az arcukat látták az alanyok.

Korábbi kutatásokból ismert, hogy a kisebb gyerekek inkább a hangok alapján veszik észre az agresszivitást, mint az arckifejezésekről, és ez a kutyákra is igaz lehet. Emiatt is lehetett a vizsgálatban rosszabb a teljesítményük.