Szimpatika – Wossala Rozina - Egészség az ízek mögött

Mi a személyes motivációd egy ilyen tévés munkában?

Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire más lesz a műsor második évada. Az első széria is vidám volt, de most a forgatás első napján kitört a házibuli-hangulat,és ez a mai napig tart.

Persze ez annak köszönhető, hogy a szereplők már látták az első évadot, és így tudták, mire kell készülniük, tudták, hogy ez nem az a főzőműsor, ahol rettegni kell attól, hogy fel tudnak-e jutni a magas gasztronómia csúcsaira. 

Ide azért jövünk, hogy jól érezzük magunkat, és miért ne érezhetné jól magát az ember a munkahelyén?

Szerintem ez a képernyőn is átjön, és sikerül majd egy kis vidámságot csempésznünk a nézők életébe is. Számomra legalábbis ez a cél.

Milyen volt a közös munka Ferivel a forgatáson?

Ferivel isteni volt a közös munka, nagyon jó dinamikában tudtuk egymást motiválni. Amikor neki volt szüksége egy mosolyra vagy hátba veregetésre tőlem, akkor azt a megfelelő pillanatban tudtam neki átadni, és ez fordítva is igaz.

Nagyon harmonikus munkakapcsolatban vagyunk.

Említetted a gasztronómiai csúcsokat, ugyanakkor úgy tűnik, az embereknek egyre fontosabbá válik az egészség, az egészséges életmód, sőt az egészséges táplálkozás. Tudjuk, hogy szól a mondás: az vagy amit megeszel, de persze ebből gyököt lehet vonni...

Nem, tényleg az vagy, amit megeszel! Ez fiziológiailag sem tud másképp működni, ezért hatalmas probléma, hogy az életvitelünk nem engedi meg azt, hogy teljes értékű táplálékot fogyasszunk.

Az emberek idő és pénz hiányában sajnos a legfeldolgozottabb készételre hasonlító termékekhez nyúlnak, és ezt még tetézi is az élelmiszereket sújtó infláció. Ez sajnos egyáltalán nincs kontrollálva, nincsenek meg azok a szabályozások, amelyek alapján az egészségre hosszú távon ártalmas termékek nem kerülhetnek ki a boltok polcaira.

Nehéz ezt egyénileg fölmérni, de a felelősség sajnos a miénk. Érdemes belegondolni abba, hogy lehet, hogy most kell egy kicsivel több pénzt kiadni,vagy kicsivel több időt rászánni a megfelelő termékek kiválasztására, mert különben majd 10-15 év múlva, amikor az orvos nyújtja be a számlát, fogunk szembesülni a helytelen táplálkozás következményeivel.

Én ezt nagyon komoly problémának látom, és szerintem fontos lenne ezzel oktatási szinten is foglalkozni. Nemcsak az általános és középiskolából kerülnek ki úgy a fiatalok, hogy nem tudnak semmit a táplálkozásról és a dietetikáról, hanem – néhány kivételtől eltekintve – az orvosi egyetemről is.

Mesélted, hogy nutrition healinget, azaz gyógyító táplálkozást tanulsz Angliában.

Beiratkoztam egy londoni iskolába posztgraduális képzésre, itt kínai tradicionális medicinát és ayurvedát tanulunk.

Az életem első felét a vendéglátózás ürügyén a nagy zabálások és nagy ivászatok töltötték ki – nem részletezném, de belementem a sűrűjébe –, viszont egyszercsak jelezni kezdett a szervezetem,hogy ácsi, ácsi!

Éreztem, hogy ezt nem lehet sokáig csinálni,nem lehet tovább a két végén égetni a gyertyát. Megváltozott a szemléletem, már nemcsak az ízeket kezdtem el látni, hanem elkezdett érdekelni, hogy mi van az ízek mögött, mi a tápérték, hogyan tudjuk évszakoknak megfelelően, vagy valamilyen fiziológiai jel alapján táplálni a szervezetünket.

Nagy a stressz, a pörgés, állandóan új feladathoz, új környezethez kell alkalmazkodnunk, fontos, hogy a szervezet tudja tartani a lépést.

Szóval, elkezdtem ezt tanulni, és nagyon izgalmasnak találom, szeretnék ezzel foglalkozni a jövőben, szeretném megváltoztatni és elmélyíteni a kapcsolatomat az élelmiszerekkel.

Az látszik rajtad, hogy valamit másképp csinálsz, mint a korodbeli nők. Üres frázisnak tűnik, de rád igaz, hogy tíz évet simán letagadhatnál...

Kedves vagy, de azért ez így nem igaz.

Azért elárulsz egy-két titkot az olvasóinknak arról, hogy mi az, amit eszel, mi az, amit nem eszel, hogyan tartod karban magad?

Nagyon sok önjelölt guru és gyógyító ember van, aki veszi magának a bátorságot, hogy más embereknek tanácsot adjon – én nem szeretnék közéjük tartozni. Szerintem egy ilyen típusú út – mert ez egy út – belül kezdődik.

Engem a saját szervezetemmel kapcsolatos gondjaim indítottak el, de ameddig én nem érek az utam végére, és nem találom meg belül azt a harmóniát és azt a táplálkozási vonalat, amire azt mondom, hogy igen, addig nem foglalkozhatok más emberekkel.

Először magamat kell rendbe raknom, az ezzel kapcsolatos tudásnak a birtokában kell lennem, és csak azután dönthetek úgy, hogy azt esetleg átadom másoknak is.

De persze vannak dolgok, amikre mindenkinek figyelnie kellene. Az egyik ilyen, hogy ha már csomagolt élelmiszert vásárolunk, akkor olvassuk el, mi áll a címkén, szánjuk rá az időt, hogy megismerjük az összetevőket.

Ha van az élelmiszerben bármi olyan anyag, amiről a nagymamánk nem tudta volna, hogy micsoda, akkor azt vissza kell tenni a polcra. Mert az – kis túlzással – ipari hulladék.

Ha ezt a szabályt követi az ember, jó eséllyel 5-6 évvel meghosszabbodik az élete. Ez egy alapvetés. Az E-k, a glutamátok, az ízfokozók, a színezékek nem az emberi szervezetnek való anyagok.

A másik, ami szerintem nagyon fontos, hogy szezonálisan és lokálisan kell étkezni. Mi természeti népek vagyunk, nem véletlen, hogy az őseink az évszakok váltakozásával más és más ételeket tettek az asztalra.

Ez így volt, ameddig el nem kezdődött ez az őrült import-export. Nincs szükségünk arra, hogy decemberben tömjük magunkba az ananászt, télen gyökérzöldségeket kell enni, amik tele vannak tápanyaggal, nyáron pedig rá lehet menni a friss gyümölcsökre.

Mindig azt kell enni, ami a közeli termőterületeken az adott időszakban megterem.

De hol találok én olyan felvágottat vagy sajtot egy élelmiszerboltban, amelyben csak a százéve is ismert összetevők vannak?

Én is vásárolok szupermarketben, és online is, és mindig találok megfelelő élelmiszert, csak az időt és egy kicsivel több pénzt kell rászánni, de hidd el, megtérül!

Rengeteg minőségi termelő van, ma már minden elérhető, mindenhol.

Sokat utazol, az Instagram-profilodon a TV chef és Traveler címke olvasható. Jártál olyan helyen – és most nem valami törzsi kultúrára gondolok –, ahol az emberek ennyire adalékanyag-mentesen tudnak táplálkozni?

A gazdagabb országokban, ahol nem a létminimum környékén van az életszínvonal, és működik az egészségügy, ott figyelnek erre.

Elég csak „a gonosz” Nyugatra menni, és megnézni, hogy ott hogy élnek az emberek. Ők sokkal komolyabban veszik a táplálkozást, és sokkal kevesebb feldolgozott élelmiszert esznek, mint mi.

De mondok egy példát, távolabb Európától. Sok időt töltök Costa Ricán,ott nincs is ipari élelmiszer. Nem létezik ez a koncepció, nagyon kevés olyan brand van, ami Amerikából beszivárgott, de nem is nagyon engedik be őket, hiszen mindenük megvan.

Costa Rica gazdag partot jelent, és ők az általános iskolától oktatják a környezetvédelmet, a természettel való harmonikus együttélést, vigyáznak a természeti kincseikre, nem szipolyozzák ki a termőföldet, egy egészen másfajta mezőgazdaság és egy egészen másfajta társadalmi norma alakult ott ki.

Hogyan vagy hol látod magad tíz év múlva?

Az utóbbi időben arra jöttem rá, hogy ha az embernek határozott céljai vannak, az limitálja a lehetőségeit. Sokkal inkább érzem azt, hogy ha az ember nagyjából tudja, mi az irány, sejti, hogy merre van az a partszakasz, ahova el szeretne érni, akkor úgy irányítja a vitorlát, hogy belekapjon a szél.

Például imádom ezt a műsort csinálni, de ez is csak úgy jött, azt sem tudtam, hogy létezik ilyen, csak hagytam, hogy megtörténjen.

Nem szeretnék a jövőmre matricákat aggatni, hogy márpedig ez fog történni, vagy amaz, de azért egy dologban biztos vagyok: anyuka szeretnék lenni.

Az a bizonyos biológiai óra ugyanis könyörtelenül ketyeg, és én most jutottam el oda, hogy végre lett egy olyan életünk, amiből hiányzik a gyerek.

Ez gyönyörű végszó lenne, de az előbb hoztad a vitorlázós példát, úgyhogy muszáj megkérdeznem, téged soha nem fogott meg ez a sport? Hiszen a Wossala név évtizedeken keresztülegyet jelentetta vitorlázással, édesapád egy fogalom, rengeteg versenyt nyert a Balatonon.

A mi családunkban a vitorlázás a fiúk reszortja, mindkét öcsém versenyző, sőt édesapám is a mai napig versenyez. 82 éves múlt, és minden Masters nádaskerülőn elindul, amiket rendre meg is nyer, de tavaly Európa-bajnok is lettsoling kategóriában.

Én hobbivitorlázó vagyok, ami azt jelenti, hogy én hozom a szendvicseket és a bort, amikor kivisznek a tesók...

Fotók: Falus Kriszta