Szimpatika – Légszennyezés és az időskori depresszió

2005-2016 közti időszak adatait dolgozták fel, ezen időszak alatt 1,5 millió esetben diagnosztizáltak depressziót a résztvevők körében.

A nitrogén-dioxid, a felszínközeli ózon, valamint a PM2,5 szemcseméretű légszennyezők mennyiségét vizsgálták, az egész USA területének 1 kilométeres felbontású légszennyezettség-térképe alapján, amelyben a 2000-2016 közti időszak mérései szerepeltek.

A vizsgálat alapján mindazok, akik ebben az időszakban szennyezett levegőben éltek, nagyobb eséllyel váltak depresszióssá, különösen a rosszabb anyagi-társadalmi helyzetben élőkre hatott negatívan a légszennyezés, feltehetően amiatt, hogy ők eleve nagyobb stresszben élnek.

A kutatók szerint az idősekre azért lehet jelentősebb hatása a légszennyezésnek, mert ők a légzőszerveik állapota miatt is sérülékenyebbek, fogékonyabbak a légszennyezés egyéb hatásaira is. 

Habár a fiatalabbak körében gyakoribb a depresszió, az időseknél ennek számos járulékos következménye is lehet, például a kognitív képességek romlása, amellyel az ápolásuk, a gondoskodás róluk még bonyolultabbá válhat.

A szennyező anyagok közül az ózon esetében volt a legszorosabb a kapcsolat, ez pedig azért fontos adat, mert a klímaváltozással nőni fog a felszínközeli ózon mennyisége (ez kimondottan szennyező anyag, nem tévesztendő össze a nagy légköri magasságban lévő ózonpajzsunkkal).

A szállópor (PM2,5) szemcséinek hatását idegrendszeri károsodással és gyulladásos folyamatokkal már számos esetben összefüggésbe hozták, s hasonló kapcsolat lehet a nitrogén-dioxiddal is.

A mostani kutatásból csak maguk az összefüggések tárultak fel, a pontos mechanizmusok feltárásához, amelyek révén a légszennyezés kapcsolódik a depresszióhoz, további vizsgálatokra lesz szükség.