Válaszolnak-e a kutyák a farkasvonyításra?
Módosítva: 2/11/2023 Forrás: ng.24.hu 3 perc KutatásKutya
Arra keresték a választ, hogy vajon fajtánként eltér-e a kutyák vonyítási hajlandósága, és ha igen, szerepet játszik-e az adott fajta farkasokhoz való genetikai közelsége, az egyed kora és neme. A világon egyedülálló kutatás eredményeit a Communications Biology folyóiratban jelentették meg.
Ha vonyítást hallunk az erdőben, valószínűleg rögtön egy farkas jut először eszünkbe. A feltételezés nem alaptalan, hiszen a vonyítás a farkasok legjellegzetesebb hangadása.
Azonban nem csak a farkasok vonyítanak, a kutyafélék családjának több tagjánál is előfordul ez a hangtípust. A farkasok például arra használják, hogy fajtársaikkal nagy távolságokon keresztül kommunikáljanak, kijelöljék a territóriumuk határait és válaszvonyítással osszák meg egymással a helyzetüket.
Háziasított rokonaiknál, a kutyáknál, sokkal komplikáltabbnak tűnik a vonyítás használata. Míg bizonyos fajták, mint a farkashoz nagyon hasonlító szánhúzók, gyakran vonyítanak nem állati eredetű hangra is (pl.: sziréna, harang, zene), addig más kutyák egyszer sem mutatják ezt a viselkedést az életük során.
Az ELTE Etológia Tanszék kutatói kíváncsiak voltak, hogy vajon tényleg hajlamosabbak-e bizonyos fajták vonyítani, és ha igen, akkor ennek van-e köze a fajták farkasokkal való genetikai hasonlósághoz?
Hogy választ kapjanak ezekre a kérdésekre, a kutatók megvizsgálták, hogy hogyan reagálnak családi kutyák a farkasvonyításra. 68 olyan kutyát teszteltek le, melyek fajtájuk alapján különböző genetikai távolságra állnak a farkastól.
{pc6v-deGxbU}
„Eredményeink alapján azok, amelyek genetikailag közelebbi rokonságban állnak a farkassal, úgynevezett ősi fajták, gyakrabban válaszolnak vonyítással a farkasoknak, míg a genetikailag távolabb állók – őket modern fajtáknak hívjuk –, inkább ugatással reagálnak.
Vagyis úgy tűnik, hogy bár a legtöbb kutya képes vonyítani, a modern fajták már nem használják ezt a hangadást az eredeti funkció szerint.
Ennek az lehet az oka, hogy a modern fajták kialakítása során már eltérőbb volt a kutyák szociális környezete, mint az ősi fajtáknál, és már nem volt szükség a nagy távolságú kommunikációt szolgáló hangtípusra” – magyarázza Lehoczki Fanni, a kutatás főszerzője.
„Az eredmények azt is sugallják, hogy azok a fajták, melyek többet vonyítottak, több stresszjelzést is mutattak a vizsgálat során.
Azt feltételezzük, hogy az ősi fajták jobban „értik” a farkasok vonyítását, mint a modernek. A teszthelyzetben az ősi fajták egy idegen falka territóriumán érezhették magukat, ami stresszt váltott ki belőlük, és így a farkasokhoz hasonlóan, vonyítással jelezték jelenlétüket a vonyító falkának, hogy így elkerülhető legyen egy esetleges találkozás, ami igen veszélyes lehetne a kutyának” – foglalja össze Faragó Tamás, az Etológia Tanszék szenior kutatója, a kutatás szerzője.
„Érdekes módon, a fajták közti különbség a vonyításban csak idősebb kutyáknál (5 évesnél idősebb) figyelhető meg, ami mögött valamiféle korral együtt járó személyiségbeli változás, vagy esetleg tapasztalat hatása állhat.
Feltételezésünk szerint a vonyítás, ami stresszjelzésekkel is társult a tesztünk során, félelem jele lehet, és így az idősebb kutyák félősebbek voltak a jelen helyzetben, amit korábban különböző tanulmányok már leírtak. Azonban ennek megerősítése további vizsgálatokat igényel.”
A fajta és a kor mellett a kutatók egyéb faktorok hatását is megvizsgálták a vonyítással kapcsolatban, például a nem és az ivari státusz, amelyek számos aspektusát befolyásolják a kutyák viselkedésének.
„Az eredményeink alapján a hím nemi hormonok valahogyan érintettek a vonyításban, ugyanis míg az ivaros és ivartalanított nőstények közt nem találtunk különbséget, a hímeknél igen: az ivartalanított kanok, amiknél tesztoszteron már nem termelődik, hosszabban vonyítottak, mint az ivaros kanok.
Mivel az irodalom alapján az ivartalan kanok félősebbek, ez az eredményünk egybevághat a feltételezésünkkel, miszerint a vonyítás a vizsgált szituációban a félelem jele lehet, vagyis a kutyák válasza a farkasvonyításra: Félek, kérlek, ne gyere közelebb!” – mondja Lehoczki Fanni
Ez az első kutatás, ami célzottan a kutyák vonyító viselkedését vizsgálta. Az eredmények alátámasztják a feltételezést, miszerint a háziasítás megváltoztatta a kutyák hangrepertoárját, és a különböző funkciókra való szelekció hatással volt arra, hogy a fajták hogyan dolgozzák fel és használják ezt az ősi kommunikációs formát.