Szimpatika – A tenziós fejfájás okai és kezelési lehetőségei

Általában enyhe vagy mérsékelt fokú fájdalom jellemzi, amelynek nincs behatárolható helye a fejen. Legtöbben nyomó vagy abroncsszerűen szorító fájdalomként írják le. A betegség nők körében gyakoribb, főként 20–50 éves kor között jelentkezik, de időskorban is gyakran előfordul. A fájdalom gyakorisága alapján a tenziós fejfájás alábbi két formája különíthető el:

ritka epizodikus forma: a fájdalom havonta kevesebb mint 15 alkalommal jelentkezik,

idült (krónikus) forma: a fájdalom havonta több mint 15 alkalommal jelentkezik.

A tenziós fejfájást kétoldali, enyhe vagy közepes erősségű fejfájás jellemzi, amely percektől akár egy hétig is tarthat. Tompa vagy feszítő, általában szimmetrikus tarkó- vagy homloktáji, máskor abroncsszerű vagy fejtetőtáji fájdalom tapasztalható. A fájdalmat nem fokozza a mindennapos fizikai aktivitás, ritkán kíséri hányinger vagy fény- és hangérzékenység. A tenziós fejfájáshoz másodlagosan társulhat akaratlan izomfeszülés, szorongás, hangulatzavar és alvászavar, amelyek tovább fokozzák a panaszokat. Az érintettek általában nem a fejfájás erőssége, hanem az állandó, tompa fájdalom miatt fordulnak orvoshoz, mivel panaszaik megnehezítik a mindennapi feladataik ellátását.

A fenti tünetek észlelése esetén forduljon háziorvosához, aki indokolt esetben ideggyógyászati szakrendelésre fogja irányítani. Amennyiben fél- vagy kétoldali gyengeséget érez, vagy korábban nem tapasztalt, hirtelen jelentkező, gyötrő fejfájása vagy beszédzavara van, vagy lázzal kísért fejfájást, nyakmerevséget, tudatzavart, kettős látást észlel, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt! A tenziós fejfájás pontos kiváltó oka nem teljesen ismert. Hátterében összetett folyamat állhat, amely a központi idegrendszeri fájdalomingereket szállító és szabályozó szerkezetek működésének zavarából ered. Egyesek szerint a koponya körüli izmok tartós feszülése is közrejátszhat a kialakulásában.

Tenziós fejfájás kiváltásához vezethet:

huzamos ideig helytelen test- és/vagy nyaktartással végzett ülőmunka,

stressz, szorongás, fáradtság, depresszió, különböző pszichés megterhelések, túlzott mértékű dohányzás vagy koffeinfogyasztás.

A tenziós fejfájás hosszabb távon jelentősen ronthatja az életminőséget, a munkahelyi teljesítményt és a szellemi teljesítőképességet. Növelheti a szorongás és a depresszió létrejöttének kockázatát. A kivizsgálás elsősorban arra irányul, hogy a fejfájás hátterében álló lehetséges szervi elváltozásokat vagy egyéb betegségeket kizárják. A kórelőzmény felvétele során az orvos tájékozódik a fejfájás jellegéről, erősségéről, gyakoriságáról, időtartamáról, valamint az esetleges kísérő tünetekről és a provokáló tényezőkről. Esetenként képalkotó vizsgálatokra – CT- vagy MR-vizsgálat – is sor kerülhet, amelyek a fejfájás egyéb lehetséges okának kizárásához nyújtanak hasznos információt. A tenziós fejfájást nehéz elkülöníteni a hasonló, migrén típusú fejfájástól, de a tenziós fejfájáshoz nem társulnak látáspanaszok, és a fizikai aktivitás sem fokozza, ami azonban a migrénre jellemző. A tenziós fejfájás gyógyszeres kezelése roham-, illetve megelőző kezelésből áll. Fájdalomcsillapítóként nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) javasoltak, a betegség idült formájában a megelőzés elsősorban antidepresszánsok adását jelenti.

A tenziós fejfájás kezelésében segíthetnek nem gyógyszeres kezelési módok is:

pszichoterápiás módszerek, viselkedésterápiák, autogén tréning.

Az epizodikus tenziós fejfájást csökkentheti torna- és nyújtógyakorlatok rendszeres végzése. A betegség idült formájában is jótékony hatású a sportolás, továbbá a masszázs, a szauna, a relaxáció, a fizikoterápia és az akupunktúra. Kerülendő a fájdalomcsillapítók túlzott mértékű használata. A tenziós fejfájások megelőzhetők vagy uralhatók a stresszhelyzetek kerülésével, illetve helyes feldolgozásával. A megelőzés nem gyógyszeres lehetőségei között hatékony lehet pl. az autogén tréning. Törekedjen a provokáló tényezők kerülésére: a stressz, az elégtelen alvás, a rendszertelen étkezés, a mozgáshiány és a nagy mennyiségben bevitt koffein egyaránt gyakoribb fejfájáshoz vezethet. A gyakori fájdalomcsillapító-használat szintén hozzájárul a krónikus tenziós fejfájás fenntartásához, ezért annak elkerülése javasolt. Az aktív, önállóan végezhető, lazító jellegű tornagyakorlatok elsajátításával és rendszeres végzésével csökkentheti a fejfájásrohamok gyakoriságát.

Amennyiben dohányzik, fontos leszoknia a dohányzásról. Ha abba szeretné hagyni a dohányzást, akkor a következő honlapon és ingyenesen hívható telefonszámon kaphat segítséget, illetve tájékoztatást a lehetőségekről: http://www.leszokastamogatas.hu, zöldszám: 06-80-44-20-44.

A tenziós fejfájásban szenvedő gyermekek tüneteinek hátterében igen gyakran fedezhető fel szorongás, családi konfliktus, tanulási probléma vagy önbizalomhiány. Ennek megfelelően elsődlegesen a gyermekpszichológus szakember bevonásával végzett pszichés támogatás (relaxáció, autogén tréning) ajánlott. Alkalmazható továbbá fizikoterápia (masszázs, ultrahangkezelés, hideg-meleg terápia). A tünetek csökkentésében kiemelt jelentősége van az egészséges életmódnak (rendszeres étkezés, kiegyensúlyozott testedzés, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás). Az életminőséget jelentősen rontó fejfájásbetegségek valamennyi életkori csoportban, így 65 év felett is nagy arányban fordulnak elő. A fejfájások gyakorisága ugyan csökken az életkor előrehaladásával, azonban bizonyos fejfájástípusok, többek között az idült tenziós típusú fejfájás előfordulása magasabb, mint fiatalabb korban.

Várandósoknál a tenziós fejfájás főként az első trimeszterben gyakori. A harmadik trimeszterben különösen oda kell figyelni a helyes testtartásra, mert a helytelen tartás miatt kialakuló izomgörcsök növelhetik a fejfájás kialakulásának kockázatát. Várandósság ideje alatt jelentkező tenziós fejfájás esetén elsősorban nem gyógyszeres kezelés (relaxáció) javasolt.