Szimpatika – Mennyi különóra „egészséges”?

A hosszútávú sikerek nem csak és kizárólag az iskolai teljesítményen múlnak. Fontos, hogy egy gyerek olyan iskolába járjon, ami képességeihez mérten a legmegfelelőbb, ami a személyiségéhez leginkább passzol, de emellett lényeges az is, hogy legyen kapacitása kreativitásának kibontakoztatására (sport, bármilyen hobbi), illetve szociális életet éljen, találkozzon a barátaival, csináljanak közös programokat, nevessenek, beszélgessenek.

A komoly hobbival rendelkező, tökéletességre törekvő gyerekeknél mindig meg kell állapodni abban, hogy teendőiket priorizálják, tehát állítsanak fel a szülővel közösen egy fontossági sorrendet: nehezebb, dolgozatokkal teli időszakban az edzések, elfoglaltságok számából ideiglenesen szabad leadni, fontosabb versenyeknél szabad az iskolából hiányozni.

Az egyensúlyt azonban igyekezni kell megtartani: a túlzó fókusz a teljesítményre könnyen idéz elő teljesítményszorongást, vagy indukál pánikszerű tüneteket, kialakulhat akár a tanulással kapcsolatos motiváció teljes elvesztése, alvászavar, erős szorongás – ami megjelenhet testi tünetképződésben (hasfájás, fejfájás stb.) – extrémebb esetben akár iskolafóbia is. 

Az óvodás, kisiskolás korosztálynál a szabad játék dominanciája, a sok mozgás a természetben hatékonyabb fejlődést biztosít, mint a különféle foglalkozások – természetesen a fejlesztést igénylő gyermekek esetében ezek nem elhanyagolhatók.

A különórák, hobbik azért is fontosak, mert bármely életterületen szerzett pozitív tapasztalat, sikerélmény kihatással van más életterületre is: például egy sportban sikeres, ám alapvetően szorongó gyermek magabiztosabbá tud válni az iskolában is.

Kamaszok tekintetében lényeges, hogy többségük hajlamos a túlvállalásra vagy a teljes passzivitásra, a teendők, kikapcsolódást nyújtó tevékenységek tekintetében nehezebben találják meg a mértéket. Szülőként érdemes ebben támogatást nyújtani, és ha jól ismerjük gyermekünket, könnyebben tudunk neki segíteni abban, hogy teendőit rugalmasan kezelje, illetve valódi kikapcsolódást találjon.

Az elfoglaltságok priorizálása, tehát hogy mennyire hasznosak, mennyire szükségesek a kitűzött célok eléréséhez, milyen mértékben korlátozzák a szabadidő mennyiségét, segítenek abban, hogy gyermekünk is le tudjon mondani alkalmanként számára fontos dolgokról, így elkerülhető a túlterheltség, és a hobbik inkább a kiegyensúlyozottságot segítik elő, gyermekünk épülését szolgálják.