A Rapamycin lehet az új csodaszer?

Mikhail V. Blagosklonny, a New York-i Roswell Park rákkutató intézet sejtbiológusa szerint sokkal több hátránnyal jár az, ha nem használjuk széles körben a humán terápiában is a rapamycint, mint amekkora kockázattal járna a szedése: ahogyan véleménycikkében írja, a szer vélt vagy valós mellékhatásai eltörpülnek az öregedés elkerülhetetlen velejárói mellett.

Blagosklonny szerint az, hogy a rapamycint vagy a vele analóg everolimuszt évtizedek óta sikeresen alkalmazzák az embergyógyászatban is, elegendő garanciát jelent a biztonságosságára, a szer karrierje viszont elég rosszul startolt, ezért tekintenek rá sokan a mai napig gyanakvással. A rapamycint kezdetben immunoszupresszív gyógyszerként hirdették, miközben a kutató szerint szerencsésebb lett volna immunomodulátornak és gyulladás elleni szernek nevezni – az immunszupresszáns keresztjétől viszont sokáig nem sikerült megszabadulnia, annak ellenére sem, hogy több kutatás szerint is inkább megfiatalítja az immunrendszert, mint hogy korlátozná a működését. Blagosklonny kiemelt sikerként könyveli el azt is, hogy egy kutatás szerint a rapamycin hatásosan gátolja az 1918-as influenzavírus, azaz a spanyolnátha reprodukcióját – igaz, a gyógyszer szedése mindemellett megnöveli a bakteriális fertőzések kockázatát. Blagosklonny szerint a szer mellékhatásai nem kifejezetten veszélyesek, de még nem kellőképpen kutatottak: miután a legtöbb esetben, amikor rapamycint alkalmaztak, hiányzott a placebós kontrollcsoport, írja a lap.

Blagosklonny szerint a gyógyszer valamilyen mértékben véd a ráktól, a sztróktól, az infarktustól, a vakságtól és az idő előtti haláltól, ehhez képest kevesebb mellékhatást mutattak ki az esetében, mint a legnépszerűbb fájdalomcsillapítónál, az aszpirinnél. Mások ugyan nem ennyire lelkesek (nem véletlenül véleménycikkről van szó), de kellően optimisták: egy 2021-ben a Lancetben megjelent tanulmány szerint okkal feltételezhető, hogy a rapamycin szedése megerősíti az idősek immunrendszerét, így hatékony lehet a covid ellen is, de több tanulmány is azt állítja, hogy olyan neurológiai rendellenességek kezelésére is alkalmas, mint az Alzheimer-, Parkinson- vagy Huntington-kór.

De ha ilyen sokat ígérnek ezek az eredmények, miért nem szed mindenki rapamycint? Egy közelmúltban megjelent dán kutatás szerint ennek technikai és etikai okai is vannak: a hosszabb távú vizsgálatokhoz nem túl meglepő módon hosszabb idő szükséges, és a tesztek humán alanyait is etikus módon kell kiválogatni.

A teljes információt ITT olvashatja

(forrás: Qubit)