Gyertyák lángja, angyalok szárnyának suhogása

2010. 12. 25.
Szerző: Szimpatika
A gyerek számára a Karácsony csupa álmélkodás és varázslat, mese, mely valóra válik. Játék, ahogyan Kosztolányi írja: „Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyürű. Bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa."
A Karácsony talán a legszebb ünnep a kicsik életében, mert benne van minden, amire a gyereklélek vágyakozik. Benne van az izgatott készülődés, titkolózás, borzongtató sötétség odakint a nagyvilágban, és angyalok szárnyának suhogása, gyertyák lángja, lámpások fénye, a fenyőfa illata, a sütemény íze, díszek csillogása.

A család melege, összetartozása. Amíg csak lehet, a gyerek ragaszkodik ehhez a csodához, az angyalkához, Jézuskához. Talán ezért van, hogy én magam is, az oly régen felnőtt, olyan pontosan emlékszem, arra az évre, arra a karácsonyestre, amikor kinőttem a gyerekkorból. 

Úgy kezdődött, hogy a télapó tiszteltére leszoktam a cumizásról. S úgy folytatódott, hogy apám azt mondta, ideje, megvenni a fenyőfát. A fenyőfát, melyet egészen addig a Jézuska hozott és díszített fel, s mikor elkészült, megrázta a csöpp harangot.


Tudtam én, persze, hogy csalás van ebben, hiszen aligha képes bárki arra, hogy egy időben gyújtson gyertyát minden kisgyerek karácsonyfáján. Mégis, jó volt hinni a mesében, mert jó volt szép ruhába öltözni, izgulni, várni. És egyáltalán nem volt jó lemenni a sarokra és megvenni a fát, akár a krumplit, pénzért. Nem tudtam azt sem, hogy este hétkor, a gyertyagyújtás után, hiába keresek majd játékot az ajándékok között, mert életemben először én, a nagylány, csak szükséges és hasznos dolgokat, sálat, sapkát, könyvet kaptam, és filctollakat.

Mondhatom, egy világ omlott össze bennem. Anyám érezte, hogy baj van. Gyere, megnézzük, kisült-e már a bejgli – mondta, hogy elkerülje a sírást, mely a szemem sarkán készülődött. A konyhában aztán az ölébe húzott. Én meg, a gyerekkorból frissen kipenderített, hüvelykujjamat a szájamba dugva hagytam, hogy ringasson csendesen. Nem akarok nagylány maradni, hüppögtem. Nem szabad ilyet mondani, csitított az én anyám, és nevetett. S ahogy ott nevetett, az ablak mögött, a koromsötét éjszakában, kövér és puha pelyhekben hullani kezdett a hó.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!