Szimpatika – Túlélhető? Karácsony – egy sokgyerekes anya szemével

Arra törekszem, hogy valóban meghitt legyen a várakozás, a készülődés ideje, és a gyerekek is érezzék, hogy a karácsony egészen másról szól, mint háromnapos ajándékdömpingről és terülj-terülj asztalkámról.

Persze ehhez nekünk is több év kellett, régebben én is rohantam boltról boltra, hogy kinek, mit is adjak, sodródtam a tömegben munka után, idegeskedtem, ha már nagyon közeledett a huszonnegyedike. Utolsó erőmmel vásároltam be a vacsorához, éjszaka készítettem elő a pulykát, hajnalban sütöttem a süteményt, délelőtt rohangáltam a porszívóval és a törlőronggyal, rendszerint ekkor küldtem életem párját a hiányzó dolgokért (de csillagszóróért biztos), aztán kitessékeltem a már meglévő gyerkőcöket az ajtón a nagymamával vagy az öcsémmel, több órás „angyallesre", és lóhalálában díszítettem a fát, csomagoltam az ajándékokat, majd alig maradt erőm az izgatott gyerekekre ünneplőt húzni, és magamat ünnepi hangulatba hozni.

A gyertyagyújtás könnyeit letörölve készítettem elő a vacsorát, persze enni már sosem tudtam úgy igazán, és minden évben kidőltem a kanapén, miközben a kicsik önfeledten vették birtokba az új játékokat.

Aztán elegem lett, mert pont a nyugalom és az együttlét a fontos ebben a szép ünnepi időszakban, úgyhogy teljesen új alapokra helyeztük a családi készülődést. Ez az Advent első vasárnapját megelőző szombaton kezdődik, mikor a lányokkal és a metszőollókkal lesettenkedünk a kertbe, és megritkítjuk a borostyán- és tujabokrokat, majd elővesszük a nagy díszítő dobozunkat, és nekiállunk az adventi koszorúnak és az ajtódísznek.

A fiúk közben karácsonyi díszeket és dekorációkat helyeznek el a lakás legkülönbözőbb pontjain, majd a legfontosabb teendő, a levélírás következik, amikor tizenhat éves fiam ugyanúgy körmöl, mint a hétéves, és a lányok különböző ötletekkel bombázzák kettőéves öccsüket, hogy mit is kérjen a Jézuskától. Aznap estétől karácsonyi dalokat éneklek a fektetésnél, Jézuskáról mesélek legkisebb fiamnak, és elindulnak a hangszeres próbák Apával. Idén ismét változott a zenekari felállás: Ádám gitáron, Bori zongorán, Rozi és Bence(!) hegedűn, Dávidka bármilyen csörgőn-zörgőn, Apa pedig hol ezen, hol azon játszik.

Tudatosan leépítettük az őrületes ajándékhalmazt is, és próbáljuk terelgetni őket a sok fölösleges, bár nagyon csábító „izék-mizék" között. Együtt készítjük évek óta a szokásos ajándéklemezt, a lányokkal minden hétvégén másik sütit sütünk meg és rejtünk dobozokba a fiúk elől, készítünk sajtot, fűszerolajat a nagyszülőknek, és meglepetések is készülnek nagy titokban, főleg a lányok szobájában. A hitvesi ágy alatt is egyre több gondosan becsomagolt és feliratozott(!) doboz gyűlik,  hogy ne az utolsó pillanatban vágjak, ragasszak.

Persze huszonnegyedike most is versenyfutás az idővel, de jóval vidámabb hangulatban, hiszen mindenkinek van kiosztott feladata, így mikor a gyerekek a Normafánál lesik az angyalokat a nagybácsival, mi Apával csöpögős karácsonyi slágereket hallgatva díszítjük a fát, terítjük az asztalt, gyújtjuk a mécseseket, majd mikor már minden tökéletes, a gyerekekkel együtt hallgatjuk az emeleten az angyalok suhogását, és várjuk azt a csengetést, amire egy hónapja készülünk...


Hogyan látja mindezt az Apa? Kattintson, és olvassa el!