Szimpatika – Mennyire környezetkímélő a biciklizés?

A legjobb a gyaloglás lenne, de ehhez nem mindig áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű idő és lehetőség. Azt már megállapították, hogy a legkörnyezetszennyezőbb közlekedési mód a repülés, de hányadán állunk a biciklizéssel?

A kerékpározás esetén a „jármű” előállítása éppúgy környezetterhelő, mint akár egy autó esetén: az alkatrészek alapanyagát ki kell bányászni, feldolgozni, szállítani, majd fogaskereket, vázat, festéket, gumit készíteni belőlük, és magát a kész kerékpárt is el kell juttatni a felhasználóhoz. Ez a típusú környezetterhelés függ a kerékpár összetettségétől, például az egyre népszerűbb elektromos rásegítésű kerékpárok főleg az akkumulátor előállításához használt súlyosan környezetterhelő alapanyagok miatt rosszabb pozícióból indulnak (persze még így is csak egy töredékét érik el egy autó környezetterhelésének). Viszont míg a pedlecek egy mérföldet (1,61 km) vizsgálva mindössze 20 gramm szén-dioxiodot „bocsátanak” ki, addig a csak „embermeghajtású” kerékpárok 21 grammot.

Az sem mindegy egy kerékpár esetén, hogy karbon-kompozit anyagokkal megerősített-e a váz, ugyanis ha igen, akkor az különösen környezetterhelő (sok élőmunkát igényel, és a kompozit anyag előállítása energiaigényes, ráadásul nem bomlik le) a hagyományos vasat tartalmazóhoz képest. A környezetterhelés szempontjából az a jó, ha nem új kerékpárt vásárolunk, hanem használtat (vagy karbantartjuk, megjavítjuk a sajátunkat). Summázva, környezeti szempontból az lenne az ideális, hogy a lehető legegyszerűbb kerékpárt válasszuk, de olyat, amely a legközelebb készült hozzánk (bár ez a jelenlegi piaci körülmények között nehezen megvalósítható).

Egy autó átlagosan 4000 KJ energiát igényel egy mérföld megtételéhez, míg a kerékpározáshoz 60 KJ energiafelhasználás párosul. Ráadásul a kerékpár használata nem jár sem levegő, sem zajszennyezéssel, de a nem erre a célra kijelölt erdei utakon való kerékpározás természetkárosító lehet (a talaj felső rétegének megbontása annak eróziójához vezet).

Május végén kezdődött a pécsi Tüskésréten a felnőtt és a gyermek pumpapálya (pumptrack) építése, amely várhatóan július közepén-végén már el is készül (ez a fajta kerékpározás nem a tekerésről szól, hanem pumpáló mozdulatokról, testsúlyáthelyezésről, és a kanyargós pálya így tekerés nélkül teljesíthető).

Ám a mostani időszak „még” a tekerésről szól, ugyanis a Pécsi Tudományegyetem MoonBike csapata a második hét vége felé már 11 186,01 kilométert tett meg, azaz 145904,47 gramm felfelé kerekítve 146 kilogramm CO2-öt kibocsátva. Ha ugyanezt a távot autóval tették volna meg, ugyanez az érték legalább 10x annyi lett volna: közel másfél tonna széndioxid, tehát a biciklizés még mindig előnyösebb az autózásnál.