A csípőficam szűrése kisbabáknál

A csípőficam, vagy enyhébb verziója, a csípődiszplázia az egyik leggyakoribb fejlődési rendellenesség: hazánkban a csecsemők 0,5 százaléka érintett, Európában átlagosan 0,5-2 százalék körüli az előfordulási aránya. A lányok körében gyakoribb, körülbelül négyszer-hatszor többször fordul elő, mint a fiúknál. Érdekes, hogy a csípő két oldala nem egyformán érintett: az esetek többségében, mintegy hatvan százalékában a bal oldal a problémás, a maradék negyven százalékban a jobb vagy mindkettő.

Csípődiszpláziáról akkor beszélünk, amikor a medence ízvápának nevezett része, amelybe a combcsont gömb alakú feje illeszkedik, elmarad a fejlődésében, túl meredek és sekély, így a combcsont nem tud megfelelően beleilleszkedni, túl könnyen kimozdítható belőle. Csípőficamról pedig akkor van szó, ha a combcsont feje „kificamodik”, vagyis ki is csúszik ebből az ízvápából, és már nem a vápában, hanem a fölötte és mögötte helyezkedik el.

Vannak bizonyos tényezők, amelyek hajlamosítanak a csípőficamra: a női nemen kívül ilyen, ha a baba farfekvéses volt vagy bármilyen fekvési rendellenesség jellemezte a terhességet, ha ikerterhességről van szó, illetve ha kevés volt a magzatvíz az anyaméhben. A csípőficamnál genetikai halmozódás is megfigyelhető: ha többször előfordult a családban, a baba is nagyobb valószínűséggel lesz csípőficamos.

A csípőficam szűrése

Magyarország élen jár a csípőficam szűrésében, az újszülöttek több kötelező csípővizsgálaton esnek át. Az első még a kórházban, a születés után lezajlik, majd hat hetes, illetve 16 hetes korban ismétlő vizsgálat következik. Ezek részben az ortopéd orvos által végzett manuális vizsgálatok, részben ultrahangos szűrések. Utóbbival a csípő azon fejletlenségei is kiszűrhetők, amelyek elsőre nem tűnnek fel a manuális vizsgálat során.

A szülők számára is feltünő jel lehet a csípõk aszimmetriája, az alsóvégtagok kifelé fordulása, esetleg ha annak rövidülését észlelik, az újszülött vagy csecsemõ az érintett végtagját kevésbé mozgatja. Aggasztó, ha csak akkor derül fény a csípőproblémára, amikor a kisgyerek már járni kezd, de ilyenkor intő jel az ún. kacsázó járás, és az akár nagyon enyhe sántítás is. Nagyon fontos, hogy a csípőproblémára a születést követően mielőbb fény derüljön, ha ugyanis kezelés nélkül marad, akkor a beteg már fiatal felnőtt korában kopott csípőízülettel kénytelen élni, ízületi terhelhetősége csökken, fájdalmai lehetnek és akár műtétre is szüksége lehet.

A csípőficam kezelése

Az időben felfedezett és kezelt csípődiszplázia és csípőficam viszont jó eséllyel gyógyítható. A diszpláziás csípő kezelése lényegében terpesztéssel történik, vagyis arra kell törekedni, hogy a baba állandóan fenntartott terpesztésben legyen. Ezt legkönnyebben az ún. terpeszpelenkával lehet elérni, amelyet az ortopéd orvos utasításai szerint kell alkalmazni. (A terpeszbetétes pelenka gyógyászati célokra való, nem helyettesíti a normál pelenkát, mindig a már bepelenkázott babára kell adni.) A terpeszpelenkát, ha az orvos is úgy látja, gyógytornával kell kiegészíteni. A terpeszpelenka viselése semmilyen fájdalommal, kellemetlenséggel nem jár a baba számára.

Csípőficam esetén leggyakrabban az ún. Pavlik-kengyelt szokták alkalmazni, ami egy bőrből készült, csatokkal ellátott szíj. Ez az eszköz folyamatosan a helyén tartja a combcsont fejét, így a baba csontozata a megfelelő irányba tud tovább fejlődni. A Pavlik-kengyel használata a szülők fokozott együttműködését igényli, mert csak akkor tudja megfelelően korrigálni a fejlődési rendellenességet, ha a baba az orvos által előírt időtartamban viseli. Aki sajnálatból, vagy mert „pihentetni” szeretné a gyermekét, nem adja fel elégszer és elég hosszan a kengyelt, az a kezelés eredményességét veszélyezteti. A Pavlik-kengyel viseléséhez idővel hozzászokik a csecsemő, nem okoz neki kényelmetlenséget.