Az arthrosis típusai, okai és kialakulása
Az arthrosis két nagy kategóriára osztható:
- Primer (elsődleges) arthrosis – pontos oka nem ismert. Leggyakrabban idősebb korban jelentkezik, és több tényező (például életkor, genetikai hajlam, anyagcsere-változások) együttes hatása váltja ki. Ez a gyakoribb típus.
- Szekunder (másodlagos) arthrosis – konkrét kiváltó okhoz köthető. Ilyen lehet egy ízületi sérülés, korábbi gyulladás (pl. rheumatoid arthritis), veleszületett ízületi deformitás, anyagcsere-betegség (pl. köszvény), illetve tartós túlterhelés.
Okok és kockázati tényezők
A porckopás kialakulását több, egymást erősítő tényező segítheti elő:
- Életkor: az ízületi porc természetesen veszít rugalmasságából és víztartalmából.
- Genetikai hajlam: az arthrosis családi halmozódást mutat.
- Túlsúly: különösen a térd és a csípő ízületeit terheli túl. A nagyobb testsúly egyébként egészséges testtömegindex mellett is kockázati tényező, főleg azoknál a sportolóknál, ahol terhelés alatt vannak az ízületek (pl. kosárlabdázók).
- Túlterhelés vagy ismétlődő mikrotraumák: fizikai munkánál vagy bizonyos sportoknál.
- Sérülések: például szalagszakadás vagy porcleválás után évek múlva is kialakulhat arthrosis.
- Anyagcsere- vagy hormonális tényezők: pl. menopauza, köszvény.
A kialakulás mechanizmusa
Az egészséges porc egy rugalmas, sima felszínt képez, amely lehetővé teszi, hogy az ízületi csontvégek súrlódás nélkül mozduljanak el egymáson. A porckopás során:
- a porc fokozatosan elvékonyodik,
- repedések, felrostozódások jelennek meg rajta,
- csökken az ízületi folyadék kenőképessége,
- a csontvégek megterhelődnek, és csontcsőrök (osteophyták) alakulhatnak ki.
A szervezet próbálja kompenzálni a károsodást, de ez gyakran ízületi merevséghez és fájdalomhoz vezet. A környező izmok is meggyengülhetnek, ami tovább rontja az ízület stabilitását.
Az arthrosis tünetei
A tünetek lassan fejlődnek, és eleinte csak terhelés alatt jelentkeznek.
Gyakori panaszok:
- Fájdalom: kezdetben inkább mozgásra, később nyugalomban is. Jellemző a „beindulási fájdalom”, amely pihenés után az első mozdulatoknál erősödik.
- Ízületi merevség: főként reggel vagy hosszabb ülés után jelentkezik.
- Mozgáskorlátozottság: beszűkülő mozgástartomány, terhelési nehézségek.
- Ropogás, recsegés (krepitáció): az egyenetlen ízületi felszín miatt.
- Duzzanat, melegség: nem minden esetben a gyulladás, gyakran inkább az ízület megváltozott terhelésének következménye.
- Ízületi deformitás: a betegség előrehaladott állapotában jellemző.
A tünetek súlyossága nem mindig arányos a röntgenen látható eltérésekkel; előfordulhat, hogy a jelentős mértékű porckopás is csak kevés panaszt okoz – és fordítva.
Jellemző formák az egyes ízületekben
Térdízületi arthrosis
Nagyon gyakori, főleg túlsúly, tengelyeltérés (X- vagy O-láb), illetve korábbi sérülések esetén. Tipikus tünete a lépcsőzéskor, járáskor vagy guggoláskor jelentkező fájdalom. Az idő előrehaladtával instabilitás és duzzanat jellemző.
Csípőízületi arthrosis
Gyakori idősebb korban. A fájdalom gyakran az ágyékba, combba, térdbe sugárzik, ami megtévesztő lehet. A mozgástartomány fokozatosan beszűkülhet, és sántítás alakulhat ki.
A gerinc kisízületeinek porckopása
Jellemző a terhelésre fokozódó ágyéki vagy nyaki fájdalom és az izommerevség. A gerinceknél kialakuló kisízületi arthrosis gyakran társul porckorongkopással.
Kézízületi arthrosis
Leginkább a hüvelykujj alatti ízületet és az ujjperceket érinti. Jellemző a csomók és deformitások kialakulása, a kézerő csökkenése és a finommotoros nehézségek.
Az porckopás diagnózisa
A diagnózist az orvos a panaszok, a fizikális vizsgálat és a képalkotó vizsgálatok alapján állapítja meg. Elsőként röntgenfelvétel készül, amely megmutatja a porcvastagság csökkenését, a csontnövedékeket és az ízületi rés beszűkülését. Szükség esetén MRI vizsgálat is készülhet, amely részletesebb képet ad a porc és a lágyrészek állapotáról. Amennyiben felmerül más betegségek, például gyulladásos ízületi kórképek lehetősége, vérvizsgálatra is szükség lehet ezek kizárásához.
Az arthrosis kezelése
A porckopás sajnos nem visszafordítható, de a megfelelő beavatkozásokkal (konzerváló kezelés) lassítható a fokozatos romlás. A legjobb eredményt a kombinált kezelések adják, amikor a beteg egyszerre végez mozgásterápiát és gyógytorna-gyakorlatokat, emellett szükség esetén segédeszközökkel kíméli az ízületet és fizioterápiás kezeléseken is részt vesz. Az életmódi ajánlások betartása, például a testsúlykontroll is kulcsfontosságú. Mindezek folyamatos kooperációt és erőfeszítést, tudatosságot igényelnek a betegtől, ami sajnos gyakran oda vezet, hogy kizárólag a segédeszközökre és a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerekre akarnak hagyatkozni. A fájdalomcsillapítók hasznos részei tudnak lenni a tünetek mérséklésének, de az optimális hatást csak más módszerekkel kombinálva tudják kifejteni, emellett figyelembe kell venni a mellékhatásprofiljukat is. Végül pedig meg kell említeni a műtéteket, főleg a protézisek beültetését, amelyek adott esetben hosszú távú megoldást jelenthetnek, de szintén megvannak a korlátaik.
Mozgásterápia és a segédeszközök használata
Az arthrosis kezelésének alapja mozgásterápia, ugyanis közvetlenül azokra a biomechanikai tényezőkre hat, amelyek fenntartják vagy súlyosbítják a porckopást. Az ízületi porc nem tartalmaz ereket, így táplálása és „anyagcseréje” kizárólag az ízületi folyadékon keresztül történik, amely mozgás hatására cserélődik. A rendszeres, kímélő mozgás javítja ezt a folyamatot, emellett csökkenti a merevséget és lassítja a funkcióromlást. Az ízületet stabilizáló izmokat – például a térd esetén a combizmokat – szintén erősíti, ami csökkenti az ízületre jutó terhelést.
A különféle segédeszközök (bot, járókeret, térdrögzítő, talpbetét) használata akkor indokolt, ha az ízület instabil, fájdalmas vagy túlterhelés alatt áll. Ezek az eszközök nem „gyógyítanak”, de mechanikailag tehermentesítik a sérült struktúrákat, így javítják a járásbiztonságot és csökkentik a fájdalmat. A bot például a megfelelő oldalon (az ellenoldali kézben) használva akár 20–25%-kal is mérsékelheti a csípő- vagy térdízületre jutó terhelést.
Gyógytorna
A gyógytorna célzott, szakember által összeállított gyakorlatsorokból áll, amelyek az adott ízületre szabva erősítik az izmokat, javítják a mozgástartományt és a stabilitást. Arthrosisban a fájdalom miatt kialakuló „kímélő tartás” és izomgyengeség fokozza az ízületeket érő terhelést, így egy ördögi kör alakul ki. A gyógytorna ezt töri meg: helyreállítja az izmok funkcionális egyensúlyát, korrigálja a rossz mozgásmintákat, és csökkenti a terhelést.
A program általában izomerősítésből, nyújtásból, egyensúlyfejlesztésből, propriocepciós tréningből és ízületkímélő mozgástechnikák elsajátításából áll. Előnye, hogy biztonságos, nem jár mellékhatásokkal, és hosszú távon is bizonyítottan csökkenti a fájdalmat. Hátránya, hogy rendszerességet és aktív együttműködést igényel – ha a beteg abbahagyja, a hatás fokozatosan elmúlik.
Fizioterápiás opciók
A fizioterápiás eszközök csökkentik a fájdalmat és javítják az ízületi funkciót, de önmagukban nem lassítják érdemben a porckopást. Ide tartoznak a hő- és hidegkezelések, az ultrahang, a TENS-kezelés, a lágylézer-terápia vagy a mágneses terápia. A hőterápia javítja a keringést és csökkenti az izommerevséget, míg a hideg rövid távon mérsékli a fájdalmas gyulladást. Az ultrahang és a lágylézer olyan biológiai folyamatokat aktivál, amelyek csökkenthetik a fájdalmat és támogathatják a szövetek regenerációs képességét. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tudományos bizonyítékok eltérő erősségűek: egyes módszerek hatása jól alátámasztott, másoké gyengébb vagy inkonzisztens. A fizioterápia akkor eredményes, ha kiegészítő jelleggel, mozgásterápiával és gyógytornával kombinálva alkalmazzák.
Műtéti beavatkozások, protézisek
Ha a konzervatív kezelések tartósan nem elegendők, műtéti megoldásokra is szükség lehet. A műtétek célja a fájdalom csökkentése, a funkció javítása és az életminőség helyreállítása. Korai vagy középsúlyos arthrosisban alkalmazhatók kisebb beavatkozások, például arthroscopos tisztító műtét vagy tengelykorrekciós osteotomia (térd esetén), amely az ízület terhelési vonalát módosítja. Ezek a biomechanika javításán keresztül fejtik ki a hatásukat, de nem mindenkinél hoznak számottevő eredményt, emellett pontosan megválasztott indikációt igényelnek.
Előrehaladott arthrosisban a legkorszerűbb és legmegbízhatóbb megoldás a protézisbeültetés (például csípő- vagy térdprotézis). A protézis egy olyan mesterséges ízület, amely a fájdalmas csontfelszínek eltávolítása után átveszi az ízület szerepét. A műtét utáni fájdalomcsökkenés általában jelentős, a funkció javulása pedig drámai lehet. Hátránya, hogy nagy beavatkozásról van szó, amely műtéti kockázatokkal jár, a protézisek élettartama pedig korlátozott (átlagosan 15–25 év). Fiatalabb betegeknél emiatt alaposan megfontolandó.
Gyógyszeres kezelés
Jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely bizonyítottan képes lenne visszaépíteni a porcot vagy megállítani az arthrosist. Ezzel együtt a fájdalom csökkentésében fontos szerepe lehet a fájdalomcsillapítóknak és gyulladáscsökkentőknek: ezek a gyógyszerek egyben segítik a mozgásterápia elvégzését is, így közvetetten a funkció javításához is hozzájárulhatnak. A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) hatékonyan képesek gátolni fájdalomért és gyulladásért felelős prosztaglandinok termelését, hátrányuk viszont, hogy orálisan szedve hosszú távon gyomor-bélrendszeri, vese- vagy szív-érrendszeri mellékhatásokat okozhatnak, ezért hosszabb távú alkalmazásuk alapos mérlegelést igényel. A topikális (helyi) készítményeknél jóval kisebb a mellékhatások kockázata. A fájdalomcsillapítókon túl súlyosabb tünetek esetén szóba jöhetnek az ízületbe adott (intraartikuláris) gyulladáscsökkentő injekciók is.
Életmódi ajánlások
Az életmód kulcsszerepet játszik a tünetek súlyosságának mérséklésében és a funkciók hosszú távú megőrzésében. A testsúly csökkentése az egyik legfontosabb szempont, nagymértékben csökkenti ugyanis az ízületekre eső terhelést. Az ízületek terhelését emellett más módokon is lehet csökkenteni; sokat segíthet például a lépcsőzés minimalizálása vagy a megfelelő cipő viselése. Fontos azonban kiemelni, hogy nem cél az aktivitás kerülése, a mozgásszegény életmód ugyanis pont, hogy gyorsítja az állapotromlást. Ehelyett olyan mozgásformákat érdemes választani, amelyek kímélik az ízületeket, ilyen lehet például az úszás, a vízi torna, a kerékpározás vagy éppen a gyaloglás.
A gyulladás mérséklésében fontos szerepe lehet az elegendő alvásnak, a stressz csökkentésének és bizonyos étrendi tényezőknek (pl. túlzott cukorbevitel kerülése, megfelelő fehérje- és omega-3-bevitel), de ezek hatása mérsékeltebb és egyénenként eltérő. Az étrend önmagában nem képes érdemben befolyásolni a porc állapotát, csak gyulladásos folyamatokat képes mérsékelni.
Tekintse meg a Szimpatika kínálatában kapható fájdalomcsillapítókat!
