Szimpatika – Női bölcsességek anyák napjára

Régen volt már, mikor napi rendszerességgel álltam a szülőszobán, és tanúja voltam ezeknek a csodálatos pillanatoknak, de akkor is minden születést megkönnyeztem, és újra és újra megállapítottam, hogy ez a legszebb hivatás a földön.

 

Másik sógornőm két gyermekének születésénél már átélhettem azt a csodát, amikor az ember lánya egy szerettét kíséri el ezen az úton, de sem akkor, sem most nem tudom szavakkal leírni, mennyire felemelő érzés. Ebben a tizenpár órában együtt vártunk, együtt sírtunk és nevettünk, együtt mozdultunk, a levegőt is együtt vettük, volt gyertyafény és illóolaj, érintés és biztatás, és engem is újra magával ragadott az az erő, ami világra segíti a kisbabát.

 

Egyszerre minden elsimul, a helyére kerül, értelmet nyer. Ezzel a pillanattal semmi sem ér fel, az anya életet ad, és kap egy életet. Ez a perc messze túlmutat a jelenen, és vissza is nyúl a múltba, anyáinkhoz, nagyanyáinkhoz…

 

 

Igen, tizenhét éve, amikor megszületett Ádám fiam, éreztem először, hogy valami „más is” összeköt ezentúl Anyukámmal, hiszen most már én is anya vagyok! Amellett, hogy fiatal voltam és persze örültem az anyai segítségnek, de teljesen felkészültnek éreztem magam, és tudtam, hogy ezt Anyunak köszönhetem. És az ő édesanyjának, Mamimnak - és így tovább, mert hiszem, hogy anyaságuk kíváló minta volt lányaik számára. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen nők az elődeim, és remélem, tovább tudom adni ezt a bölcsességet lányaimnak is.

 

Azt (még) nem tudom, milyen lehet megélni a másik oldalról ezt az érzést, de azt hiszem, nagyon megindító, amikor a gyermekünknek születik gyermeke. Valószínû a nagymamává válás sem egyszerû, bármilyen örömteli is a pillanat, hiszen lányunk (vagy fiunk) esküvője után ekkor végleg új családja lesz a „mi kicsikénknek”. Ugyanakkor talán újra több szükségük lesz ránk, most már mint nagyszülőkre… A nagymamaság még messze van az életemben, de nem hagyhatom gondolatok nélkül így májusban, anyák napja táján, hiszen amikor megszületik egy gyermek, vele egyszerre lesz a nőből Édesanya, és aki addig „csak” Anya volt, mostantól Nagymama is lesz.

 

Gyermekeink nagymamái már „rutinosak”, hiszen édesanyám ötszörös, drága anyósom pedig most már nyolcszoros(!) Nagyi. Annyira jó, hogy vannak, és igenis figyelnünk kell rájuk, hogy még sokáig segíthessenek bennünket és az unokáikat azzal az évezredes tudással, amit mi, nők anyai ágon örökítünk tovább…