Szimpatika – Mikor szükséges a térdreflex vizsgálata?

A reflex egy automatikus válasz, valamely szervünk működésében bekövetkező változás, mely egy receptor ingerlésére alakul ki, az ingert pedig az érzőideg juttatja el az idegrendszerbe. Az idegrendszer teszi lehetővé az inger és a rá adott válasz közötti kapcsolatot. A receptor ingerülete az érzőrostokon, vagyis az afferens idegsejtek nyúlványán keresztül az idegközpontokba kerül, majd az efferens neuronok motoros (mozgató) idegrostjain keresztül jut el a választ adó (végrehajtó) szervbe, például az izmokba vagy a bőrbe. A reflexpálya (reflexív) tehát legalább két neuronból áll, de a legtöbb reflexív több neuronos, vagyis az érző és a mozgató neuronok között több ún. közbeiktatott idegsejt (interneuron) található.

A reflexív bármely pontjának működészavara, a receptor, az érző, illetve a motoros idegek vagy a központ károsodása, sérülése vagy érzéstelenítése esetén a reflex nem alakul ki. A reflexek egy része feltétlen, vagyis veleszületett (öröklött), amely mindig jelentkezik a receptor vagy az érzőrost ingerlésére. Azokat a reflexeket, amelyek nem öröklöttek, hanem az egyéni fejlődés során alakultak ki tanulás, gyakorlás útján, feltételes reflexeknek nevezzük. Ezeknél a válaszreakció nem minden inger hatására, hanem csak bizonyos körülmények között, feltételek esetén jön létre. A reflex az idegrendszer alapfunkciói közé tartozik, így a reflexek kiválthatósága az idegrendszer állapotáról, épségéről tanúskodik. A neurológiai vizsgálatnak fontos része a reflexek vizsgálata, melyek egyik csoportja az ún. mélyreflex (sajátreflex, monoszinaptikus reflex), amilyen például a könyök, a boka és a térdreflex.

A térdreflex

A térdreflex a legegyszerűbb reflexek közé tartozik. Feltétlen reflex, amelynek során a négyfejű combizom (a térd legnagyobb feszítő izma) vagy inának megnyúlása az izom összehúzódását váltja ki. Az érzékelő ún. izomorsók az izmok hosszának, feszült vagy ernyedt állapotának változásáról az idegimpulzus az érzőideg a gerincvelő mellett elhelyezkedő érzőidegsejteken keresztül a gerincvelőbe juttatják, ahol a mozgatóidegsejtekhez kapcsolódva összehúzódásra készteti a combfeszítő izmot. Ezzel párhuzamosan interneuronokon keresztül a combhajlító izmok mozgató idegsejtjeihez is kapcsolódva azok elernyedését okozza. A reflexív a térdszalagtól a gerincvelőn keresztül vissza a combfeszítő izomig tart. A reflex kiváltását, az arra adott választ az agyból, agyalapi magvakból, agytörzsből érkező leszálló ingerek is befolyásolják.

A térdreflex-vizsgálat

A mozgató idegrendszer állapotának felmérésekor a térdreflex vizsgálatára is sor kerül. Kiváltása a térd hajlított helyzetében történik: a vizsgálatot végző orvos egy speciális, gumifejű reflexkalapáccsal finoman a térdkalács alatti, ún. patellaínra üt, ennek hatására a combizom összerándul, a lábszár előre lendül. Az ín ingerlésekor ugyanis megnyúlik a combizom, amit érzékel a combizomban lévő receptor (ínorsó). Az ínorsóról az ingerület a gerincvelőbe jut, ahol átkapcsolódik a combizom mozgató idegsejtjére, ez pedig reagál rá és összehúzódásra készteti a combizmot. Ez a vizsgálat igazolja az orvos számára, hogy a reflexív egésze, tehát a gerincvelőbe futó érzőidegpálya, a gerincvelőben lévő idegkapcsolatok, valamint a gerincvelőből az izmokhoz futó mozgatóidegpálya is ép. A reflexív károsodása esetén (többek között például súlyos porckorongsérv okozta idegkompresszió, gerincsérülés következtében) ez a reflex nem váltható ki vagy kevésbé élénk.