Szimpatika – Már nem veszélyeztetett faj a hosszúszárnyú bálna

A veszélyeztetett fajok tudományos bizottságának megállapítása szerint az ausztráliai púposbálna-populáció mérete újra elérte azt a pontot, ahol már nem fenyegeti kihalás – indokolta a döntést Sussan Ley környezetvédelmi miniszter.

A kereskedelmi célú bálnavadászat tetőpontjára, az 1960-as évek elejére már csak mintegy 1500 hosszúszárnyú bálna maradt az ausztrál vizekben. A kihalás szélére sodort faj vadászatával 1963-ban felhagytak, 1965-ben pedig globálisan védetté nyilvánították a hosszúszárnyú bálnát. Napjainkban 40 ezres becsülik az ikonikus cetfaj ausztráliai populációját.

A környezetvédelmi miniszter szerint a listáról való levétel nem jelenti a faj védelmének megszüntetését, csak a fajmegmentési erőfeszítések sikerének elismerését. „Jelzi, hogy milyen eredményt lehet elérni koordinált cselekvéssel, és a remény üzenetét küldi sok más faj esetében is” – mondta.

A hosszúszárnyú bálna kétféle állománya, a keleti és a nyugati szaporodik és vándorol az ausztrál vizekben. Vándorló fajként védett marad, a tengeri emlős megölése, megsebesítése, adásvétele, tartása vagy áthelyezése egyik helyről a másikra további is bűncselekmény.

Természetvédők szerint a klímaváltozás továbbra is komoly veszélyt jelent az ausztráliai populációra. A tekintélyes állatvédő szervezet, a Humane Society szerint a veszélyeztetett fajok listájáról való levétel „rövidlátó” döntésnek bizonyulhat.

A hosszúszárnyú bálnák 12-16 méteresre nőnek meg, súlyuk elérheti a 30 tonnát. Egy szokványos évben májusban kezdődik a bálnaleső szezon, amikor bálnanézőhajók sokasága tolong a legjobb helyekért a kelet-ausztráliai partoknál az Antarktiszról a Nagy-korallzátonyhoz ellésre érkező bálnák megfigyelése céljából. Tavaly korábban nem látott méretű bálnacsordákat észleltek az ausztrál partoknál.
A hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) megvédése a globális természetvédelem kevés sikertörténetének egyike.