Szimpatika – 10 évesen lett az anorexia foglya

Eric az ételre mint valami undorító dologra gondolt, az ebédje rendszeresen a WC-ben végezte. Olyan volt, mint valaki, akinek az agyába egy kalóriaszámláló lett beépítve, mely folyamatosan azon jár, hogy elégessen mindent, ami megevett. Eric anorexiája 10 évesen kezdődött. Bár ez számunkra megdöbbentő, egyes szakértők szerint az anorexiás gyerekek életkora folyamatosan csökken, és egyre több köztük a fiú.

1999-2006 között a kórházban kezelt anorexiások nagy része 12 év alatti gyerek volt, és számuk 119 százalékos emelkedést jelentett. A pubertás előtt álló gyerekek esetében a két nem aránya egyenlő. Ma már 7-8 évesek is szenvedhetnek evési zavaroktól.

20 évvel ezelőtt az orvosok nem is hallottak 10 éves evési zavaros gyerekről, manapság ez azonban teljesen természetes.

Eric Ostendorf zavara azzal kezdődött, hogy sokat csúfolták a súlya miatt. Már kora gyermekkorában összehasonlította magát másokkal. Ehhez hozzáadódott, hogy nem volt atletikus alkat, babahája volt, és darabosan mozgott. A többi gyerek sokat csúfolta.

Valószínűleg ez lehetett a kulcsmondat, véli Dr. Ted Weltzin, a Rogers Memorial Kórház orvosa.

Eric röviddel a 11. születésnapja előtt meglátta apja Muscle and Fitness (Izmok és fitnesz) magazinját. Lement az alagsorba, és elkezdett felüléseket végezni. Büszke volt magára és elhatározta, hogy ezt mindennap meg fogja tenni.

Ilyen dolgokkal kezdődnek az evési zavarok dr. Weltzin szerint. A fiúk egy bizonyos csoportja gyakran nyúl szélsőséges módszerekhez. Ezek a srácok abbahagyják a szénhidrátok fogyasztását, hogy izmokat tudjanak növeszteni.

Bár sokan úgy vélik, hogy az evési zavarok oka csak a súlyvesztés és a megjelenés megváltoztatása utáni vágy, de ez nem így van. A fiatalok az egészséges életről beszélnek, és elutasítják a mű ételeket.

Amikor Eric szülei észlelték, hogy valami probléma van, azt gondolták, hogy finnyás, mert az ételekkel mindig különös viszonya volt.

Az, hogy az evés által kontrollálni tudják a gyerekek az élet egy területét, a szorongással függ össze. Az evési zavar viszont rendkívül pusztító a fiatal, fejlődésben lévő szervezet számára.

Eric edzései a hónapok során egyre hosszabbak lettek. Volt olyan, hogy 7-8 kilométert futott, egy órán keresztül súlyzózott, két órán át focizott, és még hasizomgyakorlatokat is végzett.

„A testem egy gép volt. Folyamatosan edzettem, és nem fáradtam el, mert nem engedtem meg az agyamnak, hogy fáradt legyek. Majdnem megölt a betegség. Lefogytam 36 kilóra. Kórházba vittek, veszélyesen alacsony volt a szívfrekvenciám. De az edzést még ekkor sem hagytam abba."

Később egy barátjuk révén a család eljutott a Rogers Memorial Kórház evési zavarokkal foglalkozó osztályára. Eric beleegyezett, hogy részt vesz egy programban, mert felismerte, hogy életét már nem ő irányítja.

A fiú jelenleg 65 kiló. Tervei szerint orvosi egyetemre fog menni, és evési zavarosokkal szeretne foglalkozni.

"15 évesen két hétre voltam attól, hogy infarktust kapjak. Négy hónapig kezeltek. Most már legyőztem az anorexiát. Ha úgy éreztem edzenem kell, odamentem egy másik sráchoz, és beszélgettünk, vagy kártyáztunk - mindig volt valaki aki értette, min megyek keresztül. Ez volt az utolsó esélyem. Ráébredtem, mennyire hatott a betegség rám és a szüleimre."

"Bár féltem, hogy ha nem edzem akkor meghízok, de megtanultam, hogy megálljak és elgondolkodjak: mit is akarok tenni? Mi az, amit én irányítok?"

Eric ma már 17 éves, úgy él, mint a többi amerikai kamasz, beugrik a Mekibe hamburgerért, ha arra vágyik.