Szimpatika – Mesterséges fogzománc teheti erősebbé fogainkat

Az emberiség története során a szuvas vagy a sérült fogakat méhviasztól kezdve higanytartalmú ötvözetekig (ilyennel már az ókori kínaiak is próbálkoztak) sok mindennel próbálták már javítani, míg modern korunk fogorvosa kerámia vagy gyanta alapú anyagokat használ. Hamarosan azonban elérkezhet a szintetikus fogzománc, amely egészen közel áll a valódihoz, számolt be a Scientific American.

Egy vegyészmérnökökből és anyagkutatókból álló csoport olyan új anyagot kreált, amely igencsak hasonlít a valódi fogzománcra: erős, és emellett kissé rugalmas is. Ennek köszönhetően ezzel az anyaggal majd akár törött csontokat is meg lehet erősíteni, vagy a jelenleginél jobb pacemakereket lehet belőle előállítani amellett, hogy fogzománc pótlására és fogtömésként is kiváló lesz. Mindezek mellett „okosfogak” előállításához is tökéletes alapanyagnak tűnik.

A fogainkat, és különösen a külsejüket burkoló zománcot hatalmas biológiai, mechanikai és kémiai hatások érik: baktériumok próbálják megbontani, az ételek savai marják, terheli a rágás, de még a beszéd is. Az évek, évtizedek alatt - hisz a fogainkat jó esetben legalább 60 éven át használjuk - egyszerűen elkopnak, a mikrorepedések összeadódnak, ráadásul a csontjainkkal szemben a fog nem képes regenerálódni.

A rugalmasság és az erősség együttese az, amit igen nehéz reprodukálni mesterséges anyagokban. A fogzománc, amint azt az elektronmikroszkópos felvételekből tudjuk, kis kalcium-foszfát rudacskákból áll össze. A mesterséges zománc ezt a felépítést utánozza, a kalcium-foszfát rudacskákat rugalmas polimer tartja össze. Az anyagból egy fog alakú tárgyat készítettek, amelyen azután tesztelték, hogy mennyire képes ellenállni a hőnek, nyomásnak, és a tesztek eredménye az lett, hogy jobban bírja ezeket a hatásokat, mint a természetes fogzománc.

Mi is az az okosfog, amiről korábban szó volt? Olyan mesterséges fog, amelybe szenzorokat építenek, így például mérni lehet vele a lehelet összetevőit, vagy épp vizsgálni a baktérium-összetételét, persze mindezt összekapcsolva valamilyen külső készülékkel, így egy remek korai diagnosztikai eszközzé válhat.

Mielőtt az anyag átkerülhet a hétköznapi fogászati gyakorlatba, természetesen különféle teszteket kell még végezni rajta, és emellett olyan előállítási technikára lesz szükség, amellyel nagy tömegben és olcsón lehet majd gyártani. Mivel a kutatók kizárólag biokompatibilis összetevőket használtak az előállításakor, elvileg teljesen biztonságosnak kell lennie, így a szakemberek arra számítanak, hogy néhány éven belül megjelenhet a piacon.