2 perc
Mikulásterápia
Módosítva: 2/8/2022 Forrás: Szimpatika 2 perc ApaszemmelCsaládKarácsonyÜnnepMikulásprogram
A következő írást csak akkor szabad elolvasni, ha mindenki vállalja a teljes titoktartást, hiszen a gyermekek előtt nem bukhatok le! A történet valós, annak minden szereplője létező személy. Nincs semmi véletlen egybeesés, a leírt szöveg tökéletesen megegyezik a valósággal.
Tudom, hogy már új év van, de olyan szép decemberi emléket szeretnék felidézni, ami megváltoztatta az életemet.
December negyedike volt. Az első munka nélküli szabad szombatomba kezdtem volna bele. Nagyon húzós időszakon voltam túl, hiszen nyár óta nem volt szabad hétvégém, így bevallom, kezdtem már befelé fordulni és nagyon elfáradtam.
Györgyi dolgozni indult, hiszen náluk a könyvesboltban az adventi hétvégék fontos munkanapok. Elindultam a helyi piacra és a kislányommal belevetettem magamat a vásárlásba. A bableveshez vettünk csülköt, babot, házi zöldséget és pluszba egy óriási lángost! Ez utóbbit hazavittük a még alvó bátyóknak reggelire.
Aztán beljebb érkeztünk a szombat délelőttbe, a feleségem hívott telefonon. Meglepődtem. Soha nem hív munka közben, hétvégén meg pláne nem. Elhaló hangon közölte, hogy a Mikulás beteg lett. Én mondtam, hogy nagyon sajnálom, és pár kedves, együttérző szó után letettem a telefont. Györgyi visszahívott és mondta, hogy ennél nagyobb a baj! 120 gyermek nemsokára megérkezik 6 turnusban, és a Mikulástól szeretné átvenni a neki szánt ajándékokat. Legalábbis ezt ígérték nekik... Nem tudnék beugrani helyette?
Újra letettem a telefont, majd kimentem az udvarra a tüzifákat pakolni és megjelent előttem 120 gyermek síró arca, hogy idén nem találkozhat a Mikulással. Így hát elvállaltam a felkérést.
Beértem a könyvesbolt hátsó raktárába, felvettem a jelmezt és átváltoztam Mikulássá. Volt gyermek, aki odajött hozzám, csak dermedten nézett és vizsgált. Volt, aki az ölembe ült és fotót akart készíteni. Volt, aki pedig elsírta magát és azt skandálta: nem Mikulás! De azt el kell mondanom, hogy minden gyermek várva-várt!
Nagyon jó érzés volt, hogy kicsi emberkék önzetlenül és ismeretlenül nagyon szeretnek. Ez ma már nagyon ritka jelenség, sőt inkább kihaló félben van. Ami pedig a legjobb volt, hogy a gyermekek mind, egytől-egyig belenéztek a szemembe. Ez volt a legnehezebb feladat, mert abban a pillanatban teljesen Mikulássá kellett változni. A helyszínen senki sem jelezte, hogy lebuktam, így elégedett vagyok önmagammal! Jövőre is vállalom ezt a kihívást, mert óriási öröm volt látni a kicsiket, ahogy elvarázsolta őket valami, valaki, vagy a Mikulás...