Szimpatika – Mi tette egészségessé az operettprimadonnát?

-Nagyon hamar hegedűt fogtál a kezedbe. Érezted valaha, hogy ez egy kényszer, aminek meg kell felelni?

Gyerekkoromban nagyon szigorúak voltak a  szüleim, és ez bizony nehéz volt, mert addig semmi más nem jöhetett szóba, amíg nem volt meg a napi 3-4 óra gyakorlás. Szívesebben rohangáltam volna a többiekkel, de nem lehetett. A gyerekkor sok lemondással járt. Természetes, hogy próbáltam lázadozni, de tudtam mindig, hogy itt nem én döntök, ellenkezésnek nem volt helye.

-Édesapád mit gondol arról, hogy nem a „klasszikus"" zenészkarriert választottad?

Mindig azt mondta, hogy az egyetemet el kell végezni, legyen diplomám, utána azt csinálok, amit akarok. S ez így is lett. Szerette, amit csinálok, nyitott volt az új műfajokra, mindenben tudott segíteni, még felnőttkoromban is.



- Különös utat jártál be a hegedűtől a táncig – miért érezted szükségét, hogy ne „csak" zenész legyél, hanem annál több?

Szűknek éreztem a komolyzene határait, egész lényemmel akartam a közönséghez szólni. Mindig örökmozgó kisgyerek voltam, s ez a nyughatatlanság és szabadságvágy a mai napig elkísér. Ezer dolog érdekelt a hegedülés mellett, így az ének, a tánc is, a színjátszás és a szórakoztatás, végül,  nem utolsósorban a tudás átadása is, a tanítás. Egyik vágyam hozta a másikat. Kifogyhatatlan bennem a tudásvágy, ennek köszönhető, hogy annyi mindent kipróbáltam pályafutásom során, és örömömet lelhetem és lelem bennük mind a mai napig. Ki tudja, hogy milyen új álmok várnak még rám?

- Nemcsak jógázol, de a táplálkozással kapcsolatban is komoly elveket vallasz. Egészségesebbnek érzed magad ettől?

Mindenképpen. Nem fogyasztok húst, sajtot és tejtermékeket. Komoly bőrproblémáim voltak, de az állati fehérjék elhagyásával rendbejött a szervezetem. Ezenkívül nem iszom alkoholt, nem dohányzom, nem kávézom. Szükségem van az energiáimra, mert mindig komoly erőpróba egy-egy nagy koncertemre a felkészülés. Pontosan ismernem kell a fizikumom, a testem és az idegrendszerem működését ahhoz, hogy tudatosan be tudjam osztani az energiámat. Elengedhetetlen a napi sport és a kőkemény jógaedzések. Mindez fiatalon tartja a testet-lelket,  a sok, folyamatos tanulás pedig a szellemet.

-A testvéreiddel lépsz fel decemberben, akik a világ más-más pontján élnek. Hogyan próbáltok? Miben más a családtagjaiddal zenélni?

Sokkal nagyobb kedvem van most ehhez a koncerthez, mint bármelyikhez idáig, hiszen a testvéreimről van szó. Természetesen más a lelki töltése egy családi muzsikálásnak. A bátyám, Ferenc, az Egyesült Államokból jön haza, ahol a Houstoni Szimfonikusok elsőhegedűse. Anikó, a húgom, Svájcban él, ő a Winterthuri Stadtorchester szólamvezető csellistája.

Öcsém, Illényi Csaba, a Bécsi Zeneakadémián diplomázott hegedűművész. Nyáron itthon voltunk mind a négyen, együtt nyaraltunk, és összeállítottuk közösen a műsort. Azóta rendszeresen küldöm nekik a megírt kottákat, mindenkinek a maga szólamát.

Napi kapcsolatban vagyunk egymással az internet jóvoltából. Hamarosan még össze is játsszuk a darabokat a neten keresztül. A koncert december 4-én lesz, a Művészetek Palotájában, előtte 10 nappal viszont mindenki megérkezik, és akkor fogunk végleg összecsiszolódni.

- Mi fogott meg az operett műfajában?

18 éves koromig a komolyzenén kívül igazából nem is ismertem más műfajt. Amikor az első operettelőadásban részt vettem – akkor még zenekarban hegedültem –, olyan erővel hatott rám ez a vidám műfaj, hogy teljesen megváltoztatta az életemet. Akkor határoztam el, hogy muszáj énekelnem. Gyönyörű ruhák, díszletek, szerelem, happy end, csodálatos zenék, és mindenki szép, mindenki udvarias! Ez így együtt egy igazi mesevilág volt számomra. Vágyhat ennél többre egy 18 éves fiatal lány?

Azóta persze nagyon sok minden történt, és ahogy az évek engem is sok mindenben megváltoztattak, úgy az előadott  műfajok és a repertoárom is átalakult. Ma már komolyzenét vagy jazzt játszom, sanzont, tangót, spirituálékat adok elő, és közben még mindig a szerelemről énekelek...

Örömmel válogathatok megannyi, csodálatos zenei műfaj között.