Szimpatika – Lesz nekem egy szigetem

Bár én is elábrándozom a fenti hívságokon, a birtokolható tárgyak nem érdekelnek, meg hát a kocsit ellopják, a yacht elsüllyed, az órát ottfelejtjük az uszodában, az arabs telivér megkehesedik... Ezért én szerényen és praktikusan csak az eladó szigetek kínálatát szoktam böngészgetni. Trópusok vagy a sarkkör, óceán vagy tó, nekem egyre megy, csak körös-körül nagy, háborítatlan vizet lássak, ha kinézek az ablakon. Tudom, ezzel a vággyal nem vagyok egyedül...

De miért is él az emberben romantikus vonzódás egy kis földdarab után, ahol csak ő az úr, ahol nem zavarja senki, ahol élhet, mint a bennszülöttek, ahol nem üthet rajta az ellenség, ahol csak maga lehet szeretteivel? Már kisgyerekként szinte mindenkit elkap a végzetes vágy a szigetek világa után, olvasmány- és filmélményei elvezetik Stevenson kincséhez, Robinson kunyhójához, vagy ha máshova nem, hát Sodorra, ahol Thomas, a gőzmozdony pöfög. És talán van, aki újra felfedezi magának a Rejtelmes Sziget mélyén megbúvó Némó kapitányt is.

Még mielőtt J. K. Rowling megnyitotta volna milliárdos varázsboltját, az ifjúsági irodalom fejedelemasszonya Magyarországon Fehér Klára volt. Az ő hőse egy nyolcéves kisfiú, aki saját szigetre vágyik, akkorára, hogy barátai is elférjenek rajta, és a felnőttek se mászkáljanak át közben a tengeren. Apu pedig segít előteremteni a szigetet: pálmafákkal, ősnövényekkel, oroszlánokkal és elefántokkal. Átalakítják a spájzot, sátrat vernek a közepén, és Kovács Zsolinak meglesz a saját birodalma – a Lesz nekem egy szigetem 1952-ben jelent meg, és most is csodálatos olvasmány.

Sajnos igazi szigethez jutni ma már bajosan lehet, felfedeznivaló nem nagyon akad a bolygón, a szigetvásárlás pedig nem olcsó mulatság. Van azonban egy praktikus módszer: egyszerűen szigettulajdonosokká válhatunk, ha országot alapítunk a kiszemelt földdarabon.
Michael Oliver litván származású nevadai milliárdos, telekspekuláns ötven évvel ezelőtt, 1972. január 19-én kikiáltotta a független Minerva Köztársaságot egy Tonga melletti zátonyon. A trükk az volt, hogy szigetnek csak az a földdarab tekinthető, amely minimum 30 cm-rel a tenger fölé emelkedik dagály idején. A Minerva-atoll nem ütötte meg a mércét, ezért amikor Oliver egy teherhajónyi homokot szórt bele, jogilag új sziget keletkezett. Oliver arra számított, hogy a további szomszédos atollok feltöltésével egy kb. 60 000 embernek elegendő méretű szárazföldet hozhat létre – egy olyan független törpeállamot, ahol nincsenek adók, és kolbászból van a kerítés. Sajnos az egyetlen államfő, aki némi figyelemre méltatta a független Minerva Köztársaságot, maga Tonga uralkodója, IV. Taufa'ahau Tupou volt, aki a hír hallatán gyorsan felállította a tongai nemzeti gárdát, majd csapata élén partra szállt, Dugovics Tituszként lerántotta a kék alapon arany fáklyát mintázó minervai zászlót és kitűzte helyére a tongai lobogót. Így ért szomorú véget a szigetállam, amelynek sokáig csak egy internetes oldal őrizte emlékét, valamint a kétféle fém ötvözetéből készült, a szabadság nőalakját mintázó fizetőeszköz, a minervai dollár.

De hasonló miniköztársaság a mi közelünkben is keletkezett, ráadásul a közelmúltban. Egy fiatal cseh politikus, Vít Jedlička 2015-ben vetett szemet a Duna Horvátországot és Szerbiát elválasztó szakaszán a Siga nevű földdarabra, ugyanis rájött, hogy a két fél határvitája alól „kicsúszott” ez a 7 négyzetkilométeres, kb. Gibraltár-méretű terület, azaz egyik ország sem követeli magáénak az erdős ártéri zátonyt. Így született meg a Liberland nevű szabad köztársaság, amely nem volt hosszú életű, lévén a szomszédos államok rendészeti szervei nem tolerálták az új haza létrejöttét. És bár Jedlička mindent megtett az ügy érdekében, az ENSZ egyetlen egy tagállama sem ismerte el a fiatal köztársaságot, Jedličkát és Liberland friss polgárait pedig „beutazáskor” határsértésért letartóztatták. Azt azonban a mai napig jogászok vizsgálják, hogy mennyire volt jogszerű a honalapítás, illetve annak elfojtása.

Ha valaki a fentiek ellenére európai szigethez szeretne jutni, akkor a Private Islands Online kínálatából javasolnám Saba szigetét, amely Hollandiához tartozik, sőt itt található a királyság legmagasabb pontja, a 870 méter magas Mount Scenery vulkán is. Mielőtt valaki az atlaszt böngészve keresni kezdené a tulipánföldek közül kiemelkedő, szélmalmokkal tűzdelt hegyet a tengerszint alatti síkságokon, el kell árulnom, hogy Saba szigetét a Holland-Antillák környékén kell keresni, csak Sopronhoz hasonlóan népszavazással döntött hovatartozásáról, és egykori gyarmattartóját választotta, midőn sors- és szigettársai függetlenedtek. Aki tehát hozzám hasonlóan sziget után sóvárog, az számos megoldás közül választhat, azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy úgyszólván az egész emberiség szigetlakó, mivel a bolygónk kétharmada óceán. És ez az arány csak nő. Úgyhogy lehet, hogy inkább egy hegyet kéne venni.