Szimpatika – Jó cselekedet receptre

Ha akarjuk, folytatásként is nézhetjük újévi első cikkünket, melyben mindenkinek receptre írnám fel, hogy tegyen jót valakivel az új évben minél többször és érezze meg, mennyit ad saját magának és a családjának ezzel.

Drága férjemről már tudják a kedves olvasók, hogy alapvégzettségét tekintve pedagógus és több tíz évet töltött gyerekcsoportok vezetésével, ezen kívül gyakorlott színpadi ember és nem utolsó sorban hat gyermek apukája, így nem is volt kérdés számomra, hogy tökéletes Mikulás lenne. Ha nem az első szabad hétvégéjét kezdte volna éppen, ha nem lenne becsípődve a dereka, ha nem ő lenne otthon a hátország a gyerekekkel, mivel én épp ezen a szombat-vasárnapon vagyok beosztva reggeltől estig.
Amikor reggel megérkeztem a boltba, ahol előző este már minden készen állt az első 20 izgatott gyermek érkezésére, mégis összeomolva fogadott a főnököm, nem tudtam elképzelni, mi történhetett. Arra egyikünk sem gondolt, hogy a Mikulás beteg lehet, hiszen hetedik éve mindig lelkesen kopogott az ajtón, dicsérte a gyerekeket, osztotta az ajándékot, de idén lázasan ébredt reggel, és így lehetetlenné vált a szereplése. Lemondani közel százhúsz családban a programot nagyon kellemetlen, ennyi gyerek Mikulás-hitét megingatni nem szabad, de néhány óra alatt megbízható Mikulást találni 6(!) ünnepségre lehetetlen, vagy nagyon drága. Nem gondolkoztam túl sokat, mert ismerem a férjemet, és minden megfogalmazott „miért nem” mellett jóval több „miért igen” érv állt és hívtam is telefonon. Kért 10 percet, de tudtam, hogy csak azért, mert a hat műsor azért sokkoló hír.

Természetesen jött és próbálta a ruhát, olvasta a leveleket és a szemem láttára alakult át belül is igazi Mikulássá. Minden egyes találkozás a gyerekekkel egyre nyugodtabbá, egyre kedvesebbé, egyre ünnepibbé varázsolta. Vasárnap estére egy fáradt, de feldobott embert kaptam vissza, akinek nagyon jót tett a jótevő szerep. Segíteni, ha valahol szükség van ránk, meglátni és meghallani a hívó szót, lemondani esetenként a saját kényelmünkről, odatenni, amit tudunk, amihez értünk, amink van, ez a jócselekedet lényege. A változás, amit a saját életünkben indít el, az pedig egy nem várt hozomány, ezért is érdemes tenni, adni, menni, segíteni és nem csak az év végén, hanem egész évben…