Szimpatika – Harmincéves a hazai szívátültetés

Magyarországon az első ilyen beavatkozást 1992. január 3-án itt hajtották végre dr. Szabó Zoltán akkori klinikaigazgató vezetésével, amelyet három további transzplantáció követett még abban az évben. Az elmúlt három évtizedben a klinika Európa egyik vezető szívtranszplantációs centrumává vált. A jubileum alkalmából készült cikkben a szívátültetések hazai története mellett a Semmelweis Egyetem bemutatja a klinikán utógondozott transzplantáltak közül azt a pácienst, aki a legrégebben kapott új szívet.

Hoffer Krisztián november végén ünnepelte „második születésnapját”, szívtranszplantációjának 24. évfordulóját. Ilyenkor minden évben ugyanúgy torta kerül az asztalra, mint a rendes születésnapokon, és ha teheti, szüleivel és testvérével együtt mécsest is gyújt a Fiumei úti sírkertben a névtelen donorok emlékére emelt kopjafánál.  

A sorsfordító szívtranszplantációt 1997. november 29-én végezte el az akkor 18 éves Krisztiánnál dr. Bodor Elek professzor a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A fiatalember a beavatkozást megelőzően másfél évig kórházi ágyban feküdt az Országos Kardiológiai Intézetben, szinte mozgásképtelenül – olyan rossz állapotban volt, hogy ez idő alatt 38 kilósra fogyott és többször újra kellett éleszteni.

„A transzplantáció után, látva a régi, kivett szívem állapotát, az orvosom azt mondta a szüleimnek, csoda, hogy életben voltam még, és megélhettem az átültetést, mert orvosi képtelenség egy ilyen szívvel élni” – emlékszik vissza a most 44 éves férfi. Az, hogy ez mégis megtörtént, talán a családban „híres” akaratosságának is köszönhető. Ez vitte előre már gyermekkorában is, amikor veleszületett szívbetegsége miatt kicsit mindig fáradékonyabb volt a többieknél, de mégis túrázott, focizott, napi szinten konditerembe járt, és ez segítette az átültetés után is. Mint meséli, a transzplantációt követően jelentősen javult az életminősége, ugyanakkor sok időbe telt, mire visszanyerte a fizikai erőnlétét, és nem könnyű számára az sem, hogy szívátültetettként kell a felnőtt életét felépítenie.

Rangidősek között a 24 éves új szívvel

Hoffer Krisztián 24 éves új szívével rangidős abban a közösség médiás csoportban, ahol más szívtranszplantáltakkal tartja a kapcsolatot. Ez felelősség is, mint mondja, hiszen fontos számára, hogy példát és reményt tudjon adni a sorstársaknak, valamint az átültetésre váróknak. Ahhoz, hogy a transzplantáció után 24 évvel is jó egészségben éljen pszichésen és fizikailag, nagyon fontos a sport. Éppen ezért a tavalyi évben kezdeményezésére egy kis csapattal több hazai tavat is körbekerékpároztak, voltak a Velencei-tónál, a Tisza-tónál és csináltak egy kisebb balatoni kört is – idézi fel, a különböző utak során begyűjtött hűtőmágneseket mutatva. Az idei tervek között van egy több napos Fertő-tó- és egy teljes Balaton-kerülés, amelyre szeretne még több sorstársat magával vinni.

Hoffer Krisztián a legrégebbi szívtranszplantált, akinek az utógondozását is a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján végzik. Az első hazai szívátültetés itt történt meg 30 évvel ezelőtt, 1992. január 3-án, amelyet több éves koncentrált előkészítő munka előzött meg. A külföldi tanulmányutak után, először halottakon gyakoroltak, kivették, majd visszavarrták a szívet, később kutyákat operáltak szívmotor segítségével. „25-30 nővért, asszisztenst készítettünk fel arra, hogy el tudják látni a mindenkori transzplantáltat percről percre, óráról órára. Ki kellett dolgozni egy párszáz oldalas könyvet is, melyben a transzplantáció protokollját rögzítettük” – idézte fel egy korábbi cikkben az első magyarországi szívátültetést elvégző, 2015-ben elhunyt dr. Szabó Zoltán szívsebész professzor.

Az első hazai szívátültetett beteg Schwartz Sándor volt, aki 28 évet élt új szívével, 56 éves korában, 2019 novemberében hunyt el.

„A műtét után másnap, egy szombati reggelen már ki is húzhattuk a tubust és le tudtuk kapcsolni a lélegeztető gépet. Ezt követően vittem Sándornak egy pohár narancslevelet, és azt gondoltam, nyugodt hetünk lesz. Megegyeztünk ugyanis arról, hogy egy hétig nem hozzuk nyilvánosságra a műtétet, nem akartunk addig, míg a beteg nincs teljesen rendben, elkapkodva bejelentést tenni. A valóságban azonban kicsit másként alakultak a dolgok. Hétfő reggel fél hétkor csörgött a telefon, Surján László akkori egészségügyi miniszter érdeklődött, aztán a jött a sajtó is, még aznap délelőtt volt olyan újságíró, aki a klinika kerítésén átmászva próbált információhoz jutni” – idézte fel a kezdeteket az említett korábbi cikkben dr. Szabó Zoltán.

Sebészi bravúr 30 évvel ezelőtt

Az azóta eltelt 30 évben 643 szívtranszplantációt végeztek a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. 2007-ben elindult Magyarországon a gyermekek szívátültetése is a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben (mai nevén Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet), ahol azóta 72-en kaptak új szívet, így a hazai átültetések száma meghaladja a 700-at.

„30 évvel ezelőtt egy sebészeti bravúr volt az első szívtranszplantáció, és ahhoz, hogy ez megtörténhessen, hatalmas és úttörő szervezőmunkára is szükség volt. Kellett még hozzá bátorság a sebész részéről, hogy meg akarta csinálni és meg is csinálta az első ilyen hazai beavatkozást, és kellett bátorság a beteg részéről is, hogy nála végezzenek elsőként Magyarországon szívátültetést” – mutat rá dr. Szabolcs Zoltán, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika egyetemi tanára. Mint felidézte, dr. Szabó Zoltántól nyugdíjba vonulása után, 1993-tól dr. Bodor Elek vette át a stafétabotot, az ő érdeme, hogy komplex program lett a szívtranszplantáció körül. Dr. Szabolcs Zoltán ezt követően 2003-tól irányította a szívtranszplantációs programot, és maga is több mint 120 szívátültetést végzett.

A sebészi technikában számottevő változás nem történt meglátása szerint az elmúlt 30 évben. Jelentősen a műtét lényegi részének ideje sem lett sokkal rövidebb: az első átültetés 2 és fél órán át tartott, ez a rutin megszerzésével mára körülbelül 2 órára csökkent. A legnagyobb változást a program és a betegek szempontjából az országos szintű várólista és donorkoordináció kialakítása, valamint a kilökődést gátló immunszuppresszív terápia fejlődése és az utógondozás fontosságának felismerése hozta el. Ma Magyarországon az év minden napján körülbelül 60 beteg van a várólistán, akik olyan végstádiumú szívelégtelenségben szenvednek, hogy csak a transzplantáció jelenthet számukra megoldást.

Dr. Szabolcs Zoltán hangsúlyozta: a szívtranszplantációs program csapatmunka, sikeréhez akár 100-120 ember összehangolt munkájára van szükség, a takarítótól a donor gondozását végzőkön, a szív-tüdő motor kezelőjén át a szívsebészig, valamint a transzplantációs programot segítő számos társszakma képviselőéjig.

A transzplantáció öt stációból áll, ezeknek kell egymásba kapaszkodnia, hogy mind a program, mind az egyedi átültetések sikeresek legyenek. Az első lépés a donormenedzsment, amely során az agyhalott donort úgy kell kezelni, mint bármelyik intenzív osztályon fekvő beteget, annak érdekében, hogy szerveivel mások életét meg lehessen menteni. Következő lépés a recipiens, a szervet kapó beteg megfelelő kiválasztása, majd a donorszerv kivétele és behelyezése. A műtétet magas szintű intenzív terápiás posztoperatív kezelés követi, ami súlyos esetekben akár hetekig-hónapokig is tarthat, az utógondozás pedig az érintett egész életét végigkíséri.

A Városmajor, mint Európa vezető szívtranszplantációs központja

„Az elmúlt 30 év alatt több állomáson keresztül eljutottunk oda, hogy Európa egyik vezető szívtranszplantációs centrumává vált a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika. Minden lépésnek megvolt a maga kulcsmomentuma, kiemelten fontos volt ugyanakkor az első, amelyet dr. Szabó Zoltán tett meg. Az általa végzett úttörő munka nélkül nem lennének meg azok az eredményeink, amikre ma büszkék lehetünk” – hangsúlyozta dr. Merkely Béla klinikaigazgató, a Semmelweis Egyetem rektora. Mint visszaemlékezett, még fél éve sem dolgozott a klinikán, mikor folyosói pletykákból hallotta, hogy éppen zajlik az első szívátültetés. Fiatal, kíváncsi orvosként sikerült bejutnia a műtőbe, és amit ott látott, egy életre meghatározó élmény volt számára. Az akkori team tagja volt dr. Szabolcs Zoltán is, ő varrta össze a bőrt az új szív beültetése után.”

A rektor kiemelte: a szívtranszplantációs program szempontjából fontos lépés, hogy 2012-től már egy egységes klinikán zajlik a beavatkozás (ekkor jött létre a szakterületek egyesítésével a városmajori klinika a ma ismert formában), és megalakult a transzplantációs intenzív osztály, ami kifejezetten a műszívkezelések és a szívátültetések célját szolgálja. A műtéti aktivitás növelésében fontos lépés volt 2013-ban az Eurotransplanthoz való csatlakozás, valamint a műszív-program elindítása.

„A humánerőforrás fejlődésével eljutottunk oda, hogy dedikált, több mint 20 főből álló szívtranszplantációs orvos-teamünk alakult szívsebész, aneszteziológus, intenzív specialista, kardiológus, belgyógyász, immunológus, rehabilitációs szakember részvételével. A fejlesztési folyamat koronája pedig egy új, kifejezetten a szívtranszplantáltak műtét utáni ellátását biztosító, 10 egyágyas szobából álló posztoperatív transzplantációs osztály, amely a 11 éve meglévő, nyolcágyas, magas színvonalon felszerelt, speciális műszív és szívtranszplantációs intenzív osztály mellett jön létre” – mondta el dr. Merkely Béla. „Az új osztály még az idén elkészül, és ezzel minden tekintetben Európa csúcsszínvonalát tudjuk biztosítani” – tette hozzá.

„Nagyon sokat fejlődött a keringéstámogatás is, jelenleg 10-12 olyan beteg van a várólistán, akik tartós műszívvel élnek, az instabil állapotban lévő betegek pedig átmeneti műszívet kaphatnak. Nem véletlen, hogy a Városmajor az ECMO (extracorporális membrán oxigenizátor) kezelés bástyája, amit a COVID-19 alatt is bizonyított” – mutatott rá a rektor.

Magyarország nemzetközi összehasonlításban az 5-6. helyen áll az egymillió lakosra jutó szívátültetések számában, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika 2019-re pedig európai szinten elérte a második helyezést a legtöbbet transzplantáló centrumok sorában. A COVID-19 járvány nemzetközi szinten a szervátültetések számának csökkenését vonta maga után, ám a klinika kész arra, hogy a pandémia lecsendesedésével ismét a lehető legmagasabb számban végezze a szívtranszplantációs beavatkozásokat.

Fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem