Szimpatika – Mitől függ, hogy milyen csapadék esik télen?

Hó lesz vagy eső, esetleg ónos eső? A légrétegek hőmérsékleti viszonyai a meghatározóak.

Hó akkor hullhat, ha a talajtól a felhőig mindenütt fagypont alatti a hőmérséklet: a felhőben hópelyhek, hókristályok képződnek, amelyek lefelé tartó útjukon végig fagyos környezetben járnak, így hópelyhek formájában érik el a talajt. A hópelyhek formája és mérete a felhőkben uralkodó hőmérsékleti viszonyoktól, páratartalomtól, légnyomástól és széltől függően rendkívül sokféle lehet, a klasszikus csillag alakú pelyhek csak egy kis részét képezik e repertoárnak. Számtalan különféle típusú hókristályról készült mikroszkópos felvételt nézhetünk meg itt.

Előfordul, hogy a talajtól a felhőig tartó fagyos légrétegek közt szendvics jellegűen kialakul egy vastagabb réteg, amelyben fagypont feletti a hőmérséklet. Ha a hópelyhek ezen a rétegen keresztül esnek lefelé, megolvadnak, majd az alul lévő, ismét fagyos rétegben a már vízcseppként zuhanó csapadék túlhűl. Ha ez a talajra, tereptárgyakra érkezik, a becsapódásakor ráfagy. Ilyenkor találkozhatunk a legkellemetlenebb, legveszélyesebb téli csapadékkal, az ónos esővel.

Amikor a melegebb légréteg vékony (a szendvics is laposabb), a hópelyhek ugyan félig-meddig megolvadnak, majd lejjebb esve egy vastag, hideg rétegen át érik el a talajt. E vastagabb, hideg rétegben a félig fagyott cseppek képesek teljesen megfagyni, így nem túlhűlt cseppként, hanem aprócska jéggolyókként esnek, ebből lesz az a csapadékforma, amelyet a zörgő hangjáról könnyen felismerünk: a fagyott eső.

Vannak érdekes átmeneti formák, mint a hódara, vagy idegen, ám gyakran használt szóval graupel. Ez olyan hóból jön létre, amely ugyanúgy rendes hópehelyként született, ám „viszontagságos gyerekkora” volt, vagy épp „rossz társaságba keveredett”: túlhűlt páracseppecskékkel vegyült. A fagyott pelyhekre zúzmaraként rakódnak rá a levegőben lévő túlhűlt páracseppek, így sok légbuborékot tartalmazó, puha, de szilárd minihógolyókból álló forma hullhat. Ez a csapadékforma gyakori a tél kezdetén és végén, vagy épp a hózáporok részeként.