Szimpatika – Postás randi ajánlva

Anya megnézte az Ízek, imák, szerelmek című filmet, és úgy érezte, az élet többet kell, hogy tartogasson számára. Le is lépett Indiába Vajk bácsival, a rajztanárommal, hogy kuszkuszt termesszen. Nem tudom, hogy boldogul, rájött-e időközben, hogy a kuszkusz tésztaféle és nem Indiából származik. Vajk bácsi nyilván kapizsgál valamit, mert ő már visszajött, mondván, hogy nem bírja az erőset, és a sok currytól nemcsak kijött az aranyere, de a budira is poroltóval járt.

Apukám nagyon jó parti, mert postás. És neki ez nem a munkája, hanem a hivatása. Annyira, hogy a szíve fölött, a mellkasán van egy tetoválása, ami egy lepecsételt borítékot tartó hollót ábrázol. Akart egy bianco ajánlott küldemény feladóvevényt is varratni a bicepszére, de arról szerencsére lebeszéltük.

Mit kell tudni apukámról? Először is nagyon sportos. Simán felfut naponta százszor a lakótelepi lépcsőkön a tizedikre, és csak akkor káromkodik, ha elírták a lépcsőházat. Tehát háromból kétszer. A vérnyomása extrém alacsony, ami jól jön egy postásnak, mert reggel nyolcra már legalább egy tucat nyugdíjas kínálja meg kotyogós kávéval. Ilyenkor kidülled a szeme, mint Homer Simpsonnak, ami nem túl szelfi-kompatibilis, ezért javaslom, ne délelőtt randizzanak először.

Fizikumát tekintve egyébként is roppant robosztus ember. Bármennyi levelet elcipel a táskájában. Hasznos tulajdonság, ha majd vásárolni tetszik menni vele a plázába. A világ összes szatyrát elbírja. Akár futólépésben is, ha esetleg kergeti egy kutya.

Az állatokkal egyébként rendkívül jól bánik. Meg se rezzen, ha a gatyaszárát cibálják, oldalba pisálják vagy felugrálnak rá. Egyszer egy burmai piton combig benyelte, de ő csak akkor telefonált állatorvosért, amikor már kézbesítette az elsőbbséggel feladott amorf küldeményt. Ha egy harci kutya ráharap a karjára, akkor is csak szelíden masszírozza a heréjét, amíg enged a szájzár. Egyébként ez a heremasszírozás dolog nem a hobbija apukámnak, nem kell félni.

Apa roppant okos ember. Fejből tudja az összes irányítószámot Tiszacsernyőtől Csokonyavisontáig. Általában könnyen jegyez meg dolgokat. Jól jön közös verstanuláskor, meg ha emlékezni kell, hogy négy és fél éve hova tettük az elektromos hajegyenesítő fésű jótállási papírjait.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy az országos kézírás­olvasó versenyen második helyezést ért el. Nem kis eredmény, főleg, hogy csak az évtizedek óta veretlen bajnok előzte meg, aki tudjuk, hogy háziorvosokon edződött patikus.

Nagyon becsületes. Sokat mondják a postásokról, hogy nem is viszik ki a levelet, de ez nem igaz. Azt persze nem tagadom, hogy az iskolai papírgyűjtéseket a mi osztályunk mindig toronymagasan megnyerte, és a bográcsozáshoz is mindig akadt gyújtós, de ezek főleg szórólapok voltak vagy olyan hivatalos levelek, amik senkit sem érdekelnek.

Remélem, felkeltettem az érdeklődését apukám iránt. Ha esetleg levélben tetszik randira hívni, a pontos és olvasható címzésre tessék nagyon figyelni, mert ahogy a nagy coachok mondják: sosincs második esély az első benyomásra.