Szimpatika – Édesanyák rémálma: a csecsemőkori kólika

A 2016 óta a Róma IV. kritériumoknak megfelelően definiált és osztályozott állapot a kisdedek mintegy ötödénél fordul elő. A Róma IV. kritériumrendszeren túl a nemzetközi szakirodalom az intenzív sírásos periódusok számát és gyakoriságát figyelembe véve határozza meg a kólikát; az ún. „3-as szabály” (Wessel-kritériumok) alapján. A kólika nem más, mint az egyébként egészséges csecsemőknél jelentkező intenzív sírás, ami naponta több mint 3 órán át tart, hetente több mint 3 napon fordul elő, és ez legalább 3 héten keresztül fennáll − jellemzően a baba kéthetes és négy hónapos kora között.

A kólika nem szélgörcs

A sírásos időszakok sokszor ugyanarra a napszakra esnek, tipikusnak mondható a késő délutáni, esti sírásidőzítés. A sírás hirtelen, bármilyen meghatározható ok nélkül kezdődik el, és szinte lehetetlen megvigasztalni a síró, kivörösödő arcú, nem ritkán grimaszoló csecsemőt.

Sokan bélműködési zavart, puffadással járó kellemetlenséget vélnek a háttérben meghúzódni, ugyanis a csecsemők hasa sokszor feszes a kólikás sírások alatt, és felhúzott combos pozícióval társul a sírás, mintha hasi fájdalmain szeretne segíteni a csecsemő. Érdekes módon, a kólikával összefüggésbe hozott bélműködési zavar tényét eddig nem sikerült egyértelműen alátámasztani. Korábban úgy vélték, hogy a levegő nyelése okozta puffadás tehető felelőssé a szűnni alig akaró sírásért. Mára már bebizonyosodott, hogy a levegőnyelés nem az oka, hanem a következménye a sírásnak. Ezzel is magyarázható az, hogy a puffadás elleni, illetve szélhajtó készítmények alkalmazása nem minden esetben eredményre vezető.

Hangsúlyozandó, hogy a kólikás esetek döntő többségében semmiféle kóros elváltozás nem mutatható ki. Mindössze az esetek 5%-ában igazolható székrekedés, tehéntejfehérje-allergia, refluxbetegség, laktózintolerancia, fájdalommal is járó bakteriális vagy vírusos fertőzés, vagy traumás sérülés a panaszok okaként.

Ennek ellenére a szülők aggódnak, félnek, vegyes érzelmekkel teliek: sokan úgy érzik – különösen az első gyermekes szülők −, hogy kudarcot vallottak, és nem alkalmasak a gyermekneveléssel járó feladatok ellátására. Amennyire nem ismert a panaszok pontos kiváltó oka, olyannyira nincs magas szintű evidenciával támogatott terápiás módszer sem. Tény azonban, hogy a csecsemőkori kólika önlimitáló jellegű, és a probléma megoldását az idő hozza magával: előbb-utóbb, jellemzően 10−12 hetes korára ugyanis minden csecsemő „kinövi” a kólikás sírását.

A kólika valós okai után kutatva felmerül a környezeti faktorok (fény, zaj, dohányfüst stb.), a pszichológiai tényezők, a családon belüli erőszak, a szülők szorongásának kérdése éppen úgy, mint a bélrendszeri mikrobiom egyensúlyának a felborulása. Ez utóbbi az elmúlt évek kutatatásainak a fényében különösen nagy hangsúlyt kap.

Ma úgy vélik, hogy a csecsemőkori hasfájás hátterében az újszülöttek/csecsemők érési, alkalmazkodási, önszabályozási folyamata áll, ami során – többek között – próbálnak alkalmazkodni a kinti világ ingereihez, és próbálják felvenni az alvás-ébrenlét ritmust. Ennek értelmében a sírás és kólika az önmagát megnyugtatni még nem képes csecsemő megzavart alkalmazkodási folyamatának a kifejezése lehet.

Statisztikák és kutatási eredmények a csecsemőkori kólika kapcsán

– A kólika a csecsemők 10−30%-át érinti (egyes vizsgálatok alapján 40%-ot is), és előfordulási gyakorisága körülbelül azonos a fiúknál és a lányoknál.

– Ugyanolyan valószínűséggel lesz kólikás az anyatejjel táplált csecsemő, mint a tápszerrel etetett társa.

– Nem találtak összefüggést a kólika előfordulásának gyakorisága és az anya életkora, illetve terhességének lefolyása között. Az sem befolyásoló tényező a kólika szempontjából, hogy hányadik gyermekként születik a családba a gyermek.

– A kólika nem az anya hibája; szakképzett terapeuták kezei között is legalább kétszer annyit sírnak a kólikás kisdedek, mint a nem kólikások.

– A kólikás csecsemő nem válik szükségszerűen nehezen kezelhető gyermekké vagy felnőtté. Bizonyított, hogy a későbbiekben annak a gyermeknek sem lesznek gyakrabban alkalmazkodási vagy pszichés problémái, aki csecsemőkorában sírós, kólikás volt.

– Újabb tanulmányok arra mutatnak rá, hogy a cigaretta füstjének kitett csecsemők hajlamosabbak a kólikára, mint a tiszta levegőt szívó társaik.

Patikaszerek a kólikás panaszok enyhítésére

Amennyiben a kólikás panaszok a bélgáz fokozott jelenlétével hozhatók kapcsolatba, a különféle puffadás elleni szerek alkalmazása eredményre vezethet.

Nagy múltra tekint vissza a különféle gyógynövények – elsősorban teaként való − alkalmazása. Az ánizs, az édeskömény, a konyhakömény és a kapormag készítményeit is többen alkalmazzák a kólikás panaszok enyhítésére. Tény azonban, hogy ezeknek a gyógynövényalapú szereknek az alkalmazása nem minden esetben nyújt kielégítő megoldást, és többen arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyermek (gyógy)teákkal való teleitatása előnytelenül befolyásolja a csecsemő táplálékfelvételét.

A bélflóra pro- és prebiotikumokkal való támogatása

A bélflóra, aminek az életkorral összefüggő érési folyamatáról egyre több információval rendelkezünk, kulcsszerepet játszhat a kólika megjelenésében. A bélflóra relatív éretlensége vagy egyensúlyának zavara egyaránt vezethet a bélmozgások megváltozott dinamikájához csakúgy, mint abnormális gázképződéshez és következményes puffadáshoz, illetve a gyakori és intenzív síráshoz. Azaz, ha nem a megfelelő baktériumok és nem a megfelelő számban élnek az újszülöttek vagy csecsemők béltraktusában, az gasztrointesztinális problémákat vonhat maga után.

Több vizsgálat igazolta, hogy a Lactobacillusok és Bifidobacteriumok magasabb száma az egészséges bélműködés egyik alapvető feltétele csecsemőkorban. Némi evidencia támogatja azt, hogy a szoptatott csecsemőknek adott Lactobacillus reuteri (orális cseppként) javítja a kólikás panaszokat, miközben nem okoz mellékhatásokat. Megállapítható, hogy a magas Lactobacillus-szám az anyatejes táplálás során gyakrabban biztosított, mint a tápszerrel etetett gyermekeknél. Törekedni kell tehát arra, hogy anyatej hiányában olyan (anyatej-helyettesítő) tápszert kapjanak a csecsemők, amik pro- vagy prebiotikumtartalmuk révén hozzájárulnak ahhoz, hogy a bélben az említett jótékony baktériumok megtelepedhessenek, és ott elszaporodhassanak.

Alternatív módszerek

– Többen hasi masszázst javasolnak a kólikás panaszok enyhítésére, illetve a gyermek speciális pózban való tartását, hordozását ajánlják; ilyen lehet például a hasával lefelé a karra fektetés, vagyis a gyermek „lajhártartásban” való fogása. A túlzásba vitt masszázs kapcsán többen a csecsemő túlstimulálásától intenek óva, mások pedig annak egyértelműen előnyös oldalára, a gyermek-szülő közötti kötelék szorosabbá tételére hívják fel a figyelmet.

– Léteznek antikólika cumisüvegek is, amiket a cumisüvegből történő levegőnyelés minimalizálására fejlesztettek ki.

– Vizsgálják az akupunktúra kólikás panaszokra kifejtett hatását is, egyelőre azonban nem sikerült kedvező hatást igazolni.

– A kólika kezelését illetően korábban voltak próbálkozások az anya diétás megszorításaival, amik – egészséges, szoptatott csecsemőknél − nem vezettek eredményre.