Amit az óvodáskori „felvilágosításról” tudni érdemes

A szexuális felvilágosítás hallatán leginkább mindenkiben egy konkrét negatív emlék sejlik fel – általában tart tőle szülő, tanár, gyermek egyaránt.

Valójában a gyermekek nagy része kamasz koráig alig hall megfelelő formában a szexről, a testiségről, az interneten viszont számtalan olyan tartalomhoz jutnak hozzá, ami nem az életkoruknak megfelelő módon tálalja számukra az információkat.

Sokunkban ott él egy általánosiskolai emlék, amikor a lányokat és a fiúkat külön terembe küldték, és egy idegen felnőtt vagy a biológiatanár, esetleg a védőnő elkezdett beszélni a nemi érésről, a gyermek fogantatásáról, a szabályos óvszerhasználatról. Filmeket vetítettek le a témában, de a sok felmerülő kérdés és érzés nagy része kibeszéletlenül maradt. Kínos nevetések, bohóckodás, pad alá csúszás, amit otthon, titokban könyvekből, újságokból, később az internetről való tájékozódás követett...

A saját testhez, a testiséghez való kiegyensúlyozott viszony kialakítása egy hosszú folyamat, ami nem egy alkalmi, szülőkkel folytatott beszélgetés, vagy egy szexu­ális felvilágosító óra keretei közt tud megvalósulni. Ez a nevelés folyamatába kell, hogy belesimuljon, minden esetben a gyermek életkorának megfelelő magyarázatokkal, gyakori, őszinte beszélgetésekkel.

Ehhez az első lépés felnőttként, szülőként, hogy megvizsgáljuk saját viszonyunkat a szexualitáshoz. Ha tudatosítjuk magunkban, számunkra mi jelent nehézséget a téma kapcsán, illetve végiggondoljuk, hogy megvan-e a megfelelő szókincsünk ahhoz, hogy gyermekünkkel a testiségről beszéljünk, magabiztosabbá válhatunk. Ne várjuk el magunktól azonban, hogy minden esetben lazák, természetesek legyünk – gyermekünk kifejezetten hálás lesz azért, ha látja, szülei is képesek zavarba jönni.

A szexuális nevelés tehát nem egy külön terület, sokkal inkább a gyermeknevelés szerves része, egy folyamat, mely már egészen kicsi korban elkezdődik. Ennek alapja a gyermekkel folytatott folyamatos, nyílt kommunikáció a saját testről, szexualitásról, az ide kapcsolódó érzelmekről.

A szexuális nevelés egyik fő célja, hogy gyermekünk tisztába kerüljön a saját testéhez való viszonyával, tehát hogy megtanulja, mi az, amire szüksége van, mi esik jól számára és mi az, amit el kell utasítani. Megtanulja észrevenni teste jelzéseit, illetve tudja, hogy egyedül ő rendelkezik felette, vele kapcsolatban döntéseket kizárólag ő hozhat.

Ha a szexuális nevelést egy nagy folyamat részeként értelmezzük, minél korábbi életkorban érdemes elkezdeni azt. Már az egészen kicsi, 3-6 éves gyermekek is érdeklődést mutatnak a saját testük és a másik nem testi tulajdonságai iránt. Ez a természetes, egészséges pszichoszexuális fejlődés része. A papás-mamás, orvosos vagy a kisbaba születésével kapcsolatos szerepjátékok a szexuális kíváncsiság játékos manifesztációi. A médiában sajnos gyakran szűrő nélkül találkoznak nem életkoruknak megfelelő szexuális tartalmakkal, megleshetik szüleiket, vagy éppen a testvér érkezése kapcsán tesznek fel kérdéseket. A gyerekek felmerülő kérdéseire életkoruknak megfelelően fogalmazva mindig választ kell adni, ebben sokat segítenek a szerkesztett tematikus mesekönyvek is.

Fontos, hogy olyan bizalmi légkör legyen otthon, amiben a gyerekek fel merik tenni kérdéseiket. El kell mondani gyermekeinknek, hogy a felnőttek, ha szeretik egymást, össze szoktak bújni, de csak akkor, amikor szeretnék – tehát saját döntések mentén –, illetve azzal, akivel szeretnének. Meg kell tanítani a kicsiket arra, hogy a fehérnemű alatti testrészek autonómok, tehát csak az láthatja azokat, akinek megengedjük, illetve nem szabad olyan dolgot hagyni, ami kellemetlen számunkra. Ez az ún. „fehérnemű-szabály”, amivel megalapozzuk a test tulajdonjogával kapcsolatos tudást. A testtudatosság kialakítása azért is fontos, mert aki nem, vagy csak bizonytalanul képes megnevezni testrészeit, jobban ki van szolgáltatva a szexuális zaklatás terén is: nehezebben meséli el, ha olyan tapasztalatok érték, amelyek bántják őt.

A magyarázatoknál, beszélgetéseknél vezérelv, hogy azt beszéljük át óvodás gyermekeinkkel, amire rákérdeznek és úgy, ami életkoruknak megfelelő, ugyanis ha túl sok és megterhelő az információ számukra, megijedhetnek, szoronghatnak, bűntudatuk vagy szégyen­érzetük alakulhat ki. Fontos továbbá, hogy amikor egy óvodás érdeklődése fellendül, és felfedezi a szexualitását, esetleg onanizál, váratlan viselkedést produkál (pl. letolja a bugyiját, meglesi a társát), soha ne reagáljunk megszégyenítőleg, ne büntessük, hiszen ezen élmények jelentős hatást gyakorolhatnak hosszútávon is, befolyásolva a saját testhez való viszonyt, szexualitáshoz való hozzáállást.

Az egészséges pszichoszexuális fejlődéshez a gyermekekkel tabuk, titkok nélküli nyílt kommunikáció által vezet az út. Szülőként a felmerülő kérdéseket a gyermekek nyelvén, életkoruknak megfelelő komplexi­tásban igyekezni kell mindig megválaszolni, hogy gyermekünkből egészséges, boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élő felnőtt lehessen.

Szimpatika akció

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Kvíz

Olvassa el a Szimpatika magazint és válaszoljon a kérdésekre!

Tematikus kvíz

Böngésszen a honlap cikkei között és válaszoljon a kérdésekre!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!