Macskafogó

2021. 08. 24.
Pont olyan nyugalmasan indult a rendelés, mint mindig. De ma senkinek nem jutott eszébe, hogy a homlokát törölgesse vagy a nyakát legyezgesse, mert egyik pillanatról a másikra akkora lett a felfordulás, hogy csak na.

Jóskabá utólag azt mondta, ha ez nem az ő jelenlétében történik, akkor bizony el sem hiszi, hogy megtörtént. A professzor, akinek minden, világban megesett dologról volt tudomása, mert annyit olvasott, szintén csak meredten állt, és egyre tudott gondolni, hogy de jó, hogy ez a dolog nem ővele esett meg éppen.

Aznap egyébként érkezett a rendelőbe egy srác is, akinek igen csúnya seb volt a lábszárán, amiről utólag a röntgenfényben kiderült, hogy sípcsonttörés, na, még ő se tudott betelni a váróteremben alakuló helyzettel, és mindent elkövetett, hogy videóra vegye az esetet, még mielőtt elviszik a gipszelőbe. Fel is hívta a barátnőjét, hogy siessen azonnal a helyszínre, de nem a törött lába miatt, hanem a világszenzációs sztori miatt, ami itt zajlik a rendelőben, és amit fel kell venni, mert legalább egymillió lájkot fognak rá kapni a jutyubon. A lány pár percen belül meg is érkezett két követőjével, akik mind kamerás mobillal meg szelfibottal jöttek, sose lehet tudni. És persze jelen volt még Mártika mint görög kórus, aki hamar felmérte a helyzetet, és csak annyit mondott, ó, te jó szagú málnabokor. És falfehér lett az arca. Ideje elárulnom, mitől is ájuldozott, izgett-mozgott, hüledezett és hápogott a rendelőintézet sok látogatója aznap délután. A váróterem kellős közepén álldogált egy rémült tekintetű nénike csupa horgolt csipkében és kötött kalapban, a bágyadt nyár minden rózsaszínje meg aranyló narancsa ott tündökölt a ruháján kézimunka formájában, apró kis cseresznyék, sárga nárciszkák, csüngő harangvirágok, kék fecskék és ezüst halacskák lengtek és virítottak rajta selyemszálakból meg cérnákból, igazán üdítő látvány volt. Csakhogy Zizi néni bal karjában egy valódi állat is díszelgett, egy hófehér, hatalmas perzsamacska meredt tekintettel és rémisztő, fújtató szájjal, akire ha ránézett az ember, a hátán is felállt a szőr. Zizi néni mozdulni se mert, ha ugyanis megpróbált leülni vele, a Pisti cica azonnal belevájta a karmait húsos karjába, amiből már amúgy is több lyukon át csepegett a vér. Zizi néni ilyenkor visszafojtott hangon, de rettenetes átéléssel feljajdult, ám nem tudta ledobni a cicát, az ugyanis egy hatalmas pamutgombolyagba volt csavarodva, a gombolyag vége pedig a kötőtűre volt felfűzve, ami viszont a cica hátsója irányába szúrt, ahányszor csak megfeszült a fonál.

Az előzmény, hogy Zizike az ebéd utáni sziesztát is a kötésével töltötte, a Pisti cica pedig szokásos helyén, Zizike ölében. Így történt, hogy elaludt a cica is meg a gazdi is, a hatalmas fonálgombolyag pedig fogta magát, és alaposan összekötözte őket. Az ébredés már véres volt és keserves, nem volt szabadulás, nem volt langyos tejecske se, csak a kötőtű szúrása, meg a Pisti cica marása. És aztán az egyetlen reményteli ötlet, a rendelő. A halálra sápadt Márti néni nem sokáig tűrte a tétlenséget, összeszedte magát, odalépett hozzájuk, majd egy hirtelen mozdulattal hátulról megmarkolta Pisti cicát azzal a gondolattal, hogy majd elrántja Zizi öléből, még mielőtt a macska karmolni tudna. Csakhogy a dolgok nem mennek ilyen egyszerűen, mert a macskával együtt Zizi néni is alaposan megbillent, a karmolás, a visítás, a sziszegés és a többi viszont maradt. Shüleky professzor elmélázva csak annyit mondott, az őrült szenvedély akár gyilkolni is képes, de neki hoztak egy pohár vizet, amitől jobban lett. Jóska bácsi viszont azt kérdezte, szabad-e ollóval közbeavatkozni, mert akkor igen egyszerűen ki lehetne szabadítani a cicát a kötőtű fogságából, mire Zizi néni felzokogott, amiből azonnal lehetett tudni, hogy szó se lehet róla. A törött lábú fiatalember néhány követője próbálta Pisti cica figyelmét elterelni egy kis miaúzással meg cicicizéssel, de erre is csak a karmai meresztgetése volt a válasz, majd Zizi néni visítása.

Elfogytak az ötletek, már csak az orvostudomány bölcsességében bíztak, vagy a csodában. Na, meg Lilla nővérben. Aki mint egy fénysugár, egyszer csak megjelent, egyik kezében egy kis vatta, másikban egy olló, harmadikban egy injekció, a szemek rámeredtek, a szájak elnémultak… Csak Zizi néni zokogott fel, hogy kérem, nővérke, ne injekciózza el a cicámat, de abban a pillanatban az injekcióstű vége az ő fenekébe állt bele, a vatta pedig Pisti cica pofájára lapult, amitől az nyomban elaludt, még mielőtt újra belevájta volna a karmait Zizi nénibe. Ezután nyissz, Lilla nővér elvágta a féltett fonalat, a macskát kibogozta, beletette egy kartondobozba, aztán így szólt:

– Drága Zizi néni, a popsijába Tetanuszt kapott, pár nap múlva elfelejti. Pisti cicát elkábítottam, tíz perc múlva felébred, addig tessék vele hazaérni. A kézimunkát pedig tartsa távol a macskától, a macskát meg a rendelőtől. Hát, így esett. Most meg üres a nagy váróterem, üres az utca is, mintha mi sem történt volna.

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!