Szimpatika – A lustaság fél egészség

– Szia Manyikám! Elnézést a késésért, de az én Lajosom olyan lusta, a garázskapu kinyitása és az indulás között alszik egyet pihenésképp.

– Az euró púnióban már nem lehet azt mondani, hogy lusta. Mostantól úgy hívják: elszántsági fogyatékkal élő.

– Ez olyan píszizés, mint mikor a Lakatos Panni elhízott, mert minden nap megevett egy tepsi rétest, de plusz szájznak kellett hívni, nem dagadéknak?

– Ahogy mondod. Test-pozitívnak kell lennünk Arankám.

– De hát a Lajos olyan lusta, hogy a csepegő eresz alá egy éve lerakott egy lavórt, „holnapig”. Amikor kiégett a kinti villany, kivette az izzót, de háromszor fialtak fecskék a búrába, mire visszatette.

– Alulmotivált. Dicséred eleget?

– Hogy a penészbe dicsérném, amikor álló nap feszt a tévét bámulja. Foci-Eb, Olimpia, de a Pócsmegyer-Pusztaapáti rangadót is inkább nézte, minthogy kivigye a szemetet. Éjféli meccs volt, csak a fejlámpák látszottak. Mint valami lassú szentjánosbogarak.

– A sport szent dolog a férfiaknál.

– Mármint nézni, mert a Lajos szakközépben mozgott utoljára tesiórán. Azóta nem is pakolta ki a tornazsákját. Még érződik rajta a 8X4 szpré meg az izomlazító kenőcs szaga. Mondjuk nem tudom, mit lazított vele, mert izmot még nemigen láttam rajta.

– Azt mondják a szihológusok, hogy pozitív visszajelzésekkel tudod meghozni a kedvét a cselekvéshez. Mondjuk, ha kinyit egy sört, dicsérd meg, hogy milyen ügyesen levette a kupakot az üvegről. Ezen majd belelkesül. Először a hűtőnél sertepertél, de pár hét, oszt azon veszed észre magad, hogy zoknit párosít.

– Az én uram inkább kiszárad, de ki nem bont magának egy sört sem, ha én nem viszek neki. Zokni párosítás? Vettem neki “hétfő, kedd, szerda…” feliratú zoknikat, hogy egyszerű legyen megtalálni a párját. Egy pénteket meg egy vasárnapot hordott egész héten múltkor, és dünnyögött, hogy inkább „január, február…” feliratosak kellenének.

– Mert elhatározáshiányban szenved.

– Az ő elhatározáshiányától inkább én szenvedek. Fiatal korunkban a leánykérést is csak húzta. Már nyolc hónapos terhes voltam, amikor pont előttem kikötődött a cipője. Letérdelt, apám meg gyorsan odaszaladt, hogy áldásom rátok.

– Olyan ez, mint a hormonhiány, csak neki igényhiánya van. Régen én is vödör vízzel locsoltam az uram, amikor néha akár késő hat óráig is heverészett reggel az ágyban kapálás helyett. Volt, hogy a gereblyenyéllel is odacsaptam neki, de ma már tudományosan kezelem. Például a gyárban szidják, hogy keveset dolgozik, de én otthon megdicsérem, mert minél kevesebb autóalkatrészt készít el, annál többet tesz a környezetért. Tulajdonképpen nem is rest, hanem környezetvédő.

– Az én Lajosom csak annyiban figyel a környezetvédelemre, hogy a zuhanyzóba pisil, ne kelljen az a sok víz lehúzni a vécét. Kivéve amikor zuhanyzik.

– Ne zsörtölődj annyit. Nézd meg az elefántokat. Cammognak, aztán mennyivel tovább élnek, mint a pörgős kolibrik. A Wesztbaum Frici is készült a maratonra, futott minden nap, aztán halálra gázolta egy szelfiző kamionos.

– Ha csak ezen múlik, az én uram örökké él. Egyszer futott 12 métert Balatonon, hogy elcsípje az utolsó üres asztalt a sült halasnál. Úgy zihált utána, hogy a vízimentő szívmasszázst akart adni neki. Amikor mesterségesen lélegeztették volna, ordított, hogy ki ne kaparják a szájából a hekket.

– Na látod, hogy fölösleges a kapkodás. A japánkínaiaknál is van ez az izé… taoizmus vagy maoizmus. A mozdulatlanságban rejlő mozgás. A te Lajosod nem lusta, hanem taoista mester.

– Végül is igazad van. Nézhetjük a pozitív oldalát. Nem járkál el csajozni, kocsmába, nem császkálja össze a frissen mosott metlahit a konyhában. Úgy általában nem sokat zavarog a konyhában. Nincsenek hülye hobbijai. Még az ágyban sem forgolódik. A macska órákig megalszik a hasán.

– Ugye mondtam! Örülj neki, hogy ilyen antimozgás-tudatos a Lajos. Azért a bikakábelt, amit egy hete kölcsönkért a kocsihoz, ma estig hozza vissza, mert ha sokat tököl, leverem az epéjét a redőnyhúzóval!