Szimpatika – Ki vigyáz a hozzátartozó lelkére?

A gondoskodás általában rengeteg különböző érzelmet felkavar az emberekben, ezek egy része pozitív, míg más részük negatív. Gyakori az állandó frusztráció és düh jelenléte. Ezek általában arra utalnak, hogy meglehetősen kifáradtunk és egy kis pihenésre volna szükségünk. Szerencsés, ha ilyenkor van lehetőségünk odafigyelni a testünk és lelkünk jelzéseire, és megtenni magunkért azt, amire szükségünk van: legyen az egy séta, beszélgetés egy baráttal vagy egy átaludt éjszaka.

Azt már mindannyian tudjuk, hogy a közvetlen személyes gondoskodást nyújtó hozzátartozók sokszor kimerültek és leterheltek – ám arra már kevesebben gondolnak, hogy ha valaki a távolból támogatja demens szerettét, akkor igen gyakori a szorongás és aggodalom megélése. Időnként azzal kapcsolatos bűntudat is megjelenik, hogy nem tudunk eleget tenni családtagunkért és nincs lehetőségünk vele kellő időt tölteni. Az is lehet, hogy féltékenységet élünk meg azzal a rokonunkkal kapcsolatban, aki viszont állandóan jelen lehet az idős szerettünk életében. Amennyiben ilyen és hasonló érzésekkel küzdünk, fontos tudatosítanunk magunkban, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk az adott körülmények között. Sok más, hasonló cipőben lévő ember is ilyen érzéseket és gondolatokat él meg, nem vagyunk ezzel egyedül.

Akár a mindennapokban, akár a távolból nyújtunk személyes gondoskodást, ugyanúgy lényeges az, hogy legyen időnk önmagunkra, a feltöltődésre. Táplálkozzunk egészségesen és maradjunk fizikailag aktívak. Jó ötlet lehet csatlakozni egy hozzátartozói támogató csoporthoz – akár személyesen, akár online módon. Ha találkozunk más személyes gondoskodást nyújtó személyekkel, az csökkentheti feszültségérzetünket és magányunkat ebben a helyzetben. 

A gondoskodás senkinek sem könnyű – sem a demenciával élőnek, sem a hozzátartozóknak. Mindenki áldozatokat hoz és kompromisszumokat köt. Azonban nem kell egyedül végig járnunk ezt az utat: ne féljünk segítséget kérni és kérdezni!