Szimpatika – Egészséges az élsport?

Zsúfolt, sporttal teli nyár után hamarosan újrakezdődnek a bajnokságok, és némi pihenő után olimpikonjaink is folytatják a sokszor embertelen felkészülést a következő évi világversenyekre. Szurkoltunk, tapsoltunk, büszkék voltunk – de ritkán ejtünk szót azokról a kockázatokról, amelyeket az élsportolók vállalnak az eredmények érdekében. Azt gondoljuk, sokszor az egészségüket, sőt akár az életüket veszélyeztetik a sikerért, és a laikus könnyedén mondja azt, az élsport egészségtelen. A statisztikák azonban nem ezt mutatják.

A labdarúgó Európa-bajnokság és Copa America után nem sokkal kezdődött az olimpia, hamarosan pedig kezdetét veszi szintén Tokióban a paralimpia. Egy átlag sportkedvelő többnyire nem lát a színfalak mögé, így nem tudhatja, mennyi vér, verejték és fájdalom vezet egy-egy világra szóló sikerig. Futball-válogatottunk ismét részt vehetett, ráadásul a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon, Magyarország pedig 25 év után zárt ilyen sikeres olimpiát 6 arany-, 7 ezüst- és 7 bronzérem jóvoltából. Sok kiválóságunk azonban fájdalmas emlékeket őriz majd, ha felidézi ezeket a napokat. Váll-, Achilles-, könyök- és térdsérülés volt a leggyakoribb, amelyet elszenvedtek sportolóink. Egy év, de akár évtized munkája veszett kárba egy rossz mozdulat miatt?

„Sportolóink többsége olyan sérülést szenvedett el, amely abból adódott, hogy a szervezetük nem tudott már alkalmazkodni az extrém terheléshez. Folyamatosan teljesítőképességük határait súrolják, extrém terhelésnek vannak kitéve, ez pedig sérülésekben, szakadásokban, egyéb egészségügyi panaszokban jelentkezik. Egy sportoló a genetikai adottságai miatt is jobban bírja a terhelést és a képessége is megvan ahhoz, hogy gyorsabban regenerálódjon. A hosszú évek óta tartó fizikai megterhelés azonban előbb vagy utóbb visszaüt” – fogalmazott Dr. Moravcsik Bence Balázs, a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelő ortopéd-traumatológusa.

A szakember szerint természetesen másként reagál a terhelésre egy 18, és másként egy 32 éves sportoló, arról azonban nem szabad megfeledkezni, mekkora szerepe van a háttérembereknek, az edzőknek, orvosi csapatnak, hogy ne érje túlterhelés a sportolót. 

„A sporttudomány és az orvoslás is olyan szintre fejlődött a technológiának köszönhetően, amely lehetővé teszi, hogy egy sportoló élettani paraméterei alapján, objektív adatok alapján döntsenek plusz edzésmunkáról, vagy akár arról, egy tizenéves szíve vajon bírja-e majd az élsporttal járó extrém terhelést” – tette hozzá.

Gyakran hangoztatjuk,  hogy a sport egészséges, de vajon az élsportra is elmondható ez? Laikusként elsőre rávágnánk, nem. A szakember azonban, a statisztikákat olvasva nincs erről meggyőződve. Az ortopéd szakorvos elismeri, az ízületekben, a vázrendszerben okozhat elváltozásokat az élsport, ugyanakkor számos előnye van, amely miatt sokan nem tudnak felhagyni a rendszeres sporttal.

„Amikor egy szülő azon gondolkodik, vajon a gyerekével jót tesz-e, ha sportolni viszi és akár még élsportoló is válik belőle, azt mondom, ne habozzon, ez jó döntés, hiszen testileg és lelkileg is hozzájárul gyermeke fejlődéséhez. A sportolóknak nagyobb az ellenállóképességük, strukturáltabbak és fegyelmezettebbek. Számos nemzetközi kutatás bebizonyította, hogy a sportolók, bármilyen aktivitást is választottak, több évvel tovább éltek az átlaghoz képest.”

A maratonfutók például átlagosan 4,3 évvel élnek tovább, a kerékpárosok 8 évvel, az állóképességi sportolók 6,3 évvel. Ha tudjuk, hogy a szív- és érrendszeri betegségek okozzák a legtöbb halélesetet világszerte, miközben a sport edzi a szívet és serkenti a vérkeringést, nem csodálkozunk az eredményeken. Az ortopéd szakorvos azonban kiemelte, nagyon fontos, mennyi idő jut a pihenésre az edzések vagy a versenyszezonok között. Ez ugyanis jelentősen meghatározza nemcsak egy karrier hosszát, hanem egy emberi élet minőségét is.