Mire számítsunk az urológiai vizsgálaton?
Módosítva: 8/3/2021 Forrás: Szimpatika 3 perc egészségügyi szűrővizsgálatokszűrővizsgálatokRákszűrésKérdezze meg kezelőorvosát!Férfi szervekFérfiakProsztataProsztatarákHúgyúti fertőzésurológia
A nők és a férfiak is hajlamosak halogatni a szakorvos felkeresését, ha urológiai problémát tapasztalnak. Ennek azonban hosszú távon súlyos következményei lehetnek, így prof. dr. Pajor Lászlót, a Globe Medical Center orvos-igazgatóját arról kérdeztük, milyen alaptalan félelmek övezik az urológiai szűrővizsgálatokat, és milyen esetekben elkerülhetetlen, hogy orvosi segítséget kérjünk.
Milyen panaszok esetén érdemes arra gyanakodni, hogy urológiai problémával állunk szemben?
Betegséget jelző fontos tünet a fájdalom, ez irányítja leggyorsabban orvoshoz a beteget. Az urológiai derékfájdalom jellegzetesen egyoldali, mozgással, hajolással nem idézhető elő. Fiatal férfiak gyakran éreznek herefájdalmat, ekkor azonban már sokan halogatják, hogy szakemberhez forduljanak. A másik igen sokszor előforduló tünetcsoport a vizelésre vonatkozik. Gyakori a csípő, égő vizelés és a vizelet elszíneződése, zavarossága, rossz szaga – fiatal nők ezt tévesen felfázásnak hívják. Idősebb férfiaknál – különösen hajnalban – nehezebben távozik a vizelet, erősen préselni kell, gyakran csak csöpög. De a vizelet akaratlan elvesztése szintén urológiai betegség jele. Beszélni kell egy zavarbaejtő tünetről, a merevedési zavarról, az impotenciáról is. Ezt urológusnak kell kivizsgálni, mert a háttérben más érbetegség is megbújhat, és a megfelelő kezelésről is ő dönthet.
Mikor szükséges részt venni urológiai szűrővizsgálaton?
Szűrővizsgálatról akkor beszélünk, ha a teljesen panaszmentes beteg fordul a szakemberhez, hogy feltérképezze egészségi állapotát. Lényege, hogy a panaszt még nem okozó bajt időben felfedezzük, mert a korai szakaszban a gyógyítás sokkal hatékonyabb. Céltudatosan két urológiai daganatos betegségre szűrnek világszerte: a fiatal férfiaknál a hererákra, 45 év után pedig a prosztatarákra.
Sokan tartanak attól, hogy fájdalmas beavatkozásokat kell átélniük. Milyen vizsgálatokat végeznek el egy urológiai szűrés során?
Az urológiai szűrés egyáltalán nem fáj. Egy vérvétellel indul, mert abból következtetni lehet egy esetleges daganat gyanújára, ilyen a PSA, a béta HCG, és alfa-fötoprotein jelenlétének és mennyiségének ellenőrzése. Lényeges része a fizikális vizsgálat, az urológiai szervek megtekintése, megtapintása a szakember által. Különös félsz terjedt el a prosztata végbélen keresztüli vizsgálatától, pedig az orvos ujja semmivel sem nagyobb kiterjedésű, mint a normális székleté. Talán az idegenkedés jogos, de a kis kellemetlenségért cserébe fontos adatokat tudunk meg a prosztatáról, többek között a méretét, konzisztenciáját, felszínének egyenetlenségét. Ma már a szűrés része az urológiai szervek ultrahangos vizsgálata: ez sem fáj, ugyanakkor részletes felvilágosítást nyújt ezen szervekről.
Milyen esetekben válhat szükségessé műtéti beavatkozás?
Az elmúlt években forradalmi fejlődésen ment át az urológia, melynek lényege, hogy egyre több – korábban csak műtéttel kezelhető – betegség gyógyszerrel, vagy kevésbé invazív eljárással is kezelhető. Jó példa a prosztata méretének csökkentése, a kövek testen belüli, lökéshullámos összetörése és a női inkontinencia lézeres kezelése. Ez utóbbi fájdalom nélkül megerősíti a női kismedencei szalagokat, izmokat, így műtét nélkül megszüntethető az egyik legkellemetlenebb tünet, az időnkénti vizeletvesztés. Általában is igaz, hogy ritkábban kell operálni, leginkább daganatok eltávolítása céljából vagy anatómiai rendellenesség helyreállítása miatt. Szakmai főszabály, hogy először a kevésbé veszélyes, nem műtétes, de hatékony eljárással kell kezdeni a gyógyítást. Ha mégis operálni kell, előnyben részesítjük a minimál invazív beavatkozásokat, a húgycsövön keresztüli endoszkópiát, az igen kis metszést ejtő laparoszkópiát és a lézeres kezelést.
Milyen szövődményekkel kell számolnunk a kezeletlen urológiai betegségek esetén?
A kezelés halogatása a daganatoknál a legveszélyesebb. A beteg sokszor nehezen dönt, hónapokig gondolkodik, közben a daganat tovább nő, esetleg áttétet ad, és ezzel a beteg sorsát megpecsételi. Nem daganatos betegségeknél az időhúzás alatt a vese tönkremegy, a vesevezeték és a hólyag kitágul. A hosszú ideig fennálló gyulladás is károsítja a szerveket, és a megkésett gyógyítás már nem képes helyreállítani az eredeti minőségű működést. Meggyőző példa erre a pénisz merevedési képességének hosszú időtartamú kimaradása. A működés hiánya minden szervet sorvaszt, ezután a helyreállítás sokkal nehezebb, esetleg nem is sikerül, tehát érdemes mielőbb felkeresni a szakorvost.