Szimpatika – Diploma után

Én nem érzem magam huszonévvel idősebbnek, pedig eltelt. Eltelt több tucat esztendő és a gyermekeink tényleg felnőttek, nem csupán törvényileg, hanem ketten már dolgoznak, keresetük van, komoly párkapcsolataik, lángoló szerelemmel és néha bizony óriási csalódásokkal tarkítva.

Az első tizennyolc gyertyás tortánál nagyon furán éreztem magam, mert ott elindult valami újabb változás az életünkben. Olyasmi érzés volt ez, mint amikor megszületett az első fiam. Akkor és ott apa lettem. Persze csak papíron, mert egy újszülöttnek a kezdetekkor az édesanyján kívül nem sok emberre van szüksége. Azután persze rövid időn belül arcon csapott a valóság, és bizony helyt kellett állni apaként. Pelenkázás, éjszakai ordítás, homokozás órákig, markolóbámulás, állatkert, stb... És ahogy növekednek, egyre több és összetettebb feladattal kellett megbirkózni, ami néha sikerült, néha pedig elbuktam. Egyszer például Bencét bent felejtettem az óvodában. Persze a konyhásnénikkel megvárt és imádta, hogy ő maradt bent legtovább, amikor beértem, akkor pedig úgy ugrott a nyakamba, mint aki egy hónapja nem látott...

Mostanra négy gyermekem felnőtt: Bori 23 múlt, Ádám 21, Gergő 20, Bence pedig idén lett 18. Egyre ritkábban van rám szükségük, illetve egyre kevesebb dolgukba szólhatok bele. A kiskamasz korral beköszöntenek azok az esték, amikor már megoldódik a lecke nélküled, aztán már nem szeretné, hogy mesélj, majd kimondottan elzárkózik attól, hogy „jóéjt-puszit” kapjon az ágyában. Ő inkább olvas vagy sorozatot néz, majd egyszer csak: felnő.

Idén tehát a harmadik fiam is betöltötte a tizennyolcadikat. Magyarország választópolgára lett. Ez komoly dolog, felelősséggel jár. Egy gyönyörű nő és három felnőtt férfi apukája vagyok, amit így leírni nagyon-nagyon furcsa. Sokat dolgoznak velem is, de egyre többet járják a saját útjukat. Ez utóbbit kiválóan, nagyon büszke vagyok rájuk! A tanulásban és a munkájukban is egyre több sikert érnek el, ami számomra boldogság.

A nagylányunk elköltözésével kezdődött, hogy meg kellett magammal beszélni, hogy eddig tartott a közvetlen „szerződés” az adott gyermek felnevelésére. Ezután jött a közvetett rendelkezésre állás, ami kétségtelenül ritkább terhet nyom a szülőre, de amikor hirtelen „vészhelyzet” van az adott gyermeknél, akkor bizony helyt kell állni azonnal.

Amikor viszont megszólítanak valamilyen problémával, bevallom, baromi jó érzés, de nem egyszerű, mert már nem a megoldást várják, csupán véleményt. Mindenben csak tanácsot adhatok szülőként, illetve olykor csak hallgatok, mint egy jóbarát. De megtisztelő, mert elmondják.

Az idei tanévvégi összegzés családilag: Réka elvégezte az általános iskola alsó tagozatát, megszereztük a negyedik érettségi bizonyítványt és megvan az első diploma! Bori mostantól diplomás szakember! Az elmúlt két hónap nem volt egyszerű, de ő győzött, mert kidolgozta, megtanulta, megírta, leadta, megvédte és kész!

Néha kezdem egy kicsit úgy érezni, hogy elvégeztünk egy küldetést és elnézve az eredményt, ez bizony csodás érzés.

De azt is be kell vallanom, hogy a gyermekek növekedésével kezd kialakulni egy űr, amit majd ki kell tölteni, mert ennyi év után elengedni ezeket a fantasztikus embereket nem egyszerű... És könnyű azt mondani, hogy ez az élet rendje, mert valóban ez, de akkor is furcsa.

Azért szerencsére még van itthon egy 14 éves ifjú és egy 10 éves királylány, akik lekötik a mindennapi szülői energiát…