Szimpatika – Földönkívüli élet – a Harvard professzora szerint megvan a bizonyíték

Az Izraelben nevelkedett vidéki srácból lett a Harvard Egyetem asztrofizikai részlegének elnöke, Avi (Abraham) Loeb, aki évek óta az 'Oumuamua elnevezésű csillagközi tárgy vizsgálatával foglalkozik, amelyet a földönkívüli élet bizonyítékának tart, s ezzel a véleményével nagy port kavart a tudományos életben és a világsajtóban is. A DRÓTnak adott interjújában azt mondta, hogy alapvető filozófiai kérdésekre keresi a választ a világ keletkezésével kapcsolatban, a magyarul is megjelent Földönkívüli - Egy idegen civilizáció első nyomai című könyvében.

Vajon fontos-e, hogy bármelyik területéről is jöjjünk az életnek, bármivel is foglalkozzunk, akkor is inspiráljon minket a világűr?

Igen, vannak hasonlóságok művészet és tudomány között. Mindkét esetben az  történik, hogy elindulsz egy úton, amiről nem tudod pontosan, hogy hová visz, illetve mindkettőnél a természetből merítesz ihletet, mert a természet képzelőereje magasan meghaladja az emberét.

Téged hogyan inspirált a világűr?

Lenyűgözőnek találom, hogy a fizikai törvények, melyeket itt a Földön fedezünk fel, ugyanúgy alkalmazhatóak az egész általunk ismert univerzumban. Ez a tudás arra inspirált, hogy olyan alapvető filozófiai kérdésekkel foglalkozzam, mint például hogy „hogyan keletkezett az univerzum ?”, „mikor keletkeztek az első csillagok?”, „egyedül vagyunk-e, és ha nem, akkor mi vagyunk a legokosabb kölykök a környéken?”, „mikor alakult ki az élet a világűrben, és mikor ér véget?”.

A most megjelent könyved nagyon olvasmányos, szerethető történeteket mesél el, nem csak az Oumuamuáról, hanem arról is, hogy te honnan érkezel, miként kerültél a filozófiai érdeklődés felől az asztrofizika vonzáskörébe. Miért tartottad fontosnak, hogy ezt elmeséld?

Mindig is büszkén vállaltam, hogy honnan jövök. Ez megmagyarázza, hogy miért különbözöm a legtöbb csillagásztól. Alapvetően egyébként
még mindig csak egy parasztgyerek vagyok, akit rettentően érdekel a világ, és aki szenvedélyesen kutatja a mély, filozófiai kérdésekre a választ.
Minden más vezetői pozíció, amit jelenleg betöltök, csak másodrangú ezekhez képest.

Mennyiben különbözik az izraeli közeg, amiben nevelkedtél, a mostani körülményeidtől?

Egy tanyán nőttem fel, minden délután összegyűjtöttem a tyúkok alól a tojást. Sosem aggasztott, hogy kineveznek-e a Harvardon, mert mindig volt egy B-tervem: visszamenni a farmra.

Fontos-e számodra az a közép-európai (bolgár) zsidó származás, ahonnan a családod ered? Mit jelent az identitás számodra, amikor kozmikus kérdésekkel foglalkozol?
 
Igen, mindenképpen fontosak a gyökereim, hiszen onnan ered a génállományom. Tudományos ismereteink ma már meghaladják az Ótestamentum első  fejezetének tartalmát, de ennek ellenére azt kell mondjam, hogy csodálatos módon a sztori mégiscsak beletrafált néhány részletbe, például abban igaza van, hogy az általunk ismert világegyetem születése egy adott időponthoz köthető, amit a mai kozmológusok ősrobbanásnak neveznek.

Kezdettől fogva azt állítod, hogy az emberiség az Oumuamua felfedezésével mérföldkőhöz érkezett. Azt állítod, amit sokan vitatnak, hogy az Oumuamua nem természetes, hanem mesterséges eredetű égitest, vagyis egy idegen civilizáció hírnöke. Könyved nagyrészt ennek indoklása. Most is így gondolod ezt?

Igen, mégpedig azért, mert a fősodorbeli csillagászat képviselőinek magyarázatai, amik az én tanulmányom után jelentek meg, kevésbé állják meg a helyüket. Olyasmire hivatkoznak, mint például: hidrogén jéghegy volt (ami elég illékony, ezért nem is valószínű, hogy túlélne egy ilyen hosszúságú csillagközi utazást), vagy van, aki szerint egy kozmikus porcica lehetett, aminek a sűrűsége százszorta kisebb a levegőnél.

Hogyan befolyásolja vagy változtatja meg ez az emberek életét, akár az USA-ban, akár Izraelben, akár itt Magyarországon?

Forradalmasítaná az univerzumban elfoglalt helyünkről kialakult nézeteinket, ha kiderülne, hogy nem vagyunk egyedül. Ha nem vagyunk egyedül, akkor vajon okosabbak-e nálunk? Tanulhatunk-e tőlük? Újra kell-e gondolnunk vallási hiedelmeinket?

Mi az a fontos tanulság, amit ebből le lehet, vagy érdemes levonni?

A tudomány egy tanulási folyamat. Alázattal kellene fordulnunk a valóság felé, végig kellene gondolnunk, milyen bizonyítékaink vannak rá, és félre kellene tenni az előítéleteinket vele kapcsolatban.

A filozófia számodra nagyon fontos kiindulópontnak bizonyult a természettudományokkal való foglalkozáshoz. Mi sokszor találkozunk azzal, hogy a humán tudományokat, a művészeteket feleslegesnek tekintik az úgynevezett gyakorlatiasabb tudományokhoz képest. Te hogy látod a humán tudományok és a természettudományok viszonyát?

Úgy vélem, hogy a bölcsészettudományok megkerülhetetlenek ahhoz, hogy a jövőben tovább fejlődjünk, valamint nagy szerepük van bizonyos erkölcsi és esztétikai kérdésekben is, ami a jövő technológiáját illeti. Ezt bővebben kifejtettem egyébként egy amerikai tudományos portálon.

Ki a kedvenc költőd? Kiket szoktál olvasni? Milyen zenét szeretsz? Mi az a művészetben, ami téged inspirál?

Lucretius, mert Természetről című kötetében rámutatott Epikurosz néhány helytálló igazságára. Fiatal koromban olvastam Jean-Paul Sartre, Albert Camus, Samuel Beckett könyveit, de manapság nincs időm ilyesmire. Mozartot és Bachot hallgatok főleg.

2020-21 válságos év volt a világban. Mit gondolsz, mit hozhat nekünk a közeli jövő, akár a világpolitikában, akár a tudományban, akár a hétköznapi életben?

Optimista vagyok. Szerintem a pandémia után új magasságokba fog törni a tudomány és az életszínvonal is. Ami viszont a politikát illeti: sosem voltam túl optimista, ismerve, hogy mennyire be tudtak nézni egy-egy kanyart eleink.

Mit gondolsz, ebben az évszázadban találkozunk földönkívüliekkel?

Nagyon remélem. A feleségem mindig azt mondja, hogy hagyjak nála is egy kocsikulcsot arra az esetre, ha pont a mi kertünkben szállnának le, meg hogy feltétlenül szóljak majd rájuk, hogy ne tegyék tönkre a pázsitot.

Írsz arról a könyvedben, hogy egy ilyen találkozás alapjaiban fogja megváltoztatni az emberiség kultúráját, sőt hogy ez tulajdonképpen már meg is kezdődött. Röviden elmondanád, hogy mire gondolsz pontosan?

Oumuamua.

Mi az, amivel most foglalkozol? Amit most kutatsz?

Pont ma reggel derült ki, hogy a Nature magazin lehozza egy hallgatómmal, Amir Sirajjal közösen írt cikkünket, ami újszerűen mesél arról, hogy hogyan keletkezett a kő, amitől kihaltak a dinoszauruszok. Minden nap egy új kezdet.